1. Panenka, a névadó

Volt stílusérzéke a Bohemians Praha 29 éves középpályásának: a futballtörténelem első, világeseményen sorra kerülő 11-es párbajában mindjárt olyat tett, amit el is neveztek róla. Az 1976-os döntőben az NSZK ellen úgy rúgta a mindent eldöntő büntetőt, hogy örökre megjegyezzük. A „panenkázás” azóta a futballszótárak alapszava, Csehszlovákia pedig Európa-bajnok lett.

2. Hrubesch feje kéznél volt

Az 1980-as, először nyolc csapatos Eb-döntőt Olaszországban rendezték, de a házigazda nem jutott fináléba. Az NSZK ellenfele az aktuális bravúrcsapat (minden tornán akad ilyen), Belgium volt. De megint hiába szurkolt mindenki a „kicsiknek” és hiába egyenlített a németek vezető gólja után Belgium - a 90. percben jött a Hamburg legendája, a fejeskirály, Horst Hrubesch, és megnyerte a döntőt a németeknek. Pedig Lineker ekkor még nem is mondta meg a frankót.

3. Az első igazi hosszabbításos dráma

1984-ben Franciaországban Franciaországról szólt az Eb, az elődöntőig 9-2-es gólkülönbséggel menetelt a gall csapat, benne a minden idők legnagyobb európa-bajnoki teljesítményét mutató Michel Platini. A Juventus háromszoros aranylabdása 5 meccsen 9 gólig jutott – ő volt a király. De a portugálok elleni elődöntőben az udvartartása mentette meg a meccset, mert a hosszabbításban 2-1-re vezetett a latinos könnyedséggel focizó, Chalana vezette vendégcsapat. És amikor már kezdett összeomlani a gall álom, a hátvéd, Domergue egyenlített, majd a 120. percben a varázslatos Tigana passzából ki más, mint Platini döntőbe lőtte a franciákat. Az meg már sétagalopp volt ehhez képest.

4. Van Basten – először

Érdekes kortörténeti lenyomat: a következő nagy dráma akkor zajlott, amikor még létezett a futballban követő emberfogás. A világ legjobb emberfogóját Jürgen Kohlernek hívták. A világ legjobb csatárát Marco Van Bastennek. ’88-ban ők szagolták egymás arcszeszét 90 percen át az elődöntőben. Az NSZK bulldogja levegőt se hagyott a holland virtuóznak. Egészen a 90. percig – akkor fél lépéssel előrébb volt a holland – és neki ennyi kellett. Az Oranje úgy nyert, ahogyan a németek szoktak. (A videón 1:00-nál kezdődik az a bizonyos támadás.)

5. Van Basten – másodszor

… mert ezt a gólt nem lehet kihagyni egyetlen Eb-történelem-könyvből sem. A fináléban, 1-0-ás holland vezetésnél egy felívelt labdára rádőlt, aztán megküldte. Onnan, ahonnan elvileg nem is lehetett gólt lőni. Daszajev, a világ egyik legjobb kapusa a kezét is épp hogy csak fel tudta emelni. Ezzel az álomgóllal nyert 2-0-ra Hollandia.

6. A dán örömóda

A legenda szerint a strandról estek be 1992-ben az Eb-re a dánok. Eredetileg nem jutottak ki, de a délszláv háború miatt kizárt Jugoszlávok helyett őket mozgósították. A csoportban kikaptak a svédektől, játszottak egy 0-0-t az angolokkal és nagyjából el is indultak hazafelé. Aztán az utolsó csoportmeccsen legyőzték a franciákat, az elődöntőben találták magukat, ahol 11-esekkel kiverték a toronymagas esélyes Hollandiát. És kivel találták magukat szembe a döntőben? Igen, minden szárny letörőjével, a német válogatottal. De a mese ez egyszer tovább írta magát a döntőben is: a fenomenálisan védő Peter Schmeichel „kicsinálta” a német csatárokat, Faxe Jensenék meg bebikáztak két gólt a túloldalon. Ennyi egy hihetetlen Európa-bajnoki cím története.

7.  Bierhoff: aranylábú, aranygólos, aranyérmes

Aki abba az illúzióba ringatta magát, hogy a német válogatott ezek után letért a „linekeri” útról, azt épp Angliában ábrándították ki: miután egy felejthetetlen 11-es párbajban elütötték a döntőtől a transzban futballozó angolokat,a  fináléban Csehországnak szurkolt Európa maradék része. Hiába. 0-1-nél bejött csereként Oliver Bierhoff, akinek odáig momentuma se volt a tornán. És megfordította a meccset. Győztes gólja a világtornák döntőinek első (de nem utolsó) aranygólja. Az akkori szabályok szerint jégkorongos-módra véget is ért vele a hosszabbítás – és az Európa-bajnokság.

8.  11-es az, amit Hollandia kihagy

Narancs-fesztiválnak indult, olasz hősköltemény lett belőle. Minden idők alighanem legszínvonalasabb Európa-bajnokságán, 2000-ben, a negyeddöntőben a szerbeknek hatot hintő, hazai pályán játszó Hollandia a korán tíz emberre fogyatkozó, nagy játékvezetői ellenszélben küzdő Olaszország ellen két tizenegyest rontott el. Mármint a rendes játékidőben. Mert a fenomenálisan védekező olaszok kihúzták a büntetőpárbajig – ahol a hazaiak újabb hármat hibáztak. Méghogy hazai pálya előnye…? Toldo, a talján kapus a mennybe ment, csapata a döntőbe.

9. Ha Toldo leért volna

Aztán a fináléban a pokolra jutott az azzurrik kapusa. Pedig az aranyérem már ott volt a nyakukban, Delvecchio góljával a 93. percben vezettek a franciák ellen. Megvan még, ahogy ott állnak, egymásba kapaszkodva a kispadnál a cserék, várva, hogy berohanhassanak ünnepelni? Hiába. A gallok még előreíveltek egy labdát, Wiltord ellőtte, Toldo pedig ahelyett, hogy kispárgázta volna, megpróbált leérni rá. Nem sikerült neki – jöhetett a hosszabbítás, az olasz összecsuklás és Trezeguet hatalmas kapáslövése, az újabb aranygól. Mennyből pokolba az olaszoknál gyorsabban senki nem jutott.

10. Az őrület, amit Törökországnak hívtak...

… egészen a legutóbbi Eb negyeddöntőjéig. Akkor a horvátok még hamarabb szánkóztak le a magasból. A Törökország elleni meccs véghajrája maga volt a beteges fantazmagória. A török kapus, az öreg hős, Rüstü a 120. percben elkolbászolt  a kapuból, ki tudja, miért – a horvátok megszerezték a győztes gólt. Hittük úgy egy percig. Mert a 120. után is volt még egy perc, amit a játékvezető ráhúzott, egy felívelés, egy fordulás és egy őrületesen nagy gól Semih Sentürktől. Meg a horvát kapitány, Bilic, aki majdnem agyonüti a negyedik játékvezetőt… És a 11-eseket a négy égtáj irányába rúgó, megzuhant játékosai… Sokáig felejthetetlen dráma.

Lehetne még csemegézni az Eb-k legjavából: reméljük, az idei is bővíti a listát pár örökérvényű darabbal.