Talán emlékszik még az olvasó, hogy január 4-én Dubajban átadták a világ legmagasabb felhőkarcolóját, a Kalifa-tornyot. Négy hónapot késtek vele, ám Dubaj uralkodója, Mohammed bin Rasid beleadott apait-anyait, hogy a közvéleménnyel a késést elfeledtesse (uralkodásának az évfordulója is erre a napra esett). A ceremónia valóban igen emlékezetesre sikerült, a torony ennek ellenére még messze volt a befejezéstől, és jogos lakói vagy bérlői azóta sem költözhettek be sem az 1044 luxuslakásba, sem a 49 szinten elterülő irodákba. Az üzletek és hotelek átadása hasonló késést szenvedett, a Kalifa-toronyban a nyitás napján jóformán csak az obszervatórium volt fogadóképes. Most – alig egy hónappal később – azonban ezt is bezárták, mégpedig homályos okokra hivatkozva.

Az eseménynek persze voltak előzményei, hiszen alig két hete az egyik – a kilátót kiszolgáló – lift elromlott. A Hitchcock-filmekbe illő – a világsajtó által is megszellőztetett – incidensben 15 turista rekedt az egyik liftben közel egy órára, miután a lift 124 emeletnyi magasságban egyszer csak megállt és elsötétült. A bajba jutott látogatók szerint nem a lift megállása volt a gond, a világvége-hangulatot egy óriási robbanás okozta (legalább is ilyesmit hallottak a bennrekedtek), amely után fojtogató porfelhő szivárgott a liftbe a kabin két ajtaja között, ez végül teljes hisztériát idézett elő. A lift nem indult újra, de a sírdogáló utasokat a liftaknán keresztül kimentették a semmire magyarázatot nem adó munkások.

Később a szóvivő, Abu Naszir – a dubaji polgári védelmi hivatal szóvivője – sem magyarázta túl az esetet, és ezután a torony „határozatlan időre” szóló bezárásakor is csupán csak technikai hibára hivatkoztak az illetékesek. Az angol sajtóban megjelent cikkek szerint az épület tulajdonosa, az Emaar Properties ingatlankezelő társaság által kiadott sajtónyilatkozat a következőképpen szólt: „A hibákért felelős fővállalkozó megkezdte az áramellátás zavarainak az elhárítását, és ezúton ígérjük, hogy azonnal tájékoztatjuk a közönséget, mihelyt a munkálatok befejeződtek.” A szóvivő azt is hangsúlyozta, az soha nem volt kétséges, hogy a Kalifa-torony vállalkozói a lehető legmagasabb minőség elkötelezettjei, de ennél többet nem sikerült a sajtómunkásoknak kihúzniuk az illetésekből.

Mivel a kilátótorony volt az egyetlen működő része a toronyháznak, nem tudni, hogy az épület másik 160 emeletére hogyan hatott ez a „műszaki probléma”, ráadásul az incidens többszörösen rosszul érintette Dubajt. Az arab sivatagban épült világváros az ezredforduló óta komoly versenyben volt a figyelemért, sőt, a 828 méter magas Kalifa-torony maga is azért épült, hogy – a Palm Jumeirah szigettel egyetemben – tovább fényezze Dubaj hírnevét, és minél több turistát csalogasson a városba. A jórészt külföldi tőkéből épülő várost a gazdasági válság megingatta, magára hagyva megannyi befejezetlen beruházást. A Kalifa-torony egyike volt ezeknek, a pénz olyannyira elfogyott, hogy a hiányzó összeget Dubaj nagy riválisa, Abu-Dzabi kormányzója, Kalifa bin Zayed sejk pénzéből fejezték be, innen is származik a torony neve.

Jelen állapotban a Kalifa-torony pont az ellenkezőjét érte el, mint amire hivatott volt. Az óriási parádéval odacsalogatott turisták és a publikum igen csalódott. A nagy érdeklődés miatt a tulajdonosok most már a tömeget okolják a hibákért, de ezt a kifogást a szakértők valószerűtlennek titulálták, mivel az épületben szinte csak a kilátó működött.

Ráadásul az újságírók és a publikum spekulációit – miszerint valaki készakarva okozott üzemzavart – a tulajdonosok nem cáfolták, ami komoly kétségekre adott okot, főleg, hogy az éjszakai kivilágításkor semmilyen „áramellátási zavar” nem érzékelhető. A toronnyal kapcsolatos találgatások az újságok hasábjain tehát továbbra is folynak, és meglehet, hogy a tulajdonosok ebből később még hasznot látnak, ám a turisták elfáradtak. Sokan napokat vártak arra, hogy feljusson a kilátóra, most viszont további napokat várhatnak arra, hogy jegyüket végre visszaváltsák.

Krisztina O'Brien