Kilépve a rendelő ajtaján, Janka feldúltnak érezte magát. „Hülyére vesz engem ez a nő, nem életmódtanácsokért jöttem ide, hanem hogy magamon dolgozzak…, hogy például miért vagyok állandóan feszült. Erre ilyenekkel jön, hogy mennyit mozgok vagy hogyan étkezem; ha ez érdekelne, személyi edzőhöz mentem volna” – zsörtölődött magában.

A fiatal nő hetek óta nyugtalan, zaklatottan ébred reggelente, ezért egész nap bágyadt és irritált, idegesítik az erőteljes zajok, néha már az emberek közelsége is munkahelyén, az ügyvédi irodában. Állapota rányomja bélyegét a teljesítményére, dekoncentrált, és több hibát is elkövet a szerződéstervezetek készítésekor. Nemrég a főnöke is rákérdezett, minden rendben van-e.

Kétszer volt eddig a pszichológusnál, és viszonylag sok mindenről beszéltek, a családjáról, a szülei válásáról, az előző hosszabb kapcsolatáról, ami csúnya véget ért, a jogi egyetem nehézségeiről, és arról, hogy három évvel ezelőtt egy ismerőse közbenjárásával el tudott helyezkedni a jelenlegi munkahelyén az előzetes elvárásaival szemben zökkenőmentesen. A pszichológus arról is kérdezte, mi történhetett hetekkel ezelőtt, amikor a stressz-szintje gyors növekedésnek indult.

Pihenés vagy lustálkodás

Nehezére esett visszaemlékezni, de talán akkortájt ment el szülési szabadságra egy közeli munkatársa. A veszteség mellett Janka nyakába szakadt az ő projektjeinek egy része is, köztük az együttműködés egyengetése egy nívós partnerrel. Úgy érezte, nem képes mindezzel zsonglőrködni, sokat túlórázott, és szinte ki sem látott a munkából.

Mivel a többi munkatársa is próbálta utolérni magát, nem mert kérdezni, nehogy másokat terheljen. A pszichológusnak ezt hallva az a benyomása támadt, hogy ebben a megterhelő élethelyzetben Janka vélhetően túlhajtotta magát, kimerítette a tartalékait, és azt javasolta, gondolkodjon el azon, mit jelent számára az öngondoskodás.

A következő alkalommal beszámolt arról, hogy az ő családjában a pihenés nem volt megengedett, nem látta egyik szülőjét sem feltett lábbal olvasgatni munka után. Hétvégenként mindig kimentek a telekre és dolgoztak, összeszedték a lehullott almát, összekotorták a leveleket, öntöztek, nem volt megállás.

Az öngondoskodás, az énidő és más számukra alapvetően ismeretlen kifejezések egyet jelentettek a felesleges lustálkodással. Janka megértette, hogy nyugtalanságának hátterében a túlhajszoltság mellett az önmagára fordított idő hiánya áll, ami vélhetően e tanult családi minta egyik lehetséges következménye.

Érdekli az öngondoskodás 8 területe? Olvassa el Szirtes Lili pszichológus cikkét teljes terjedelmében a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben egyensúllyal, tudatossággal foglalkozunk.

Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!