A The Times című angol napilap értesülései szerint a hatásos szerelmi varázsital ötlete ma már nem is olyan képtelenség, mint ahogyan gondolnánk. Nemsokára lehetséges lesz olyan tabletta vagy vegyület előállítása, amely a párok egymás iránti érzelmeit megváltoztathatja. A tudósok egyre jobban értik azokat az agyban lezajló folyamatokat, amelyek akkor jönnek létre, amikor szerelembe esünk, vonzalmat érzünk valaki iránt vagy éppen megutálunk valakit. Szerintük a genetika mellett bizonyos hormonok, illetve ezek hiánya a felelős az érzelmeinkért, így szintetikus előállításuk és a szervezetbe juttatásuk rendbe hozhatna kapcsolatokat és visszalophatná a megfakult szenvedélyt a házasságokba.

Larry Young, az atlantai Emory Egyetem szakértője szerint a tudósok nagyon közel vannak ahhoz, hogy a szerelemnek és a vonzódásnak az elmeállapotában létrejövő biokémiai folyamatait teljes egészében feltérképezzék. Próbálkozások már történtek is az oxitocin és a vazopressin nevű hormonokkal, mert az már biztos, hogy ezek a hormonok valamilyen fokon befolyásolják az emberi kapcsolatokat. Birkaanyáknak adagolt oxitocin hatására az állatok fenntartás nélkül elfogadták az idegen (nem alomba tartozó) bárányokat.

Ami a vazopressint illeti, a kutatóknak már emberekkel kapcsolatos adatai is vannak. A hormont születéskor vagy szexuális együttlét után választja ki az agy, és azok a férfiak, akik rosszul reagálnak rá, sokkal kevésbé kötődnek. Kevésbé valószínű, hogy tartós partnert választanak, ha pedig a házasság mégis létrejön, nagyobb a valószínűsége az összeférhetetlenségnek vagy a válásnak.

„Így tehát, ha a szerelmet úgy nézzük, hogy az az agyból kilépő vegyületek egy csoportjának a következménye, akkor ez komoly társadalmi kérdéseket vet fel. Hiszen így előállíthatóak vegyületek és szerek, amelyek fokozzák vagy semmissé teszik egymás iránt táplált érzelmeinket” – írja Young a Nature című amerikai magazin egyik cikkében, amelyben a kutató felveti, hogy a szerelem hasonló folyamatokat indít el az agyban, mint a függőségi viszony, de mind a kettőnek genetikai háttere is van, ami nagyban befolyásolja a végeredményt.

Éppen ezért nemcsak az agy kémiai vegyületeit kell számításba venni, amikor az emberek szociális interakcióit figyeljük, hanem a genetikai tényezőt is. A vazopressin hormonra adott pozitív vagy negatív reakciónak például genetikai a háttere, de ma már megmondható a gének alapján az is, hogy valaki mennyire elkötelezett természet, ami ugyancsak jó indikátora lehet egy kapcsolat kimenetelének. Ettől függetlenül ma még keveset tud a tudomány arról, hogy mely gének felelősek az érzelmeinkért és a személyes kapcsolatainkért, ám ha a kutatók megtalálják ezeket a géneket, akkor a jövőben nemcsak módosítani lehet majd az érzelmeinken, de preventív megoldásként a házasságokat meg is előzheti valamilyen genetikai alkalmassági vizsgálat, amellyel reálisan következtethetünk az esélyeinkre.

Meglehet, ez nem hangzik valami romantikusan, de akinek volt nagy csalódás az életében, az nem kétséges, hogy szívesen venne minden megoldást, amellyel megelőzhető a szívfájdalom, amit a reménytelen szerelem vagy egy sikertelen kapcsolat okoz. És Young szerint nincs már messze az idő, amikor ez lehetővé válik.

Krisztina O'Brien