Az Olimpiában asztalt foglalni jó előre érdemes, majdnem minden este garantált a telt ház. A Keletihez közeli félszuterén helység letisztult belsővel, minimális gasztronómiai, lakberendezési kellékekkel áraszt meghitt, langyos hangulatot. Szimpatikus párok, egy-egy négyfős család a gyertyafényes faasztaloknál, halk kortárs jazz szól. A pincér csak egy számot kérdez; az ételsor hossza felől érdeklődik. Étlap ugyanis nincs, csak a "tábla", rajta a menük árai, és az aznapi beszerzés eredménye a tápiószentgyörgyi boldog csirkétől az arab-kóser bárányon át a nagykőrösi sajtokig - tudjuk, valami ezek közül vár ránk. Óvatos választás, 4 fogás.

Olimpia

Az itallap nem hosszú, de minden igényt kielégít, minket a gyógynövények érdekelnek rövid formában. Mellé kapjuk a retro szódásszifont, ha üres a pohár, töltenek, de bármikor kezelhetjük magunknak. A házi kenyér érkezik először kis tál vajjal, bőséges, ha akarjuk, minden fogás mellé marad. Csodás kérgű diós barna pékáru - ilyet szeretnénk sütni otthon is.

Az előétel kacsamájpástétom, tetején hajszálvékony füstölt tokhal, ami a sót helyettesíti és harmóniát teremt. A hosszúkás tányér másik részén egy csík mangókompót pirospaprikával, egy csepp édesség, ami nem jelent sokat, de impozáns része az ételnek. Az első falat után érkezik a főúr a semmiből és egy korty fehérbort kínál a hölgyvendégnek – a „nagyon finom” biccentés után elővesz egy másik poharat is, és kérdés nélkül tölt mindkettőbe. Nem kértük, de természetesen elfogadjuk; lesz, ami lesz.

Szinte azonnal követi a májat a következő fogás, zöld leves posírozott tojással. Meghatározhatatlan összetételű, valóban zöld, sűrű leves, talán mangold és újhagyma darabokkal, és egy finoman folyó friss tojással, melynek a sárgájáról csak annyit tudok írni, hogy színarany. Lágy édességét tökéletesen ellensúlyozza a leheletnyi ecet íz a levesben. De felmerül az első kérdés: már csak két fogás van hátra? A szomszéd asztalok ismét mély tányért kapnak, mi szomorúan kimaradunk, szerencsére a kenyerünk és vajunk megmaradt.

Fehér tányér érkezik, két szelet csirkével és mártásba helyezett zöldségekkel. A tanyasi csirke mellének és combjának egy-egy darabja; bőre szenes, a húsa omló, olyan ű, mintha most vették volna ki a kemencéből. A friss zöldségek közül a narancssárga zsenge bébirépa színesít igazán. De nem lehet ez az egyetlen főétel a menüben, ugye? A táblán négy húsféle sorakozik, vágyunk még többre is, de utólag hogy módosítsuk a rendelést? Legalább 10 perc telik el, a zene várakozástól és boroktól felfokozott hangulatunkat követi, ahogy a csirkét a vörösebb hús.

Örömmel nyugtázzuk a negyedik fogást, mely sous-vide mangalica pofa csokoládé mártással, céklával és karotta-pürével. A pofát szeletelni kell, de az egyik leginasabb húsrészen nem érződik semmi szenvedés, íze izgalmas és tartalmas. A mártás azonban az este fénypontja. A pofa sült szaftját önthették fel alaplével, majd sűríthették csokoládéval, így kaptuk tányérunkra ezt a koncentrált szószt. Nehéz eldönteni, hogy a sós vagy az édes íz dominál, mert mindkettő erősen érződik, jótékony hatást gyakorolnak egymásra. Ehhez az ételhez vörösbor dukál, választani nem érdemes, ha egy olyan sommelier-hez látogat az ember, mint Csongrádi úr. A borospohárral együtt kifogyott szódánkat is szó nélkül kicseréli.

Nyugodtan várjuk a desszertet, mert a konyha ajándékaival már így is túljutottunk a négy fogáson. De az édes előtt jön még egy meglepetés, ízelítő a nagykőrösi sajtokból. A fiatal pincér a mesemondó, egyenként bemutatja a sajtdarabokat, keményebb goudától az akácmézzel rögzített kéksajtig. Igen, most már látjuk, lehet ilyet is Magyarországon.

A végső fogás mogyorós praliné tokajis körtével, melyben a két édes íz inkább elnyomja egymást, mint harmóniát teremt, de az Olimpiáért sohasem desszertjei miatt rajongtunk. Korrekt befejezése egy fantasztikus ételsornak.

Utolsó meglepetésünk a számla. Tudtuk, hogy hat fogásból kettő ajándék volt, de azt nem, hogy a kínált ízelítő pohár bort sem írták fel nekünk. A hely ár-érték arányban verhetetlen Budapesten, ami a magas minőség mellett dicséretes igazán. Vissza fogunk élni vele.