A túlsúlyosok egy csoportja kemény harcot folytat a kövérség diszkriminációja ellen és hatásos cikkekben bizonyítja, mennyire hatástalanok a diéták és hogy tulajdonképpen nem is feltétlenül egészségtelen a háj. Eközben rendszeresen érkeznek a sajtóhírek szinte halálba etetett gyerekekről, akiket a szüleik 6-8 éves korukra a disznók átlagos vágósúlya fölé hízlaltak és hiába magyarázzák nekik az orvosok, hogy a gyerek élete veszélyben van, nem képesek felfogni. Pedig normális súlyú, egészségesen étkező gyereket létrehozni egyáltalán nem lehetetlen feladat.

Jó példával járnak elől

malias via flickr

Gyakorló szülőként (három gyerek, kettő már kvázi felnőtt) megvan a magam módszere, amit húsz év alatt alakítottam ki és ami állandó kölcsönhatásban áll a saját életmódommal. A gyereknevelés ugyanis elválaszthatatlan része a szülő életének, hiába próbál az anya vagy az apa salátát és gyümölcsöt lenyomni az utód torkán, ha ő maga nem képes változtatni hozzáállásán. Azt szokták mondani, szerencsés vagyok, mert szenvedélyesen szeretem a gyümölcsöket és a zöldségeket és még szerencsésebb, mert ezt örökölték a gyerekeim is. Rendben, írjuk ezt a sors számlájára. Legalább ilyen hévvel rajongok azonban az édességekért is, gyerekkoromban rendszeresen lopkodtam a rokonok, ismerősök csokiraktárából, egyszerűen képtelen voltam betelni. És ezt a hajlamot is sikerült örökítenem, ahogy az ételek, az evés iránti vonzalmat, nálunk mindenki szeret enni, még ha nem is feltétlenül ez határozza meg az életünket. Eszünk tehát édességet, nem is keveset, mindig több tábla csokoládé és keksz áll a szekrényben, fagylalt vagy torta a mélyhűtőben. Fogyasztunk szalonnát, húst, kenyeret, sok tésztát, rengeteg tojást, imádjuk a vajat és a jófajta sonkát, kolbászt, a tejszínes sajtokról nem is beszélve.

Nem mi találtuk fel a spanyolviaszt az úgynevezett módszerünkkel, miszerint bármit lehet enni, csak jó minőségű legyen. Ne legyen tele mindenféle helyettesítő anyaggal, a lehető legkevesebb mesterséges izéket tartalmazza. Ez persze sok esetben drágítja a terméket és nyilván soha nem fogunk ennek a mércének megfelelő párizsit vagy virslit találni, időnként kompromisszumokat kötünk és nincs miatta bűntudatunk. Az egyik legdurvább helyettesítő anyag szerintünk a cukor, ami túl édes, ott gyanakodni kell, mert valamit titkolnak. A cukorral remekül el lehet rejteni, hogy valaminek egyébként pocsék íze van és köze nincs a csomagoláson ígért minőséghez. Vannak elméletek, miszerint a finomított fehér cukor fogyasztása közvetlenül összefügg számos gyerekkori problémával, mint a hiperaktívitás vagy az epilepszia, minimum súlyosbítja a tüneteket. Ezért nálunk egyáltalán nincs fehér répacukor a háztartásban, csak gyümölcscukrot, minél nyersebb nádcukrot és mézet használunk mindenhez. Szintén nem a legolcsóbb megoldás, de jóval kevesebbet is fogyasztunk, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Ugyanígy igyekszünk kerülni minden finomított cukrot tartalmazó kész ételt, italt, bár nem kényszeresen, de kólát, 12 százalékos “gyümölcsleveket”, gyári joghurtokat soha nem veszünk. Azért a túrórudi nálunk is rendszeres vendég. Tagadhatatlan, hogy felnőttként mindezt nem élem meg lemondásként, nem egy csapásra, hanem lassan, évek alatt jutottunk el idáig. A húszéves lányom úgy nőtt fel, hogy nálunk nincs otthon kóla, chips és társaik, gyakran sérelmezte, de kibírta és végül megértette az indokaimat. Mellékhatásként a legnagyobb hormontombolás közepette sem voltak pattanásai, mert nem azt a szemetet ette, mint a barátnői.

Egy másik fontos tényező az egészséges énkép létrehozásához a média. Nekünk nincs tévénk. Régen, 8-10 évvel ezelőtt még volt, de akkor sem millió csatorna és amíg a gyerekeim kicsik voltak, bizonyos műsorok tiltottak voltak számukra még a rajzfilmcsatornákon is. Nem örültek, de túlélték. És ezzel helyből kizártam az életünkből egy rakás olyan hatást, ami szinte kizárólag a tévéből érkezik. Nem élünk mozgóképek nélkül, rengeteg filmünk van, állandóan újabbakat veszünk, cserélgetünk a barátokkal. A legkisebb komoly saját gyűjteménnyel rendelkezik, már lassan a harmadik tokot nyitjuk meg a dvd-inek. Nyilván lehet tévé mellett is kiegyensúlyozott gyereket nevelni, nekem sokkal fárasztóbb volt az állandó egyezkedés, így jóval könnyebb dolgom van szülőként. Ebben a helyzetben viszont a gyerekeim nem is tudtak/nak azokról az ételekről, italokról, amikre a gyártók a reklámokon keresztül hergelik rá a kiskorúakat, ahogy egy rakás énképromboló lehetőséget is kihagynak diétákról, tökéletes testről, plasztikai műtétről és hasonlókról. Minden gyerekem elég jó, de normális, önkormányzati óvódába és iskolába járt. Nem vagyunk fanatikus hívői egyetlen nagy eszmerendszernek sem. De összeraktunk egy sajátot és az, úgy tűnik, bevált.

Nem állítom, hogy könnyű elindulni ebbe az irányba, hiszen rengeteget kell utánaolvasni, hogy az ember kiválaszthassa azokat az elveket, amiket magáénak tud érezni, amit hitelesen tud képviselni a gyerek felé is. Én is utálom, hogy minden terméknek el kell olvasnom a hülye apróbetűs összetevőit és sok esetben csalódom, még a kedvenc márkáimban is. De egy idő után összeáll egy lista a bevált dolgokról és onnantól már csak össze kell őket vadászni x helyről, mert természetesen nincs olyan üzlet, ahol mindent egy helyen meg lehet találni. Néha alábbadjuk, néha jó sokat veszünk valamiből, hogy ne kelljen egy darabig foglalkozni a beszerzésével. Nekem megéri.