Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az első pszichoterápiában való részvétel minden ember életében mérföldkő, éppen ezért erős érzelmek kiváltója is lehet. Milyen negatív gondolatok bukkanhatnak fel, és mit kezdjünk velük?
Az amerikai Psychology Today szaklap a friss kliensek várható szorongásait szedte össze:
„Tudom-e majd kezelni az érzéseimet?”
Sokan tartanak attól, hogy nem lesznek képesek az érzelmeik megfelelő, konstruktív kezelésére. Egy terápiás ülés valóban intenzív érzelmi reakciókat válthat ki, ami természetes emberi reakció. A harag, a félelem, a szégyen és más erős érzelmek felbukkanása tudatosságot igényel, és mindez a folyamat során egyre inkább egyértelművé válik. Ugyanakkor a tapasztalatok szerint sokak számára szinte katartikus élményt jelent az addig elfojtott, magas intenzitású érzelmek biztonságos környezetben való megélése, az azokkal való szembesülés.
„Senki sem tud nekem segíteni”
A terapeuták is rendelkeznek szakmai és emberi korlátokkal, ezért olykor előfordul, hogy az adott szakember nem tudja a kliensét megfelelően támogatni, aki ettől különböző frusztrációkat élhet át. A helyzet átkeretezése segíthet: noha az elsőként választott szakember nem illett a klienshez, mégis ő lehet az, aki tovább küldheti máshoz, vagy másfajta, szakmai alapokon nyugvó megoldást kereshet. Ugyanakkor a szorongással küzdők egy része elutasításként is megélhetik ezt a „kudarcot”, és ezért fel is hagyhatnak a további próbálkozásokkal. A Psychology Today cikke arra biztatja a csalódott, ámde szakszerű támogatást kereső embereket, hogy ne adják fel.
„Gyűlölöm a terapeutámat?”
A pszichoterápiás folyamatban megjelenhet a Sigmund Freud osztrák pszichoanalitikus által leírt áttétel jelensége. Eszerint a kliens erőteljes haragot, akár gyűlöletet is érezhet, ami valójában nem a terapeuta felé, hanem egy másik, jelen nem lévő személyre (szülőre, partnerre) irányul. Ugyanakkor a terápiában felbukkanó és a szakember számára „átadott” negatív indulatok annak a jelei, hogy a kliens biztonságban és eléggé magabiztosnak érzi magát ahhoz, hogy ilyen nyíltan fejezze ki az érzelmeit.
„Nem akarok bizonyos dolgokat elmondani”
A pszichoterápia egy fokozatosan felépülő folyamat; a terapeuta nem várja el, hogy a kliens azonnal a mély vízbe ugorjon. A szakember az első időszakban arra törekszik, hogy olyan támogató közeget hozzon létre, ahol a kliens biztonságban érzi magát, képes kapcsolatba kerülni önmagával és a terapeutával is. Ezzel megalapozza azt a bizalmat, ami a fokozatos megnyílás üzemanyagát is jelenti. Alapszabály, hogy minden esetben a kliens határozza meg, hogy miről és milyen mélységben szeretne beszélni.
„A terapeutám csak a pénzért foglalkozik velem”
Valamennyi szakmában megtalálhatók etikátlan és gátlástalan emberek, ám a segítők világa általában olyan embereket vonz, akik valóban törődnek másokkal. Ha nem így volna, akkor képtelenek lennének megküzdeni azokkal a terhekkel, amiket a traumatizált, pszichés gondokkal és függőségektől szenvedő, vagy akár az öngyilkosság gondolatával foglalkozó kliensek sokasága helyez a vállukra. A sikeres megbirkózáshoz tengernyi belső motivációra van szükség – vagyis önmagában a pénz nem elég.
A terápia megkezdésével kapcsolatos félelmek természetesek és érthetők – emeli ki a cikk. Ha a kliens tudatában van ennek, és nem pesszimistán tovább mantrázza – például azt, hogy „rajtam nem lehet segíteni” –, akkor nagyobb az esélye egy pozitívabb, támogatóbb terápiás folyamatban való részvételre.
Érdekli a pszichoterápia lehetőségei? Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát – amelyben a belső gyermekkel foglalkozunk – az újságárusoknál vagy rendelje meg!
