Parkolás szüli a mozgáskorlátozottat
Az angol mozgáskorlátozottaknak kiállított igazolvánnyal szabad parkolási engedély jár az útszéli sárga (megállni tilos) vonalakon, a városközpontokban, a parkolóházak ingyenesek, és még a London belvárosába való behajtásért sem kell fizetni.
Ez utóbbi egyébként 2000 fontjába (610 ezer forint) kerül annak, aki ott lakik, így nem csoda, hogy az eBay nevű internetes aukciós oldalon egy igazolvány 5000 fontért cserél gazdát. És ez még alacsony ár, az igazolványokért fizetett összeg akár a többszöröse is lehet egy leszázalékolt személy éves bevételének.
Ami a parkolási díjakat illeti, talán Angliában a legkritikusabb a helyzet. A szigetországban ugyan nincs parkolási káosz, mint Párizsban vagy Rómában, ám az ország a másik végletbe esett. Rengeteg a teljesen felesleges, csupán a városkép szempontjából tetszetős tilalom – vélik az autósok. Az angolok szinte egyáltalán nem alkalmazzák a félig járdán való parkolást, amely megoldás lehetne a keskeny utakon küszködő forgalom gyorsítására, és hiába engedné a sok széles járda, hogy járművüket felparkolva az autósok teljesen szabadon hagyják az utat, ez is tilos, mondván a jelenség elcsúfítaná a sugárutakat.
És ez még nem minden, mert a parkolásért mindenhol fizetni kell, még az erdők és turista parkok környékén is, de sok angol az otthona előtt is csak pénzért parkolhat. A szabályok megszegéséért a bírság alkalmanként100 font is lehet, a hemzsegő őrök miatt a lebukás szinte biztos, igen gyakori a kerékbilincs és az elvontatás is. Parkolásra csak a parkolóházak és a bevásárló központok kínálnak megoldást, ám ezek körül állandó a tumultus, egy londoni garázsban 20–30 fontot is elkérhetnek pár órai parkolásért. Ezek után nem csoda, hogy mindenki a mozgássérültek kedvezményeire hajt, akik garantált parkolóval rendelkeznek, és bármikor ingyen parkolhatnak a sárga vonalon, amely szinte folyamatos az Egyesült Királyság útszegélyein.
A Disabled Persons Transport Advisory Committee (DPTAC, a Mozgáskorlátozottak Szállításával Foglalkozó Egyesület) szerint a fent leírt körülmények következtében már régóta egyértelmű, hogy az emberek többsége azért kérvényezi a mozgáskorlátozottaknak járó igazolványt, mert annak a parkolás miatt komoly pénzbeli értéke van. Rendszeres az is, hogy a doktor feleslegesen írja alá a kérvényt, miután a páciens túldramatizálja a fájdalmait, vagy a kelleténél több betegséget sorol fel korlátozottságát bizonyítandó.
1987-ben összesen 673 ezer igazolvány volt forgalomban, amely azt jelentette, hogy 1000 emberből 14 volt mozgássérült. Ezzel szemben tavaly már 2,3 millió kérvényt regisztráltak, ez már 1000 emberre 46 igazolványt jelent, ami megdöbbentően magas arány. Ráadásul a DPTAC előrejelzése szerint lesz ez még rosszabb is, hiszen 2012-re több mint 3 millió „mozgáskorlátozott” állampolgára lesz az Egyesült Királyságnak.
Az eBay-en talált igazolványokat és engedélyeket a tulajdonos elhalálozása után bocsátották áruba a hozzátartozók, ahelyett, hogy visszaszolgáltatták volna azokat az államnak. Persze ez is csalás, mert senki más nem használhatja az engedélyt, egyedül csak a tulajdonosa. Ugyanakkor ezt nehéz ellenőrizni, mert rendszámot nem illeszthetnek az engedély mellé, hiszen a legtöbbször a mozgáskorlátozottat valaki más szállítja, esetleg több családi autóval.
A kormány felülvizsgálja a szabályokat, és több képviselő is lobbizni kezdett, hogy elvontatható legyen az a kocsi, amelyik jogtalanul parkol a mozgássérülteknek fenntartott helyeken. Ennek kiszűrésére az egyik módszer az „elveszett” igazolványok állományba vétele. A képviselők ezen kívül azt is szeretnék, hogy jogilag felelősségre vonható legyen az összes olyan garázstulajdonos, aki nem biztosítja a mozgáskorlátozottaknak fenntartott helyek jogos használatát.
Krisztina O’Brien