Ilyen volt egy ősi agyműtét 3000 éve
Karma Tinley, a Lhászai Egyetem docense a tibeti irodalomra, buddhizmusra és kalligráfiára szakosodott.
Karma Tinley, a Lhászai Egyetem docense a tibeti irodalomra, buddhizmusra és kalligráfiára szakosodott. 1970 óta fogott hozzá a buddhizmus legkorábbi szöveggyűjteményének, a Tipitakának (szanszkrit nyelven Tripitaka) a kutatásához. A szövegekben "tárolt" információ eredetileg szájhagyomány útján öröklődött nemzedékről nemzedékre, és csupán a Kr. e. III. században öntötték írásba. Szanszkritból fordították, két részre tagolódik: a Buddha szavait és tanításait tartalmazó Kangyurra, valamint az ehhez fűzött kommentárok gyűjteményéből álló Tengyurra. Utóbbi írásai egyaránt kiterjednek a filozófiára, logikára, irodalomra, nyelvészetre, művészetre, csillagászatra, orvoslásra, építészetre vagy naptári számításokra.
"A 2900 éves Tipitakából világosan kiolvasható, hogy miért és miként végeztek agyműtéteket" - hangsúlyozta Karma Tinley. Mint hozzátette: az ősi szöveg részletezi, miként figyelhetett meg egy fiatal indiai orvos egy idősebb kirurgus által végzett beavatkozást, amellyel az erős fejfájás által gyötört beteg kínjait igyekezett enyhíteni.
A kutató ismertetése szerint az ősi szövegekben említett indiai saját hazájában jó nevű szakembernek számított, aki az orvoslás minden területén, kivéve az agysebészetet, gazdag tapasztalatokkal rendelkezett. A páciens beleegyezésével követhette a műtétet, ám nem vehetett részt a beavatkozásban.
"Amikor az indiai orvos észrevette, hogy a kirurgus egy pár csipesszel közelít a beteg koponyája felé, felkiáltott, hogy az eszközöket előzetesen fel kell izzítani. A sebész követte ifjú kollégája tanácsát, s a beavatkozás sikeresnek bizonyult" - magyarázta Karma Tinley, megjegyezve, hogy a sterilizálásra vonatkozó tanácsok növelték a sikeres műtéti beavatkozások arányát. Később a fiatal indiai orvos is képzett sebésszé vált.
Karma Tinley szerint az ősi enciklopédia által felvázolt orvosi tanok közül sokat mind a mai napig alkalmazzák a tibeti gyógyítók. Ismertetése szerint az ókorban végzett agyműtétekre utaló első bizonyítékok 1998-ban kerültek napvilágra, amikor a Csinghaj (Qinghai)-Tibeti fennsíkon egy olyan ember földi maradványait tárták fel, akin ötezer éve agyműtétet hajtottak végre kínai orvosok.
"A 2900 éves Tipitakából világosan kiolvasható, hogy miért és miként végeztek agyműtéteket" - hangsúlyozta Karma Tinley. Mint hozzátette: az ősi szöveg részletezi, miként figyelhetett meg egy fiatal indiai orvos egy idősebb kirurgus által végzett beavatkozást, amellyel az erős fejfájás által gyötört beteg kínjait igyekezett enyhíteni.
A kutató ismertetése szerint az ősi szövegekben említett indiai saját hazájában jó nevű szakembernek számított, aki az orvoslás minden területén, kivéve az agysebészetet, gazdag tapasztalatokkal rendelkezett. A páciens beleegyezésével követhette a műtétet, ám nem vehetett részt a beavatkozásban.
"Amikor az indiai orvos észrevette, hogy a kirurgus egy pár csipesszel közelít a beteg koponyája felé, felkiáltott, hogy az eszközöket előzetesen fel kell izzítani. A sebész követte ifjú kollégája tanácsát, s a beavatkozás sikeresnek bizonyult" - magyarázta Karma Tinley, megjegyezve, hogy a sterilizálásra vonatkozó tanácsok növelték a sikeres műtéti beavatkozások arányát. Később a fiatal indiai orvos is képzett sebésszé vált.
Karma Tinley szerint az ősi enciklopédia által felvázolt orvosi tanok közül sokat mind a mai napig alkalmazzák a tibeti gyógyítók. Ismertetése szerint az ókorban végzett agyműtétekre utaló első bizonyítékok 1998-ban kerültek napvilágra, amikor a Csinghaj (Qinghai)-Tibeti fennsíkon egy olyan ember földi maradványait tárták fel, akin ötezer éve agyműtétet hajtottak végre kínai orvosok.
