Különösen a városban elviselhetetlen a kánikula, de nem csak a testünk minden pontján csorgó verejték teheti...
Különösen a városban elviselhetetlen a kánikula, de nem csak a testünk minden pontján csorgó verejték teheti kényelmetlenné a napunkat, hanem ennél rosszabbul is járhatunk. A hosszan tartó magas külső hőmérséklet hatására ugyanis a szervezet sok folyadékot és sót veszít az izzadás miatt, ami fáradékonysághoz, vérnyomáseséshez és könnyen ájuláshoz is vezethet. Ha a külső hőmérséklet olyan magas, hogy már az izzadás sem tudja a testhőmérsékletet csökkenteni, akkor az vészesen magas lesz: a végeredmény pedig a hőguta. Ahogy az általunk megkérdezett traumatológus mondja, erre az állapotra akkor kell gyanakodnunk, ha a bőr szárazzá, forróvá és kipirulttá válik, a pulzus nagyon szapora lesz, a testhőmérséklet 40 fokra, vagy még ennél is magasabbra szalad.
Ezek hatására tudatzavar, eszméletvesztés, izomgörcsök léphetnek fel: ez a súlyos állapot azonnali kezelést igényel. Némi odafigyeléssel persze megelőzhetjük a súlyos állapotot: nyári, meleg napokon figyeljünk a bőséges folyadékbevitelre és a kellő sópótlásra. Lehetőleg kerüljük a tartós, nehéz fizikai munkát. Tartózkodjunk az árnyékban, vagy hordjunk széles karimájú kalapot. Ha valakit mégis „megszúr” a nap, az a legfontosabb, hogy azonnal hűvösebb környezetbe vigyük: jó hatású lehet ilyenkor a bőr benedvesítése, a hideg fürdő, és a végtagok dörzsölése, ami javítja a keringést. A kánikula egy egészséges felnőtt embert is igencsak megvisel, ám a csecsemők, a kisgyerekek és az idősek szervezte különösen érzékenyen reagál. De a nagy súlytöbblettel rendelkezők, bizonyos gyógyszereket vagy kábítószereket szedők és az alkoholisták is könnyen kerülhetnek veszélyes állapotba.
Ne gondoljuk ugyanakkor, hogy csak a forróság okozhat gondot: a túlhűtött irodák és autók sem tesznek jót a szervezetünknek. Amikor a kinti 40 fok körüli hőmérsékletről belépünk egy húsz fokkal hidegebb helyiségbe, komoly hidegsokk éri a testet. Ahogy a hvg.hu cikkében is olvasható, alapvetően kétféle bajt okozhat a rosszul beállított klíma: egyrészt légúti panasz – orrfolyás, köhögés, nátha -, másrészt mozgásszervi elváltozások jelentkezhetnek. Ez lehet fejfájás, szédülés, fülzúgás, izomfájdalom, izomkötöttség. Ha a hideghatás hosszabb ideig, állandóan visszatérően fennáll, annak krónikus megbetegedés lehet a túlságosan lehűtött levegő eredménye. Nem árt megjegyezni, hogy a légkondicionáló akkor van jól beállítva, ha a benti hőmérséklet 6-8 fokkal alacsonyabb a kintinél. És persze az sem árt, ha a berendezést megfelelően karbantartják, a szűrőket cserélik, és az is lényeges, hogy a hideg levegőt ne közvetlenül a testre irányítsák.
Az egyik legkellemetlenebb, akár a nyaralást is totálisan elrontó állapot a hasmenés, amit a meleg hónapokban főleg a vírus- vagy baktérium kiváltotta gyomor- vagy bélfertőzések okoznak. Persze az, hogy nyáron, utazás közben gyakrabban törhet ránk a kellemetlen panasz, nem csak az egyes külföldi országok higiéniás viszonyai miatt lehet, hanem az utazással együtt járó stressz, szorongás, feszült idegállapot is okozhatja: ugyanezt tapasztalhatják a vizsgázók, felvételizők is. Ha csak egyszerű gyomorrontás a kiindulója a hasmenésnek, diétával könnyen segíthetünk a bajon. Egy-két nap alatt tünetmentesekké válhatunk, ha hagyjuk, hogy a kóros béltartalom kiürüljön. De az is épp ilyen fontos, hogy csökkentsük a belek munkáját, vagyis együnk kímélő ételeket.
Főzhetünk burgonyát, rizst, sárgarépát, ehetünk banánt, sós kekszet, később zöldség-, vagy húsleves, köménymagos leves, főtt csirkehús is felkerülhet az étlapra. Kiváló hatású az alma: pektintartalma gyulladáscsökkentő és segít kiüríteni a szervezetből a toxikus anyagokat. Néhány napig ne próbálkozzunk tejjel, tejtermékkel sem. A tünetek múlása után egy hétig még ajánlatos elkerülni az apró magvas gyümölcsöket, a füstölt húsokat, a tejfölt, a tejszínt, az erős rostos főzelékeket: ez ugyanis megkönnyíti a szervezet regenerálódását. Ami tilos ebben az állapotban, az a szomjazás. A szervezet folyadék és elektrolit veszteségét – a gyógyszertárakban kapható erre alkalmas készítmény, nem árt, ha bekerül az úti patikába – folyamatosan pótolni kell. De jó még a cukros tea, a limonádé, az ásványvíz is, sőt a sárga- vagy fehérrépa megfőzött, leszűrt és megsózott leve is. (Egyéb természetes gyógymódokat itt is találnak.) Rostos levek kortyolása ebben az állapotban kerülendő. Orvoshoz akkor kell menni, ha két napnál tovább a makacs hasmenés és egyéb tünetek is társulnak mellé: hőemelkedés, láz, gyomorfájdalmak, fejfájás, hidegrázás.
Kellemetlen, de jobbára ártalmatlan lehet, ha pók, méh vagy darázscsípés éri a testünket, ám ha tömegesen támadnak meg bennünket a fullánkos rovarok, veszély is kialakulhat. A csípések után általában a toxikus helyi reakciók a leggyakoribbak: ezek égő bőrviszketéssel, vizenyővel kezdődnek, majd gennyes seb és a csípés környékén levő nyirokcsomók gyulladása is bekövetkezhet. Bár ezek a tünetek – az esetek többségében - hamar visszafejlődnek, néha életveszélyes állapot is kialakulhat. Ez abban az esetben történhet meg, ha a csípés az arc, vagy a nyak területét érte és a vizenyő gégeödéma formájában jelentkezik: ilyenkor maradjunk a sérült mellett, és figyeljük a légzését. A rovarcsípések kezelését az esetek zömében persze magunk is kezelhetjük. A fullánkot el kell távolítani, a bőrt fertőtleníteni kell, a vizes borogatás vagy a jegelés pedig – a gyulladás csökkentésén kívül – a fájdalmat is csillapítja.
Ha tenger mellé megyünk nyaralni, előfordulhat, hogy medúzával akadunk össze. A mérgesebb fajták szerencsére távoli tájakon fordulnak elő inkább – bár a Karib-tenger és Ausztrália északi partjai már nem elérhetetlen célpontok -, ám mondjuk egy bulgáriai, vagy horvátországi nyaralás során is összeakadhatunk medúzával, tengerisünnel. Ezek az állatok soha nem támadnak az emberre szándékosan, csak magukat védik, mikor belénk szúrnak. Ezért érdemes szem előtt tartani a „mindent a szemnek, semmit a kéznek" szabályát, ám ha mégis pórul járnánk, ajánlott a sérülést mihamarabb tiszta meleg vízzel alaposan átmosni, majd szakemberhez fordulni további ellátásért.
Egyre népszerűbb nyári sport a búvárkodás, s főleg annak kevés felszerelést – búvármaszk, légzőcső, békatalp - igénylő változata, a szabadtüdős merülés, de a palackos változatot is egyre többen próbálják ki. Ám bármelyik típusról legyen is szó, elengedhetetlen a jó fizikai kondíció és a vízbiztonság. Ahogy Boros Szilvia sportorvos mondja, nagyon fontos, hogy olyan búvároktatóval, társsal merüljünk, akiben maximálisan megbízunk. Minél edzettebben és pihentebben merülünk a mélybe, annál kevésbé kell tartanunk az esetleges balesetektől, rosszullétektől. „Hogy ki mennyi oxigént igényel a mélyben, azt főleg a testalkati adottságai határozzák meg.
Általában a nagy izomzattal és alacsony testzsír-aránnyal, valamint az erős csontozattal bírók, és a dohányosok szívnak több oxigént a víz alatt, de az izgalom, a stressz is erőteljesebb levegőigénnyel jár. A búvárkodásnál a rendszeresen úszók és jógázók előnyben vannak, hiszen ők megtanulták, hogyan kell ritmikusan, jól levegőt venni” – teszi hozzá Boros. Bármennyire is vonzó lehet egy tengeri búvárkaland, azért van néhány állapot és betegség, amikor tiltott a palackos merülés. Ilyen a terhesség – már ennek gyanúja esetén se kockáztassunk, mert a nyomásviszonyok károsíthatják a magzatot -, de a halláskárosodással, egyensúlyérzékeléssel járó fülbetegségek esetében is kerülendő a víz alatti kirándulás. Ugyanígy például a szívbetegségek, számos tüdőbetegség, vagy pszichiátriai betegségek mellett sem szabad merülni. Általános szabály és követelmény, hogy a vízi kaland előtt egy orvosi kérdőívet, illetve nyilatkozatot kell kitölteni. Ezt ne tekintsük fölösleges akadékoskodásnak, ha bármilyen bajunk van, arról – saját érdekünkben - kötelező tájékoztatnia a merülés-vezetőt.
