A leves – ha csak a végleteket nézzük – lehet sűrű, tartalmas és (túl)tápláló, hogy megálljon benne a kanál; meg könnyű, diétás, híg, mintha nem is lenne leves, csak lé. Valamint szóba jöhet az ezek közti összes állapot. Ha ügyesen lavírozunk a két szélső pont közt, ízlésünknek, hangulatunknak, idénynek, napszaknak megfelelően annyi félét készíthetünk, amennyit csak akarunk. A levesben ugyanis nincsenek szabályok. Jelen esetben is csak egy van: legyen hideg és hústalan.

Pármai dinnyeleves

Az olasz barátaink mindig meglehetősen vonakodnak, ha gyümölcslevessel kínáljuk őket, főleg ha első fogásként. Mert még soványka desszertnek elmenne, na de levesnek?! Aztán megkóstolják és cuppognak és hinnyegnek (olaszul: uhmmm) és befalják. Majd kérnek még. Nekünk is volt jócskán szoknivalónk náluk, amikor a híg paradicsommal alig meglöttyintett, félig főtt (al dente) tésztát először ettünk – a löncskonzervből és sűrített paradicsomból készített magyaros mártás után… Aztán minden a helyére került.

A gasztronómiai ellentmondások összesimítására kiválóan alkalmas a dinnyelevest pármai sonkával. Mert ha az olaszok megeszik a jégbehűtött, mézédes dinnyét az érlelt sonkaszeletekkel előételként, egy szavuk sincs, ha első fogásnak dinnyéből készült gyümölcslevest kapnak. Kárpótlásul ott van nekik a prosciutto a tetején. És még főzni sem kell.

Hozzávalók 4 személyre:

Megyeri Zsuzsa

1 érett hűtött sárgadinnye
tengeri só
frissen őrölt bors
olívaolaj
mentalevél
4 szelet érlelt nyers sonka

A sárgadinnyét lehéjazás után vágjuk darabokra és egy nagy pohár vízzel, egy mokkáskanál sóval együtt zúdítsuk a turmixgépbe. Pépesítés után öntsük tányérba, daráljunk rá borsot, csorgassunk rá vékony csíkban olívaolajt és díszítsük mentalevéllel. A sonkát apró darabokra tépkedve tegyük a tetejére. Ha nincs nagyon meleg, akár meg is piríthatjuk.

Ennek a levesnek egyik legnagyobb érdeme, hogy nem kell főzni, viszont hátránya, hogy nem sokáig áll el, az íze megváltozik – és nem előnyére –, ha turmixolva tároljuk. Egy dinnyéből viszont épp négy egészséges tányér leves jön ki, így, ha jól időzítünk, nem kell hűtőbe sem tenni, egyenesen mehet az asztalra. Ha nem elég hideg, tehetünk bele jégkockát is. Szépen felcicomázva a legflancosabbak előtt is megállja a helyét. Persze, ha csak kutyafuttában, kapkodva bekanalazzuk,akkor is finom. Aki nem éri be ennyivel, még parmezándarabkákat is farigcsálhat a tetejére, de azért ne essünk túlzásokba és trappistával ne akarjuk helyettesíteni.

További receptekért kattintson a folytatásért!