Az angolszász irodalom meghatározó hatása egyértelmű a világra, és nem magyarázható csak a nyelvi uralommal. Különösen a brit szerzők széles körű népszerűsége érdekes és irigylésreméltó jelenség, hiszen az ország lélekszámához képest elképesztően sok jó íróval büszkélkedhet a nedves sziget. A Times ezért aránylag könnyű helyzetben volt, amikor úgy döntött, hogy összeállítja az elmúlt évtized 100 legjobb könyvének listáját, hiszen volt miből meríteni.

A lista alapján készült saját összeállításunkban leginkább azokat az alkotásokat emeltük ki, amelyek valamiért érdekesebbek a magyar olvasó számára is, létezik már belőle fordítás vagy filmváltozat, ezért ismerős lehet.
 
A 39. helyen Alice Munro 2005-ös Runaway (Szökés) című kötete száll versenybe, amelybe tíz novellát válogattak össze a szerkesztők. Bár Munro nem mondható túl ismertnek nálunk, kritikai visszhangja igen jó, a Park kiadó pedig több kötetét is megjelentette már. Kicsit melankolikus történetei nem fordulatosságukról híresek, de a hangulat feledhetetlen.

Laura Hillenbrand 2001-es Seabiscuit (Tengerisüti) című története nem jelent ugyan meg magyarul, de a lovas mese filmváltozata sokaknak ismerős lehet, hiszen annak idején 7 Oscar-díjra is jelölték, többek között a legjobb forgatókönyvére. Szívszorító és gyönyörű darab volt a nagy amerikai válság időszakából, szívesen olvasnánk magyarul.

A Papírsárkányok (The Kite Runner) Khaled Hosseinitől viszont már 2005-ben megjelent nálunk is, a Tericum kiadó jóvoltából, de sajnos, hiába a belőle készült szintén Oscar-jelölt és a filmfesztiválok kedvence film, nem adták ki újból. Az orosz megszállás előtti Afganisztánt két gyerek kapcsolatán keresztül ismerhetjük meg; akit érdekel a téma, érdemes utánanézni, még kapható.

Az autista irodalom egyik pompás példája, A kutya különös esete az éjszakában-ra a legtöbb helyen már csak előjegyzést vesznek fel, de aki olvasta, nagyon dicséri. A 15 éves matekzseni fiú szempontjából megírt történet az autisták furcsa, de nagyon érdekes világába kíséri az olvasót.

Kazuo Ishiguro Ne engedj el... című kötete sem kapható, csakúgy, ahogy a szerző többi magyar nyelvű kiadványából is hiány mutatkozik a piacon. Talán most, hogy a Ne engedj el-ből sztárparádés brit film készült, amelyet 2010-ben mutatnak be, ismét kiadja valamelyik kiadó Keira Knightleyval a borítón, mindjárt jobban fogy majd.

Philip Pullmannak viszont nem volt szüksége a megfilmesítésre a nagy példányszámhoz, így is egymás után jelennek meg az újabb kiadások könyveiből. Sőt, talán a filmváltozat, amelynek sikertelensége miatt csak az első része készült el, Az arany iránytű, talán még rosszat is tett a sorozatnak a leegyszerűsítéssel. Pedig a repkedő boszorkányok lenyűgözőek voltak, pont, ahogy elképzeltük.

Őszintén bevalljuk, hogy J. K. Rowling nem a kedvenc szerzőnk, de kár lenne tagadni a Harry Potter sorozat jelentőségét, úgyhogy nem meglepő, hogy felkerült a listára, inkább csak az a furcsa, hogy pont az utolsó rész az, ami az előkelő 17. helyen végzett, nekünk kicsit túl sötétre sikerült.

Természetesen Dan Brown sem maradhatott le, őt sem elsősorban a klasszikus stílusáért szereti, aki igen, de azzal, hogy annyi embert csábított olvasásra a Da Vinci kóddal, igazán kiérdemelte a 10. helyet. Ha jól tudjuk, a Gabo kiadónak mégiscsak sikerül még karácsony előtt befejezni a legújabb rész fordítását, úgyhogy valószínűleg sok fenyőfa alatt ott lesz majd Az elveszett jelkép.

A különösen megosztó szerzők egyik jellemző képviselője Ian McEwan, sokan rajonganak érte, mások ki nem állhatják. Akárhogy is, a Vágy és vezeklés komoly sikereket ért el, a film begyűjtött hét Oscar-jelölést, egyet el is hozott és nemzetközi sztárrá tette James McAvoyt – úgyhogy máris megérte.

Nem gondoltuk volna, hogy Barack Obama nevével is találkozunk majd ezen a listán, de bizony szerepel, mégpedig az előkelő 3. helyen. A Dreams from My Father: A Story of Race and Inheritance (Álmok apámtól: egy történet származásról és örökségről) először 1995-ben jelent meg, majd 2004-ben ismét, magyarul egyelőre nem elérhető. Amióta a szerző az USA elnöke, hatalmas iránta az érdeklődés, úgyhogy nem csodálkoznánk, ha hamarosan megjelenne itthon is.

A második a sokat dicsért Persepolis című képregény Marjane Satrapitól, amelyet nálunk a Nyitott Könyvműhely adott ki, és amelynek az animációs filmváltozata szintén Oscar-jelölt volt; a könyvből már a második rész is olvasható.

Az első helyen pedig egy olyan író áll, akinek történetei, szereplői általában sokkoló hatással vannak az olvasókra, de valószínűleg nem ezért népszerű. Cormac McCarthy legfrissebb könyvét magyarul a Magvető adta ki, Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen címmel, de a Times szerint a The Road (Az út) az, amely az elmúlt évtized irodalmi csúcsát jelenti. A 2006-os könyv filmváltozata épp most került a mozikba Amerikában és nem nehéz a sikert megjósolni, hiszen az előző McCarthy-adaptáció, a Nem vénnek való vidék a nyolc Oscar-jelölésből négyet is elhozott. A The Road rendezője ugyan az aránylag ismeretlen John Hillcoat, a főszereplő viszont Viggo Mortensen, akinek alakításáért rajonganak a kritikusok. A filmnek köszönhetően erősen esélyes, hogy magyarul is megjelenik az eredetileg 2006-ban született Az út és mi is megismerhetjük a Times által legjobbnak tartott könyvet.

KM