A korai világegyetemből származó három fura csillagvárost kapott lencsevégre a Hubble-űrteleszkóp, a képződmények oly idősek és haloványak, hogy a kutatók "kísértetgalaxisoknak" nevezték el őket, a felfedezésről az Astrophysical Journal Letters című folyóiratban jelent meg tanulmány.
Az objektumok a Tejútrendszer közelében található galaxisok között a legkisebbek és a leghalványabbak - olvasható a Space.com űrkutatási hírportálon. "Ezek a galaxisok a korai világegyetem fosszíliái, 13 milliárd év óta gyakorlatilag mit sem változtak" - hangsúlyozta a kutatásokat irányító Tom Brown, a Baltimore-i Space Telescope Science Institute (Űrteleszkóp Kutatóintézet) asztrofizikusa.
A Hubble által megfigyelt mindhárom csillagváros (Hercules, Leo IV és Ursa Major) törpegalaxisok, amelyek 13 milliárd évvel ezelőtt, mindössze 700 millió évvel az ősrobbanás után kezdtek el formálódni, majd hamarosan valamilyen ismeretlen ok miatt megálltak a fejlődésben.
"Kortársak, így azonos ok játszhatott közre abban, hogy bennük 'lekapcsolódott' a csillagképződés" - fogalmazott Tom Brown, aki szerint a legvalószínűbb ok a világegyetem úgynevezett újraionizálása (reionizáció). A reionizáció azt a folyamatot jelöli, amikor a hideg és semleges hidrogénnel kitöltött univerzum átalakult olyan világegyetemé, amely ionizált hidrogént tartalmazott, utóbbi összetevőire - protonokra és elektronokra hasadt. Ekkor vált a korai világegyetemet kitöltő hidrogénköd átlátszóvá az ibolyántúli sugárzás számára. A semleges hidrogén körülbelül 300 ezer évvel az ősrobbanás után töltötte ki a világegyetemet, a reionizáció pedig az ezt követő 1 milliárd évben zajlott le. Az asztrofizikusok szerint az első csillagok és galaxisok sugárzása indította be a reionizációt.
Tom Brown kollégáival az új tanulmányban azt vezetik le, hogy az újraionizációt okozó sugárzás sorvaszthatta el a csillagtermelést a Hubble által felfedezettekhez hasonlító törpegalaxisokban. Mindhárom galaxis a reionizáció előtt körülbelül 100 millió évvel alakult ki. Az újraionizáció nagy valószínűséggel "elzárhatta" a hidrogén-utánpótlást, amely létfontosságú a csillagképződés szempontjából. Így állhattak meg a növekedésben a törpegalaxisok.
A Hercules, Leo IV és Ursa Major átmérője csupán kétezer fényév, vagyis lényegesen kisebbek, mint a napjainkban a Tejútrendszer közelében "lebzselő" törpegalaxisoké. Az objektumok 330 ezer és 490 ezer fényévnyi távolságra vannak a Földtől. A kutatások a három törpegalaxis még egy furcsaságára derítettek fényt, arra, hogy százszor annyi sötét anyagot tartalmaznak, mint "közönséges" látható anyagot. A Tejútrendszer mellett található fiatalabb, fényesebb törpegalaxisokban csupán tízszer annyi a sötét anyag, mint a látható.
