Mikroalvásnál a testünk egyszer csak kikapcsol, és néhány másodpercre spontán módon elalszunk. Sokszor nem is vagyunk tudatában annak, hogy mi történik velünk, hiszen felületes alvásról lévén szó, nagyon hamar ki is jövünk belőle. Terray-Horváth Attila neurológus azt mondja, ez a jelenség nem feltűnő, hiszen beleolvad a napközbeni álmosságba. Egy felnőtt embernek átlagban napi 7-8 óra alvásra van szüksége – ebben persze lehetnek egyéni eltérések – de ha a szervezet tartósan nem kapja meg a megfelelő pihenésadagját, megpróbálja kierőszakolni. „Nem vagyunk tisztában azzal, hogy az egyre súlyosbodó kialvatlanságnak milyen súlyos következményei lehetnek: az idegrendszerünknek és az ezzel szoros kapcsolatban lévő immunrendszerünknek kell a megfelelő mennyiségű és minőségű alvással töltött idő, csak így képes regenerálódni. Az, hogy az alvás rendbe hozza a testet az is jelzi például, hogy betegség esetén sokkal többet alszunk” – magyarázza a neurológus.

Volán mögött. Veszélyes lehet a tartós alváshiány

A tartós alváshiány, s az ennek következtében kialakuló rövid szendergések autóvezetés közben veszélyesek igazán. Nem ijesztgetésnek szánjuk, de valószínű, hogy a hosszú távokat vezető sofőrök többször is a mikroalvás állapotába kerülnek egy-egy út során. Amíg egyenes szakaszon haladnak általában nincs is ebből baj, hiszen működnek az automatizmusok és hamarosan úgyis felébrednek –, ám ha valamilyen megoldandó helyzetbe kerülnek éppen az öntudatlanság néhány pillanatában, komoly gond lehet. Terray-Horváth szerint egy kívülálló sem biztos, hogy bármit érzékel a sofőr alvásából, de az üres tekintet, a fejbillenés, vagy éppen szemlecsukódás fontos jelzés lehet, a vezetőt pedig az figyelmeztetheti, hogy valami gond van, ha rádöbben, fogalma sincs, mi történt vele az elmúlt másodpercekben. Ilyenkor – különösen, ha sötét van és az út egyhangú –, ajánlatos 15-20 percre megállni és aludni egyet, és csak aztán továbbindulni, mert ezen az állapoton az ablakletekerés, vagy a hangos zenehallgatás nem segít.

A neurológus ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy azok esetében kell különösen odafigyelni a mikroalvás előfordulására, akik valamilyen alvásbetegségben, narkolepsziában – napközben ájulásszerű, hirtelen elalvás –, vagy alvási apnoéban szenvednek. Ilyenkor fokozott az alvásigény, a nappali álmosság általános tünet. Ezek az állapotok nem egyenlők azzal, amikor valaki a felgyülemlett stressz miatt érzi úgy, nem aludt eleget. Ilyenkor ugyanis általában nem az alvás mennyiségével, sokkal inkább annak minőségével lehetnek gondok: itt nem az álmosság, hanem a fáradtság a figyelmeztető jel.

Mivel az alvási apnoé főleg a férfiakat, vagyis a többször és hosszabban úton lévőket érinti, nem árt néhány mondatban összefoglalni, miről is van szó. Az erősebb nem képviselői között sokan horkolnak hangosan, ám akkor már betegséggé válik az addig csak a hálótársnak kellemetlen állapot, ha a horkoló már fulladozni is kezd. Ezt nevezik alvási apnoénak, vagyis légzéskimaradás szindrómának: ilyenkor az alvó minden egyes lélegzetvételkor felébred, és levegő után kapkod. Ezek a felébredések annyira rövid ideig tartanak, hogy a beteg reggel egyáltalán nem is emlékszik rájuk, pedig gyakoriságuk akár a százat is elérheti egy éjszaka. Mivel egy-egy légzéskimaradás legalább tíz másodpercig tart, néhány beteg – súlyosabb esetben – alvásidejének háromnegyed részében nem vesz levegőt – hívja fel a figyelmet a szakember.

Orvosi vizsgálat. Kiderülhetnek a káros elválzozások

Mivel a szaggatott horkolás oxigénhiányt okoz, ez a beteg szervezetében káros elváltozásokhoz vezethet: magas vérnyomás, keringészavar alakulhat ki. Fáradtan, álmosan ébred, s ez az egész napjára hatással van. A zavart éjszakák után kevésbé tud odafigyelni a munkájára, hiszen az alvási apnoéban szenvedők szinte bármikor és bármilyen helyzetben képesek elaludni. Statisztikai adatok is jelzik, hogy ezek az emberek legalább négyszer több közúti baleset alanyai, mint egészséges társaik.

Annak megítélésére, hogy milyen súlyos a légzéskimaradás, alváslaboratóriumi vizsgálatokat kell végezni. Fájdalmatlan diagnosztikai módszerek alapján döntik el a szakemberek, hogy egy adott esetben mennyire nagy a baj, mennyire szűkül, illetve záródik be a garat az alvás során, s ezek után javasolnak terápiát.