A magyar Nobu étterem körüli hajcihő már hónapokkal a valódi nyitás előtt megkezdődött, amikor a névadó séf, Macuhisza Nobujuki meglátogatta a leendő helyszínt és fogadta az alattvalók rajongását. Aztán a megnyitó még nagyobbat ütött, Robert de Niro mellett maga Rogán Antal is megjelent, de az esemény sztárja egyértelműen Andy Vajna barátnőjének mellbimbója volt.

Ezek után érthető, hogy némi kétkedéssel tekintettünk a Nobura, nem túl jó ómen, ha egy vendéglátóipari intézmény a konyha helyett a sztárokra (főleg ha a testrészeikre) koncentrál. De a bazári csinnadratta mögött valódi felkészülés zajlott, amelynek eredménye egyszerűen lenyűgöző.

A Nobu, mint minden étterem, a belső kialakításnál kezdődik, amit szerencsére nem csicsáztak túl és a franchise hálózatoknál megszokott kényszeredett design őrületnek sem esett áldozatul. (Az Armani Caffénak például ez volt az egyik halála, ki a fene akar egy dögös fürdőszobában enni?) Az ételhez illő minimalizmus, meleg színek és jól átlátható tér jellemzi a helyiséget, inkább mondanánk otthonosnak, mint luxusnak, bár a burkolat árától azért valószínűleg dobnánk egy hátast.

A Nobuba nem lehet csak úgy besétálni, a bejáratnál megállítják a vendéget, elszedik a kabátját, majd bekísérik. Bizonyos napokon a bekísérő japán üdvözlést kiált a folyamat közben, amire a személyzet többi tagja válaszol, szerintünk elég erőltetett és idegesítő szokás, különösen, ha sokan vannak. Márpedig még hétköznap ebéd táján is közel a telt ház. A személyzet különben lazán profi és kedves, bár mindkét látogatásunk alkalmával sikerült elfelejteniük valamit. Viszont tökéletesen ismerik az étlapot és az ételeket, ami lehetne természetes is, de legyünk őszinték, ez itthon nagyon kevés helyen jellemző. És persze több nyelven beszélnek, ami szintén a luxus jele sajnos. Hallottunk már olyan véleményt is, hogy túl informális kiszolgálás, akinek a minőség a nyársatnyelt feszengéssel egyenértékű, az itt valóban csalódik.

Próbáltuk húzni az időt, hogy minél később kelljen az ételekre térni, de most már muszáj lesz belefogni. A zavar oka a lelkünkben dúló vihar, amely a csodálatos, mondhatni tökéletes gasztronómiai élménynek köszönhető. Mert a Nobu egyszerűen lenyűgöző. Ha nem szégyelltük volna magunkat,  folyamatos orgazmikus hangokkal jeleztük volna boldogságunkat, de inkább csendben élvezkedtünk. A két elfogyasztott bento boxban (Budapest és Nobu) volt miso leves, lazacfilé, rák és harcsa tempura, fekete tőkehal, grillezett csirke, makik, nigirik, sashimi és grillezett zöldségek. Nehéz eldönteni, mi volt a legjobb, annyira csodás volt minden, a legnagyobb hatást talán a miso leves és a tonhalas nigiri tette ránk. A legkevésbé a tempuráért voltunk oda, de már korábban is jeleztük, hogy az eljárást tiszteletlenségnek tartjuk az alapanyaggal szemben. Mert itt aztán van alapanyag, kérem. Eddig is kedveltük a szusit, de most végre megértettük, mi készteti eszement rajongásra a leghíresebb gasztro újságírókat is (lásd Ruth Reichl és Jay Reyner könyveit).

Bár nem vagyunk szakértők, azt azért elég nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy a Nobu a legtökéletesebb alapanyagokkal dolgozik magyar viszonylatokban. Ez persze nem csak a Nobut jellemzi, hanem a hazai helyzetet is, de ez nem von le semmit csodálatunkból. Ráadásul a kész szusik a szakács kezét elhagyva valóban perceken belül az asztalunkra kerülnek, úgyhogy a frissesség élménye garantált. Maga Andy Vajna őrködik a minőség felett, legalábbis ottjártunkkor egyszer csak keresztülsétált az éttermen, vállán egy láda hallal, feledhetetlen látványt nyújtva.

Természetesen az édesség vonalat is le kellett tesztelnünk és bár első hallásra túlságosan biztonságosnak tűnhet a választék, azért van benne izgalom rendesen. A csokoládé fondant pont olyan volt, amilyennek lennie kell, a banános-szójás tobanyaki ötletes, a sajttorta receptjében történt titkos (sajnos nem árulták el) változtatás pedig csak javára vált a desszertnek. Nagyon élveztük a házi készítésű fagylaltokat is, talán csak a zöld teásat vettük volna egy kicsit karakteresebbre, de így is annyira illik a szushihoz, hogy kötelezővé kellene tenni. Vagy adhatnák ajándékba. És itt megérkeztünk az árakhoz.

Igen, persze, a Nobu nem olcsó. De nem annyival drágább a többi sushi étteremnél, mint amennyivel jobb náluk. A Budapest bento box lazacfilével 10 ezer, a Nobu, amely tartalmazza a híres alaszkai black codot, 14 ezer forint. Két, átlagos étvágyú nőnek elég lehet egy doboz (de muszáj egy plusz misot venni, kihagyhatatlan!), ha pasi is van a buliban, akkor egyen otthon előtte, ez az élményről szól, nem a zabálásról. Bár a kétórás időkorlát (ennyit tölthet az étteremben egy vendég vacsoraidőben) egyébként is nehézkessé teszi a lakomát. Ha valaki mindenáron ragaszkodik a tömős fogáshoz, akkor még mindig ehet udont, amely vájdlingnyi méretben érkezik 2200-3500 közti áron. Összehasonlításképpen: a Nyugatinál lévő gagyi thai étteremben is kétezer felett van egy húsos tészta, szörnyű minőségben. A sütemények 1000-1500 forint között mozognak, szóval minimális italfogyasztással megúszhatjuk 15-20 ezer forintból. Ha alkoholt is szeretnénk inni, a helyzet mindjárt más, különös tekintettel a borokra, amelyeket valószínűleg a turistákra gondolva áraztak félelmetesen túl.

Még soha nem ültünk le ennyi negatív előítélettel enni és álltunk fel ilyen boldogan, megbocsátottuk a mellbimbót is.