A tokiói Keio Egyetem szakemberei Johann Sebastian Bach D-moll toccata és fúga, valamint Igor Stravinsky Tavaszi áldozat című műveinek megkülönböztetésére tanították be a halakat. Az alanyoknak a vízfelszín alá belógatott apró piros gömböcskét kellett megharapniuk és megrántaniuk amikor felismerték a szerzemények egyikét. 

"A zene persze az emberek által létrehozott mesterséges stimuláns, ezért magának a zenének nincsen semmilyen speciális jelentése az aranyhalak számára. Ugyanakkor azonban komplex akusztikai sajátosságokat tartalmaz, és az ilyen komplex auditív stimulánsok megkülönböztetésére irányuló képesség evolúciós szempontból hasznos lehet a halak számára" – húzta alá a vizsgálatot vezető Sinozuka Kazutaka.

A kutatók először négy aranyhalat tanítottak be arra, hogy harapjanak bele a gyöngybe, amiért ételt kaptak a tartályukban lévő csőből. A halakat később két csoportba osztották, és ugyanezt a feladatot kellett végrehajtaniuk 20 másodpercnyi Bach vagy Stravinsky hallgatása közben – olvasható a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadásában. 

A lejátszások között különböző hosszúságú szüneteket tartottak a szakemberek. A halakat később arra tanították be, hogy az egyik szerzemény felcsendülésekor beleharapjanak a gyöngybe, míg a másiknál ne tegyenek semmit. Az eredmények szerint a halak a vizsgálatok jelentős százalékában jeleskedtek a szerzemények megkülönböztetésében.

A kutatók azt is megvizsgálták, hogy vajon a halak képesek-e felismerni ugyanazon zeneszerző más műveit is, amelyeket még soha azelőtt nem hallottak. A halak azonban a jelek szerint nem ismerték fel a szerzeményeket, és helyette véletlenszerűen úszkáltak körbe. A szakemberek azonban úgy vélik, hogy a halak képesek lehetnek a még sosem hallott művek felismerésére, ha ugyanazon szerző több másik szerzeményével "edzik" őket.

A mostani eredmények valamelyest segítenek megcáfolni azokat a mítoszokat, amelyek szerint az aranyhalak viszonylag egyszerű teremtmények, meglehetősen alacsony intelligenciaszinttel.