Rossz gyerekek márpedig nincsenek – kezdjük ezzel a kijelentéssel. Persze felnőttként ettől még érezhetjük úgy, hogy némely kiskorú (mondjuk pont a sajátunk) elviselhetetlenül rossz, de a közkedvelt megfogalmazás ellenére a “rosszaság” tulajdonképpen leginkább kreatívitás és kíváncsiság. Márpedig ezeket a tuladonságokat manapság elég nagyra szokás értékelni. Ha megnézzük a “rossz” gyerekek pályafutását a világirodalomban, változatos a tálalás. Az egyik első ismert képviselője a jelenségnek Káin, aki valószínűleg egészen más felnőtté vált volna, ha szüleitől kedvező visszajelzéseket és megfelelő korlátokat kap. A szinte minden kultúra néphagyományaiban fellelhető egymás ellen forduló testvérek (például amikor az idősebb királyfik megtámadják a sikeresebb legkisebbet) hasonló módon nem kaptak elég esélyt gyerekkorukban sem családjuktól, sem a társadalomtól.

Később, bizonyos korszakokban a meseírók látványos és borzalmas módszerekkel büntették a manapság legfeljebb elevennek nevezett gyerekeket, ily módon is példát statuálva a kiskorú olvasók számára. Remek példa a magyarul többször is kiadott, borzadályos Gyermekszív rejtelmei, de Dickens gyerekszereplőit is nehéz lenne irigyelni. Hogy szegény Nyilas Misiről ne is beszéljünk.

Lewis Carroll Alíza azonban már kislányhoz különösen méltatlan kíváncsisága ellenére is remekül szórakozik tulajdonképpen. Legendás rossz gyerek még Nils Holgersson, aki ugyan szintén kap büntetést, de az ebből fakadó kalandok inkább irigylésreméltóak, mint rémisztőek. A skandináv gyerekirodalom bővelkedik hasonlóan elvetemült fiúkban és lányokban, ott van például A rabló lánya, Juharfalvi Emil, Pirosházi Madikó és persze az utolérhetetlen Harisnyás Pippi, mindannyian Astrid Lindgren tollából.

A gall gyerekeknek sem kell ideál nélkül maradniuk, ha rosszalkodásról van szó. Kis Nicolas, a René Goscinny fantáziájának köszönhető francia kisiskolás ráadásul (és természetesen) haverokkal is rendelkezik, akiknek közreműködésére mindig számíthat. Nicolas történeteinek állandóak a szereplői: a háztartásbeli mama, aki rendszeresen közli, hogy hazaköltözik az anyukájához, a hivatali patkány papa, számtalan vicces rokon, Tritical, a szomszéd és Tüktoj, a felügyelő tanár. No meg persze a haverok: Alceste, a legjobb barát, aki kövér és folyton eszik, Clotaire, az osztály legrosszabb tanulója, Eudes, aki mindenkit orrbavág, Geuffroy, az úrifiú és Rufus, a rendőr fia. Tevékenységük néha valóban katasztrófális következményekkel jár, holott soha nem akarnak rosszat, csak egészen különleges ötleteik támadnak. És persze a felnőttek meg totál hülyék, ahogy Nicolas mondani szokta, bár ő enyhébb kifejezést használ, mert tudja, mi az illendő. A Sempé rajzaival világhírűvé vált sorozat hazai népszerűségéről elég annyit mondani, hogy 80-90-es években megjelent három kötet akár többéves előjegyzés után, sokezer forintos áron vásárolható csak meg. Most azonban a Sík kiadónak köszönhetően megjelentek A kis Nicolas kiadatlan kalandjai, méghozzá két kötetben. Garantáltan hosszantartó mulatság, amely akár kis adagokban is fogyasztható.

A sorozatból nemrégiben film is készült Franciaországban, Goscinny képregényes fantáziájához méltó külsővel (az ő érdeme az Asterix sorozat is), szívesen megnéznénk.