A szabad szombat után a laza péntek az, amivel lyukat próbálnak ütni a kemény munka világán. A "casual Friday" még a múlt században kezdte hódító hadjáratát a tengerentúlon, de egyes nagyvállalatok ráuntak a túlzott lazaságra, és újra nyakkendőt kell kötni péntekenként. De mi nálunk a helyzet? Utánajártunk.
„Nem a pacis ingtől leszek szakember és hiteles” – véli Fazekas László, aki a kreatív ügynökségek világában mozog otthonosan, és a casual Friday fogalmát csak az ügyféloldalon ismeri. „Egy átlagos nyári napon flip-flopban, pólóban és rövidnadrágban megyek be” – folytatja a marketingkommunikációs szakember, aki rávilágít, hogy létezik az a szakma, ahol a laza a hétköznapi, és legfeljebb akkor szedik össze magukat a munkatársak, ha ügyfelekkel találkoznak. Akkor sem mindig. „Láttam már nem egyszer olyat, hogy mókás pólóban vagy kapucnis pulcsiban ment el egy kreatív prezentálni, az ügyfél meg puccba volt vágva mellette.” De ez nem jelent gondot, mert az ügyfelek a kreatívoktól megszokták, sőt talán el is várják, hogy némileg lázadók legyenek, és ez az öltözködésükben is tükröződjön – teszi hozzá Fazekas.
A hawaii-ing volt a kezdet
A "casual Friday"-ként, vagy "jeansday"-ként (vagyis laza péntekként vagy farmeres napként) elhíresült laza péntekről a legtöbben azt gondolják, hogy a késői 90-es évek Kaliforniájából terjedt el, a Silicon Valley informatikai világából, ahol az üzleti kultúra eleve nyitottabb volt, így a szigorú hivatali öltözködési rendbe becsempésztek egy napot, amikor nem kellett nyakkendőt kötni. Ám egy forrás szerint Hawaiin már az 1950-es években kitalálták, hogy legyenek olyan alkalmak, amikor Hawaii-inget lehessen hordani a vasalt fehér helyett. Siklós Barbara stílustréner szerint a cél az volt, hogy a szellemi tevékenységet végző irodai dolgozók hangulatát feldobják. „Eleinte csak néhány cég támogatta, és nem igazán volt népszerű kezdeményezés. Ám a hetvenes évek végétől, amikor az olcsó ruházat elterjedt Amerikán kívül, a nagy ruházati cégek külön kampányt indítottak, hogy a casual Friday-t heti eseménnyé léptessék elő” – magyarázza Siklós. A kényelmi szempontok mellett tehát az üzleti érdekek is előtérbe kerültek: a cél az volt, hogy aláaknázzák a „hivatali” ruhaipart Európában, és piacot teremtsenek az olcsó fejlődő országokban gyártott ruháiknak, mutat rá a stílustréner.
Ám a kétezres évek elejére a nagy lazaságba beleunt a felsővezetés. Egy 2007-es cikk már arról értekezik, hogy miként fordulnak vissza a trendek:„Casual Friday-ekkel kezdődött, de aztán kezelhetetlenné vált a folyamat – magyarázza June Webb divattanácsadó –, most a vállalatok elkezdték megzabolázni kissé dolgozóikat, miután arra lettek figyelmesek, hogy a nők túl sokat mutattak magukból, a férfiak pedig gyűrött, vasalatlan holmiban kezdtek járni”. A Hivatal című sorozat egyik epizódjában is megemlékeztek erről a tendenciáról, pikánsan karikírozva a hanyag munkahelyi megjelenést.
Ezek után nem csoda, ha visszatért az üzletiesebb gondolkodás, újra szigorodtak az öltözködési szabályok is, sőt, az sem egyedi eset, ha megregulázzák a rendbontókat. A Szilícium-völgy egyik marketingvállalatánál például háromszori figyelmeztetés után hazaküldik a hanyag dolgozót átvedleni. „Amikor túl lazán öltöztünk, a munkateljesítményünk sem volt megfelelő” – állítja az egyik ügyvezető igazgató, míg mások épp azért szeretik a kötetlenebb munkarendet, mert „a kényelmesebb munkahelyi adottságok lehetővé teszik, hogy nyitottabban gondolkodjon az ember” – szögezi le például az IBM kaliforniai kutatója. Pedig ennél a cégnél sokáig az öltönyön és kiskosztümön kívül mást nem lehetett látni.
Nem hanyag a magyar
A magyarországi IBM kommunikációs igazgatójától megtudtuk, hogy a Big Blue elnevezés sem csupán a logóból ered, hanem a sok sötétkék uniformisba kényszerített üzletkötőtől, akik a céget képviselték. Az utóbbi években azonban lazultak a ruházkodási szabályok az informatikai óriásnál is; persze mindez nem jelent fedetlen dekoltázsokat vagy klaffogó klumpákat.
Ezt ugyanis még a casual Friday sem tűri a legtöbb vállalatnál; Siklós Barbara szerint abszolút tabunak számít a munkahelyen a nők esetében a pántos, illetve vállakat fedetlenül hagyó ruha és top, a forrónadrág és a merész mini, férfiaknál pedig a térdnadrág és persze a suhogó, de a kitérdepelt kertésznadrág sem járja.
Rákérdeztünk a banki szférában, ahol köztudottan igen nagy a szigorúság, ami az öltözködési szabályokat illeti. Az osztrák gyökerű Erste Bank sajtósa elmondta, hogy a bank munkatársainak megjelenése mindig a szolgáltatási környezetnek megfelelő kell, hogy legyen, tehát a dolgozónak ápoltan, tiszta ruházatban, elegánsan, túlzásoktól és szélsőséges divatirányzatoktól mentesen kell mutakoznia. Közvetlen ügyfélkapcsolati területen dolgozók esetében elvárják a formális üzleti megjelenést, a más területen dolgozó munkatársak esetében a szabályozás engedékenyebb, a zakó és a nyakkendő mellőzhető. És bár az írott etikai kódexükben nem szerepel a casual Friday, afféle íratlan szabályként a pénteki lazább öltözködés meg van engedve.
Az OTP nem ilyen engedékeny, a visszafogott elegancia alapkövetelmény a munkavégzés során, és tilos a szélsőséges ruhadarabok, kiegészítők és bőrfelületen alkalmazott díszítések viselése. A hazai banknál a laza pénteket nem ismerik hivatalosan, így a dolgozók kénytelenek szabadidejükre tartogatni a kényelmes cuccaikat.
És mi dobhatná fel azokat, akiknek sosem kell figyelniük a formaságokra? Állítólag külföldön elterjedt a kiöltözős péntek hagyománya, amikor végre élre vasalhatják a nadrágot a dolgos népek.
