Ha mindent összevetünk, egyértelműen a portugál a szellemesebb, érzékibb, lelkesebb, szerethetőbb szívcsapat. Támadófocit játszanak, szeretnek cselezni, közelebb állnak a mi hagyományainkhoz - sorolja Egressy Zoltán a portugálok mellett szóló szurkolói érveket.
A cseh is Portugáliában boldog
Illett mindig a cseheknek szurkolni fociban és jégkorongban, ez valahogy kialakult. Hokiban egyfajta, ma már kicsit nevetséges politikai töltete, szelíd ellenállás-jellege volt a kényszeres csehszlovák-szeretetnek, ők voltak azok az európaiak, sőt, közép-európaiak, akik megszorongatták néha az örök győztes szovjeteket. Szomszédok, közeliek ráadásul. Nem finnek, akik csak rokonok. Akik pedig sokkal szimpatikusabbak voltak. Kanada számított még favoritnak sokaknál, őket nem szerettem, durván játszottak. A portugálok egyfelől nem érdekeltek gyerekkoromban, másfelől ebben a sportágban sehol nincsenek, nem is voltak. Ott nap süt, nem jég fagy.
Fociban Magyarországon inkább azóta favorit sokaknál a cseh (és a horvát) válogatott, mióta nekünk nincs sok közünk a világversenyekhez.
Ma cseh-portugál meccset játszanak az Eb-n. Én pedig ennek kapcsán megkérem az ingadozó nézőket, ne csatlakozzanak a hadhoz.
Lehet szeretni Csehországot, szeretem magam is, a tájat és az embereket, jó szívvel gondolok a finom sörökre, a szép Prágára, sőt, Cesky Krumlovra is (aki még nem járt ott, menjen el), igazi meseváros, édes kis vidék a Moldva partján. Júniusban minden évben megrendezik a város fénykorára emlékező és emlékeztető Ötszirmú Rózsa Ünnepét, karnevál-jellegű dolog, velencei mintára szervezett turistalátványosság, nem láttam soha, de tudom, hogy van. Mire idén sor kerül rá (22-én kezdődik), remélhetőleg már nem lesznek versenyben a futballisták, szerencsére így ők is elmehetnek oda sörözni és vonulni egyet. Hadd menjenek. Megérdemlik, hosszú volt az idény.
Reális, pragmatikus megközelítéssel kijelenthetjük: a csehek futballjában mindig kevés volt a szeretnivaló elem. Nehoda kontra Törőcsik. Ugyan már. Engem személy szerint bosszantott, hogy amikor a legjobban szerettem a focit, a nemzetközi kupákban folyamatosan kiverte az Újpestet vagy egy spanyol, vagy egy csehszlovák csapat. Dukla Praha. Zbrojovka Brno.
Érdekes játékosok, figurák ugyanakkor mindig voltak. Akkoriban Vizek például, később Poborsky. Ő emlékeim szerint éppen egy cseh-portugál meccs után lett igazán híres, nagy gólt lőtt, mi más történhetett volna ezután vele, minthogy leigazolta a Benfica. Élete legszebb periódusát ott élte át, mint futballista legalábbis, ma is nagyon szeretik őt a csapat szurkolói. Egy vérbeli cseh, aki Portugáliában lett boldog.
A sztereotípiák valamennyire mindig érvényesek, a népekre jellemző jegyek a népek focijára is igazak. A stílusra, a mentalitásra. Ha mindent összevetünk, egyértelműen a portugál a szellemesebb, érzékibb, lelkesebb, szerethetőbb szívcsapat. Támadófocit játszanak, szeretnek cselezni, közelebb állnak a mi hagyományainkhoz.
Ha mindez nem lenne elég, végső érvként emlékeztetnék Toldi Miklósra. Majdnem megölte őt egy sunyi cseh, akinek aztán gyászos vége lett. Megjegyzem, portugál emberrel semmiféle konfliktusa nem volt a mi hősünknek. Nyilvánvaló, hogy ő is Portugáliának szurkolna.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
