Akadnak akik valódi íróként tisztelik, holott saját bevallása szerint csak irodalmi Frankenstein, és műlényeket hoz létre. Mások szerint az irodalmárok szégyene, mivel sikerével és alantas témájával, a krimivel, megbecsteleníti az orosz klasszikusokat. Egy brit lap szerint Borisz Akunyin az orosz J. K. Rowley, de a grúz születésű szerző, akinek eredeti neve Cshartisvili, nem elég gazdag és nem elég populáris az összehasonlításhoz. Sikeres, az tény, könyvei nem csak oroszul, hanem fordításban is kellemes példányszámokat érnek el, történeteiből több filmfeldolgozás is készült és még csak 52 éves.

Még a magyar irodalmi élet képviselői is élvezettel írtak kezdettől fogva Akunyin az Európa Kiadónál megjelent könyveiről, úgy látszik, a dosztojevszkiji utalások még a léha szórakozást is elfogadhatóvá teszik. Akunyin ugyanis, bevallottan, a posztmodern írók egyik mintapéldánya, a klasszikus orosz szerzők műveit használja ihletnek, majd hozzákever egy kis keleti bölcsességet, egy nagy adag izgalmat és már kész is a sikerkönyv. Akik nagyon járatosak a vonatkozó irodalomban, élvezettel leplezhetik le a különböző áthallásokat, de a komoly háttér senkit ne riasszon el, Akunyin könyvei pontosan olyan élvezetesek, mint bármelyik jó minőségű történelmi krimi, maga a szerző sem várja el senkitől, hogy a margón jelölgesse, melyik utalás honnan való.

A magyarul eddig megjelent Fandorin sorozat főhőse is egyfajta keverék, van benne egy adag Sherlock Holmes, egy kevés James Bond, de leginkább jó sok Oblonszkij és Miskin herceg, mindez kellemes keleti aromákkal fűszerezve. Eraszt Fandorin ugyanis nemesi származású, csinos és okos férfi, akinek ezen majdhogynem felesleges tulajdonságok mellett még briliáns logikája és harcművészeti tudása is van, egy japán utazásnak és egy onnan hazahozott szolgának köszönhetően.

A nálunk eddig megjelent hat kötetben figyelemmel kísérhettük jóképű és jóindulatú nyomozónk férfivá érését, a legfrissebb kötetben a folyamat valódi fordulóponthoz érkezett. Az államtanácsos című történetnek Fandorin mellett egy szinte egyenrangú másik főszereplője is van, aki az ellenfele ugyan, de gonosznak a legkevésbé nem neveznénk. A forradalmár Grin vonzó személye mellett, a cselekmény másik fontos résztvevője maga az orosz társadalmi berendezkedés, persze nem a mostani, bár a párhuzam félreérthetetlen. A teljhatalmú cáratyuska, aki „vigyáz az ő fiaira”, a kegyetlen talpnyalók serege, akik üzemeltetik az elnyomást és a jobbítani kívánó, majd durván elhallgattatott áldozatok mind-mind régi ismerőseink a hírekből. Vicces módon azonban sokan nem veszik az utalásokat és többen a monarchizmus ünnepléseként tartják nyilván Az államtanácsost, ahogy a könyvből készült filmet is – nekik javasoljuk, hogy olvassák végig, az utolsó oldalig, meg fognak lepődni. Persze azért a szokásos nőügyek és Fandorin szexuális életének további javulása sem maradhatott ki a történetből.

Annak ellenére, hogy többen azt állítják, Akunyin csak erősíti az amúgy is veszélyes orosz nacionalizmust, az író nem éppen Putyin-barát hírében áll. Bár a magyar interjúkban eddig mindig kerülték a politikával kapcsolatos kérdéseket, a brit lapok már nem ilyen szégyenlősek, így az angol cikkekből megtudhatjuk, hogy Akunyin a legkevésbé sem kedveli minden oroszok Putyinját. „Senki nem ismerek személyesen, akinek tetszik, ami a politikában történik az országunkban. Szeretnék demokratikus társadalomban élni, de Oroszország nem az manapság” – nyilatkozta a szerző a Guardiannek.

A kritika ellenére sem tagadja azonban, hogy fontos változások történtek az utóbbi időben. „Az a benyomásom, hogy Oroszország még mindig a helyes irányba megy. Oroszország történelmében most először, emberek tízmilliói megtanulnak dolgozni, hogy ne várjanak semmit az államtól, hogy támogassák a családjukat. Ez forradalmi tapasztalat sokak számára” – mondta ugyanabban az interjúban.

A rengeteg dicséret ellenére, melyeket Akunyin a nemzetközi sajtóban csak úgy ont az orosz társadalom fejlődésével kapcsolatban, az adóhivatal azonnal előveszi, ha Grúziával valami gond van, és októberben Hodorkovszkijt visszaküldték a börtönbe, amiért interjút adott az írónak, amely megjelent az Esquire nevű lapban.

Akunyin nem hajlandó szerepelni az állami tévében, mivel az a Kreml ellenőrzése alatt áll és helytelenítette, amikor Szolzsenyicin elfogadta Putyin meghívását egy „baráti” teára. „Szolzsenyicin annyira öreg és olyan sok eredményt ért el, hogy nem szeretném kritizálni semmiért sem. De azt gondolom, hogy Oroszországban egy író és egy művész általában távolságot kell, hogy tartson a hatalomtól és az államtól. Ez az egyetlen módja az életnek és a túlélésnek ebben az országban” – állítja Akunyin. Az államtanácsos végén Fandorin is valami hasonló döntésre jut és sajnálatos módon ez tűnik az egyetlen helyes megoldásnak.

KM