Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Izgalmas életutak, a tudományon keresztül emancipálódó női értelmiség és az emberarcú egészségügy is szóba került a HVG Könyvek kiadó új pszichológiatörténeti kötetének bemutatóján az Ünnepi Könyvhéten. A 21 magyar pszichológus, aki forradalmasította a pszichológiát című összeállítás szerkesztői arról is beszéltek, ki analizálta Al Caponét és mennyiben „magyar” a transzgenerációs trauma elmélete.
Olyanokat válogattunk a kötetbe, akik jelentősen hozzájárultak a pszichológia magyarországi és nemzetközi fejlődéséhez, ugyanakkor nemcsak gazdag életművük van, hanem az életútjuk is színes és izgalmas. De a 21 karrier nyomán egy teljes korrajz is felvázolódik a 20. század viszontagságos évtizedeiről, így az olvasó a magyar tudomány, a magyar pszichológia és a magyar értelmiségi sorslehetőségek labirintusába is bepillantást nyer. Így foglalta össze Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológus, egyetemi docens az új kötet erényeit a kerekasztal-beszélgetés kezdetén.
A tudományterület hajnalán
A Vörösmarty téren felállított könyvheti színpad nézőterét teljesen megtöltő közönség számára a másik szerkesztő, Papp-Zipernovszky Orsolya szakpszichológus, egyetemi docens ezt annyival egészítette ki, hogy nem abban forradalmi ez a kötet, hogy soha nem dolgozták volna még fel részleteiben mondjuk a pszichoanalitikus elődök vagy a kísérleti pszichológiában kutatók történetét, de így együtt, ilyen formában még nem foglalták össze a magyar pszichológusok nagyjainak tevékenységét.
Akik közül egyébként viszonylag kevés név ismert széles körben (legfeljebb Ferenczi Sándor, Hermann Imre, Szondi Lipót, Polcz Alaine, Csíkszentmihályi Mihály, Ranschburg Jenő). Ezt Szörnyi Krisztina, a HVG Extra Pszichológia magazin főszerkesztőjének kérdésére azzal magyarázta Kőváry Zoltán, hogy amikor a szereplők munkássága kibontakozott, a pszichológia még nem volt annyira népszerű és ismert tudományterület Magyarországon.
Mi több, a politika mind az 1930-as évek vége felé, a vészkorszakban, mind a kommunista hatalomátvétel után igyekezett ellehetetleníteni a pszichológiát. A kötetben is említett Kardos Lajos érdeme volt például, hogy 1950-es és 1960-as években sikerült átmentenie a tudományt egyetemi közegbe.
Képzés a szalonokban
De az is oka a viszonylagos ismeretlenségnek, hogy sokan idegen nyelven publikáltak, vagy a származásukat érintő üldözés miatt kellett elhagyniuk szülőhazájukat. A nemzetközi jungiánus mozgalom kibontakozásában jelentős szerepet játszó Jacobi Jolánnak sincs egyetlen magyar nyelvű írása. „Ez is egy nagy adósságunk, hogy jelentős és iskolateremtő személyek jobban ismertté váljanak” – emelte ki Kőváry Zoltán.
Jacobi kiemelkedő tudományszervező tevékenysége mások munkásságában is visszaköszön – tette hozzá Papp-Zipernovszky Orsolya. Sokan a saját lakásukat szalonszerűen működtették, ahol képzéseket tartottak, másokkal együtt gondolkodtak a pszichológiáról, egyebek mellett arról, mely területeken lehet alkalmazni annak eszközeit.
Az emancipálódó nők fellegvára
Ha már szóba kerültek női pszichológusok, a kötet másik szerkesztője felhívta a figyelmet, hogy példaértékű, ahogyan a pszichoanalízis Budapesti Iskolája (amely a magyar pszichológia kialakulásában és fejlődésében nagyon fontos szerepet töltött be) szinte egyedülállóan tág teret biztosított az akkoriban emancipálódó és felzárkózó női értelmiség számára. Többek között itt tűnt fel Kovács Vilma, Benedek Teréz, Bálint Alice, Hermann Alice.
Ők egyébként sok esetben nemcsak a pszichoanalitikus terápiában és képzésben kaptak nagy szerepet, hanem továbbvitték a pedagógia és a gyermeknevelés irányába emelte ki Papp-Zipernovszky Orsolya. Ez a pszichoanalízis keretein belül nemzetközileg is kiemelkedő jelentőségű volt.
Bálint Alice egy másik szempontból is példaértékű a docens szerint. Férjével, Bálint Mihállyal ugyanis különlegesen kreatív alkotópárost alkottak. Egészen modern kutatási terület a házaspárok közös kreativitása, az együtt alkotás, a közös megküzdés, amit éppen az ő példájukból kiindulva is érdemes lenne tágabb körben vizsgálni.
Pszichoszomatika és emberarcú egészségügy
Szó esett még a beszélgetés során arról is, hogy érdekes módon a pszichoszomatika úttörőit is a magyar származású pszichológusok között találjuk. Franz Alexander például évtizedekig vezette a szakterület legfontosabb nemzetközi folyóiratát. Akiről nem mellesleg azt is tudni illik – szúrta közbe Kőváry Zoltán –, hogy ő volt a már lecsukott Al Capone, a hírhedt gengszter pszichoanalitikusa.
Egy másik jellegzetes magyar „irány” volt a gyermekek kutatása, az anya-gyermek kapcsolat. Ebben is kiemelkedett Polcz Alaine, aki SOTE gyermekklinikáján leukémiás gyerekkel foglalkozva dolgozta ki a saját elméletét a haldoklással kapcsolatban, és vizsgálta egyebek mellett, hogy a különböző életkorú gyerekeknek milyen a haláltudata.
Kevesen tudják – hívta fel a figyelmet Papp-Zipernovszky Orsolya –, de az, hogy a szülők bemehetnek és a kórházban együtt lehetnek a gyerekeikkel, és az, hogy a kórházi osztályokon játszósarok van, illetve hogy a kis pácienseknek foglalkozásokat kell biztosítani (lásd manapság bohócdoktorok) , mind az ő munkásságában gyökerezik.
Írók, gondolkodók
Polcz Alaine talán jobban ismert szépírói munkássága kapcsán azzal folytatta Kőváry Zoltán, hogy a kötetből kiviláglik, milyen fontos kapcsolódása van a pszichológiának, pszichiátriának, pszichoterápiának a humán tudományok felé is. Franz Alexander apja, Alexander Bernát például korának egyik legnagyobb magyar filozófusa volt, a fia onnan is szívhatott magába sok mindent.
De a Nyugat folyóirat is erőteljes befogadó közege volt a pszichoanalitikus eszméknek. Kiemelhető a kötetben szintén szereplő Csáth Géza is, akit inkább íróként ismernek, holott valójában pszichiáterként végzett és dolgozott, valamint az első magyar szakember volt, aki a pszichoanalízist alkalmazta a pszichózisok kezelésében.
Ha már szó esett Csáthról, a beszélgetőpartnerek azt is megemlítették, hogy az író-pszichoanalitikus unokatestvére, Kosztolányi Dezső segített Hollós Istvánnak (a kötet második fejezetében tárgyalt szakembernek) komplett pszichoanalitikus nyelvelméletének kidolgozásában.
Pontosabban a nyelvi szupervizora volt, és munka közben ketten létrehozták a magyar pszichoanalitikus terminológia nagy részét. Például a freudi „ősvalami” kifejezés magyar változata is Kosztolányi fejéből pattant ki. Az író amúgy egy regényében is megörökítette Hollós személyét: róla mintázta az Édes Anna Moviszter doktorát.
A transzgenerációs elmélet úttörői
A beszélgetés végén a transzgenerációs trauma elméletének magyar vonatkozásairól. Elsősorban Szondi Lipótról, akinek nem mellesleg az úgynevezett sorsanalízis elmélete is irodalmi ihletésből, Dosztojevszkijt olvasgatva jött létre. Ő a freudi egyéni tudattalan és a jungi kollektív tudattalan fogalmai mellé alkotta meg a családi tudattalant. Hiszen hosszú generációkra visszavezethetően hozunk magunkkal mintázatokat, amelyek a különböző választásainkon keresztül fejeződnek ki, például a szerelmi partner vagy a hivatás választásában.
Szondi úgy gondolta – fejtegette Kőváry Zoltán –, hogy a pszichoterápia segítségével ezeket a mintázatokat fel lehet térképezni, és az egyéni adottságokon belül szabadon dönteni róluk. „Ez nagyon fontos filozófiai kérdés is, a determinizmus és szabadság kérdése.” Szondi családitudattalan-elmélete és a hozzá tartozó gyakorlat hosszú évtizedekkel megelőzte a modern transzgenerációs elmélet megjelenését.
Ugyanez a téma egyébként a kötet egy másik jelentős szereplőjének is fontos volt, Virág Teréznek, akinek a neve ugyan a szakmán kívül kevéssé ismert, de 1990-ben ő indította el azt a párbeszédet, amely a holokauszt másod-, illetve harmadgenerációs hatásait beemelte a köztudatba és a szakmai diskurzusba.
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben a belső gyermekkel és az önazonossággal foglalkozunk.
Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!
