Magyarországon tízből hét ember minden jövedelmét a háztartás közös gazdálkodása során használja fel, nem különít el magának saját felhasználásra kisebb hányadot sem, aminek elsődleges oka az anyagi lehetőségek szűkössége - derül ki a KSH legújabb felméréséből. A párkapcsolatban élők általában közösen döntenek az anyagi kiadásokról, ám vannak bizonyos döntések, amelyek a nőkre maradnak.
Csak minden tizedik ember tartja meg jövedelmének legalább a felét, bár a relatív magasabb jövedelmet arányaiban kisebb mértékben terhelik meg a rendszeres (lakásfenntartás, hiteltörlesztés, élelmezés stb.) kiadások. Azonban nem csak a jövedelemnagyságtól, hanem attól is erősen függ az elkülönített összeg nagysága és aránya, hogy kivel, kikkel él együtt a vizsgált személy, és kapcsolatuk mennyire szoros. A lazább együttélési formák növelik a külön gazdálkodás esélyét, míg a szilárdabb alapnak tekintett házasság sokkal inkább a közös gazdálkodás irányába hat - derült ki a KSH legújabb felméréséből.
A háztartás közös kiadásainak fedezéseire szolgáló bankszámlához általában nemüktől függetlenül hozzáférnek a háztartás kereső tagjai, a hobbival, szórakozással kapcsolatos kiadások vonatkozásában pedig a kérdezettek háromnegyede szabadon dönthet, de minden tizedik embernek erre saját bevallása szerint csak alig van lehetősége.
A párkapcsolatban élők a mindennapokat érintő kérdésekben jellemzően közösen döntenek, ám ezt az ügy fontossága is befolyásolja. Minél nagyobb horderejű az adott kérdés, amiben állást kellett foglalni, annál nagyobb a valószínűsége a közösen meghozott, konszenzusos döntésnek.
A közös döntés lehetőségét azonban nemcsak az ügy súlya, hanem az egymással élők kapcsolatának jellege is befolyásolja. Minél szilárdabb az együttélés formája, annál magasabb a közös döntés aránya, ennek megfelelően a házastársak hozzák meg a legtöbb közös döntést a többi kapcsolati formával szemben. A párok válaszai az esetek túlnyomó részében konzisztensek voltak, a komolyabb, anyagi jellegű kérdéseknél az eltérések minimálisak. Ez azt jelenti, hogy mind a férfiak, mind pedig a nők kapcsolataikban reálisan értékelik, mérik fel döntési potenciáljukat.
A KSH vizsgálata arra is választ keresett, hogy a párkapcsolatban élők körében ténylegesen ki hozza meg a háztartást érintő egyes kérdésekben a döntéseket. A kérdések a napi bevásárlásra, a gyermeknevelés költségeire, a tartós fogyasztási cikkek vásárlására, a pénzkölcsön felvételére, a megtakarításra, illetve az általánosan fontosabbnak tekinthető ügyekre vonatkoztak, ezek közé az életvitellel kapcsolatos döntések, így például a házasságkötés, a költözés, a munkavállalás, a gyermekvállalás és hasonló kérdések tartoztak, vagyis a közvetlen anyagi ráfordítást nem igénylő döntések.
A napi bevásárlással kapcsolatos döntéseket jellemzően a nők hozzák meg. A párkapcsolatban, de nem házasságban élők körében viszont magasabb szintet ér el a közös döntést hozók aránya, a kötöttebb kapcsolati formákban élő nők viszont már többnyire átvállalták ezt a feladatot a férfiaktól.
A komolyabb anyagi ráfordítást igénylő kiadásokkal kapcsolatban elmondható, hogy közösen döntöttek a párok, és az egyértelmű fontossági sorrend is megállapítható: a konszenzus kölcsönfelvételnél, illetve a megtakarítások felhasználásával kapcsolatban volt a legmagasabb. A gyermekekkel kapcsolatos nagyobb összegű kiadásokról (például bútor, számítógép, külföldi nyelvtanfolyam stb.) a párok több mint négyötöde együtt döntött, egyszemélyes döntést inkább a nők hoznak, mellyel a férfi is egyetért.
A nagyobb értékű fogyasztási cikkek vásárlását túlnyomórészt (90 százalék felett) közösen intézik a párok, az életkor növekedésével a közös döntések aránya némileg csökken (86,4 százalékra). A fiatalabbaknál a férfiak döntése volt erőteljesebb, az 50 év feletti csoportokban viszont már a női döntés vált hangsúlyosabbá.
A pénzkölcsön felvételével kapcsolatos döntést az érintettek 95 százaléka közösen hozza meg, az arány az életkor emelkedésével valamelyest csökken. Az összes megkérdezett 17 százaléka nem rendelkezik partnerével közös megtakarítással, azok viszont, akik igen, a döntést együtt hozzák meg. A megtakarítási döntést illetően kismértékű különbség mutatkozik ugyanakkor iskolai végzettség mentén, a közös döntések aránya ez esetben a magasabb végzettségek esetén magasabb (95 százalék).
