A szerzők azzal takaróztak, hogy regényként senkit nem érdekelt volna történetük, ezért állították be azt megtörtént eseménynek. Az írókat, már akik kiálltak a nyilvánosság elé, alaposan megtáncoltatta a média, ám a kiadók és az irodalmi ügynökök felelőssége inkább csak szakmán belül került szóba, holott a legtöbb esetben legalább gyanakodhattak volna.

Egy, a napokban a New York egyetem diákjai számára az írásról, mint szakmáról megrendezett beszélgetésen viszont törvényszerűen szóba kerültek a hamis memoárok, azok az üzletágra gyakorolt hatása. Meglepő módon a történtek ellenére Claudi Cross, a Sterling Lord Literistic kiadó ügynöke egy kérdésre válaszolva azt állította, hogy a hazugságok keltette botrányok nincsenek hatással munkájára. „Nehéz eladni egy kezdő visszaemlékezéseit. Ügynökként, ha látok egy gyönyörűen megírt memoárt, amiről azt gondolom, hogy el tudom adni, nem fogok belekezdeni a tények ellenőrzésébe. Ebben a témában megbízom a kiadó jogi osztályában” - mondta Cross.

Az egyik legnagyobb könyvkiadó, a Random House szerkesztője, Stephanie Lane szerint a kiadási folyamat során általában háromszor szerkesztenek meg mindent. „Nem fogunk olyasmit kiadni, ami helytelen – már ha tudunk róla, hogy az” - tette hozzá a szerkesztő.

A New York Times azonban hétvégi számában azt állítja, hogy a kiadók legalább saját jó hírnevük megőrzése érdekében tehetnének néhány megelőző intézkedést. A cikk szerzője, Clark Hoyt még a Time saját felelősségét is felhánytorgatja, hiszen az olvasók elsősorban az általuk megbízhatónak tartott magazinok könykritikáiból tájékózódnak, az ott olvasott vélemények alapján veszik meg a könyveket.

Hoyt a Times hírszekciójának kutatási vezetőjével, Jack Beggel vitatta meg a témát, aki néhány számítógépes kereséssel percek alatt megbizonyosodott róla, hogy az oregoni Eugene-ben nem létezik Margaret B. Jones. Egy másik keresés során az is kiderült, hogy a házat, amelyet Jones a Love and Consequences című könyvében emleget, Margaret Seltzer és egy másik ember vásárolta meg 2000-ben és most pedig Stuart és Gay Seltzer tulajdona egy családon belüli tranzakció következtében.

Margaret B. Jones „memoárja”, amely szerint ötévesen elvették a családjától és árvaházakban töltött három évet, mielőtt a gangek világának erőszaka és drokhasználata beszippantotta volna, hatalmas siker volt – egészen addig, amíg ki nem derült, hogy az egész csak a képzelet szüleménye.

Jack Begg szerint egészen pontosan öt percre lett volna szüksége bárkinek, hogy a legalapvetőbb ellenőrzést elvégezze a szerzővel kapcsolatban és megakadályozza a hamis életrajz megjelenését és diadalmenetét.

Már persze, ha bárkinek érdekében állt volna. Hiszen a kiadó egészen biztosan olyan szerződéseket köt, amelyek minden felelősséget a szerzőre hárítanak az írás hitelességével kapcsolatban, az esetleges botrány pedig akár még jót is tehet a könyv eladási mutatóinak. A könyvek nagy része pedig ugyanolyan fogyasztási termék, mint egy új sampon – a forgalmazónak az célja, hogy minél többet eladjon belőle, de hosszú távon nem arra az egy bizonyos darabra alapoz. Ha nem jön be, majd lesz másik, csak marketingköltés kérdése az eladás biztosítása.


Kádár Mónika