Nem történt különösebb meglepetés a német-görög negyeddöntőn. Ha csak az nem, hogy a kancellár asszony, mint a legnagyobb fanatikusok egyike, karjait lengetve ugrált a lelátón a gólok után, amit a görögök igen rossz néven vettek. Szegények nem tudják, hogy Merkelt Németországban is azzal szokták cukkolni, hogy furcsán gesztikulál, és legtöbbször nem tud a karjaival mit kezdeni.
Görög részről úgy tűnt, már a középkezdésnél eldőlt a mérkőzés, elsőre nem is sikerült rendesen elvégezni. Viszont onnantól a felforgatott német válogatott indított olyan offenzívát, amilyet az Európa-bajnokságon eddig még nem nagyon láttunk. Öt kerek perc alatt, melyben volt másfél perc ápolás, három hatalmas helyzet alakult ki a köztes pihenőidőben kisebb ápolásra szoruló Szifakisz kapuja előtt.
Az első félidőt ennek megfelelően végig kontroll alatt tartotta a német csapat, de egy darabig csak meddő volt a fölény, ugyanis a görögök - amint ígérték - mindent elkövettek annak érdekében, hogy bizonyítsák, aki ellenük nyerni akar, annak a végsőkig kell küzdenie. Közülük is kiemelkedett a rengeteget robotoló Szamarasz, de egyedül kevés volt. A hellének mindösszesen 40 átadást könyvelhettek el a németek térfelén, míg Özil (62), Schweinsteiger (50) és Lahm (40) egy maga is többet passzolt a görögök térfelén. Aztán jött a 39. perc, amikor Lahm egy bombával helyre tette az erőviszonyokat. Szegény Szifakisz ujjheggyel csak beleérni tudott, a lövés takarásból érkezett, és amilyen alávaló volt, még tekeredett is kifelé.
Ekkor volt az a pillanat, amikor Görögország egy emberként hördült fel. Na nem a gól miatt, hiszen az benne volt a játékban, hanem inkább Angela Merkel (amúgy teljesen természetes) reakcióját látva az óriáskivetítőn. Ahogy egy görög szurkoló Yiannis Chremos fogalmazott Plaka városnegyedében: "Engem igazán az zavar, ahogy ünnepelte a csapatát. Nagyon nem tetszett, akárcsak a népünk 99.9 százalékának, ebben biztos vagyok."
A félidei 1-0-ás vezetés után mindenki azt gondolta, hogy a görögök már nem fognak további ellenállást kifejteni. De Fernando Santos változtatott és bejött Gekasz, így két támadóval álltak neki rohamozni. Alig telt el tíz perc, amikor elrobogott Szalpingidisz a szélen, majd középre tálalt és Boatenget a nyakában tudó Szamarasz beletette a lábát a labda útjába, amely így Neuer érintésével a hálóba pattant. Talán ez volt az utolsó olyan momentum, amikor Görögország azt hihette, hogy az Euró(pa-bajnokság) tagja maradhat. Innentől kezdve jött a német henger és nagyjából akkor szereztek gólt, amikor kedvük tartotta. Most éppen háromszor. A mérkőzés vége előtt a már említett Szalpingidisz értékesítette az Európa-bajnokság első tizenegyesét. Nem adott esélyt Neuernek.
Ha a görögök az egyértelmű vereségre a tudáskülönbségen túl még valamilyen magyarázatot akarnak adni, akkor az a vezérük, Giorgos Karagunisz hiánya lehet, aki egy műesés miatti sárga lap miatt hagyta ki a negyeddöntőt. Talán ha pályára lép, másképp alakul? Hm. Talán ha a sajtó nem fújja fel ennyire a két ország között kialakult feszült viszonyt, másképp alakul? Aligha. Talán ha Angela Merkel nem Michel Platini mellé ül a lelátón, másképp alakul? Ugyan már! Egy biztos, a görögök kiestek. De hogy az euróban benne maradnak-e, arra a lelátón ülő egyik kirakatember biztos jobban tudja a választ.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
