A világ legdrágább tévésorozata mutatkozott be egy látványos világpremier formájában az HBO-n, a második világháború három tengerészgyalogosának igaz történetén alapuló, tízrészes minisorozat The Pacific - A hős alakulat címmel látható már itthon is. Vajon Spielberg és Hanks ismét megugrotta saját magasra tett lécét?
Hazánkban is (ahogy világszerte) hatalmas várakozás és felhajtás előzte meg a The Pacific - A hős alakulat című új HBO sorozat világpremierét, és természetesen az elvárások is magasak voltak, hiszen a Ryan közlegény megmentése óta a háborús műfaj egészen új értelmet nyert. Az HBO nem bízta a véletlenre, hiszen ugyanez a produceri csapat állt az Emmy- és Golden Globe-díjas, 2001-es HBO-minisorozat, Az elit alakulat mögött is, amely egyébként akkor tökéletesen bebizonyította, hogy tévésorozatban is megtartható az a kiemelkedő színvonal, amelyet korábban a Ryan közlegény megmentése állított fel.
Pont ezért várta mindenki izgatottan a The Pacific bemutatóját, hiszen a Playtone és a DreamWorks Television koprodukciójában készült, Tom Hanks, Steven Spielberg és Gary Goetzman vezető produceri irányításával létrejött sorozat igen profi munkának ígérkezett. Már csak azért is, mert a világ legdrágább tévésorozatáról beszélünk, amely epizódonként 20 millió dollárba került átlagosan (kb. 200 milliós költségvetést dobtak össze a stúdiók). A 2007-ben kezdett forgatás tíz hónapon keresztül tartott, a végeredmény pedig egészen idén március közepéig váratott magára.
Az HBO által kiadott bemutató szerint a sorozat három amerikai tengerészgyalogos – Robert Leckie (James Badge Dale), Eugene Sledge (Joe Mazzello) és John Basilone (Jon Seda) – sorsának tragikus egybefonódását mutatja be, a csendes-óceáni hadszíntéren zajló ütközetekben a második világháború idején. A történet a három férfi és tengerészgyalogos társaik életét követi végig a japánok ellen vívott első csatától kezdve Guadalcanalon, majd Cape Gloucester őserdeiben, Peleliu szigetén, aztán Iwo Dzsima véres homoktengerén és Okinawa borzalmain át végül egészen a győzelemittas, de cseppet sem könnyű hazatérésig, a „V-J Day”, azaz a Japán felett aratott győzelem után.
A minisorozat alapjául Robert Leckie Helmet for My Pillow és Eugene B. Sledge With the Old Breed című könyvei szolgáltak, továbbá Chuck Tatum Red Blood, Black Sand és Eugene B. Sledge China Marine című könyvét is felhasználták a forgatókönyvírók, valamint autentikus alapanyagul szolgáltak az alkotók által készített eredeti interjúk is.
Ezek fényében tehát reménykedhettünk benne, hogy sikerül a japánok elleni borzalmas háborúról új képet kapni (főleg a Levelek Iwo Dzsimáról című film csalódása után), illetve abban is bíztunk, hogy az Elit alakulat mércéje talán most is megugorható. Sajnos nem minden vágyunk teljesült. Az első két rész megtekintése után maradt némi fenntartás a nézőben, főleg a színészek alakítását illetően. Talán elhibázott volt a szereposztás, de még két rész után sem tudtuk megjegyezni az arcokat és neveket, mintha valamiért nem sikerült volna azonosulni a főhősök megpróbáltatásaival. A néhol erőltetett érzelgősség pedig sokszor furcsa volt, mintsem megindító - persze könnyen beszél az, aki fotelből nézi végig a háború borzalmait, de az Elit alakulat esetében nem éreztünk ilyet, tehát nem biztos, hogy a hiba a mi készülékünkben van.
A kőkemény profizmus - amit Spielberg és Hanks neve jelent - természetesen végig jelen van, talán pont ezért is olyan kiszámítható az egész. Pont az a sorozat előnye, ami a hátránya is - csodás látványvilággal ugyanazt a színvonalat nyújtja, amit a Ryan közlegény megmentése óta ismerünk. Se többet, se mást. Az amerikai katonák hősiessége, és a háború borzalmai ma már egy kicsit lerágott csont, nehéz ebben a témában újat mutatni, de a Pacific meg sem próbálja, inkább biztonsági játékosként őrzi azokat az értékeket, amelyeket elődei teremtettek. Nincs is ezzel nagy gond, csak az átütő élmény maradt el, egy teljesen korrekt és színvonalas sorozatot kaptunk helyette, amelyet természetesen végig fogunk nézni.
NB