Egy ősi japán iparművészeti hagyományban, a kincugiban a törött teáscsészéket, tálakat nem kidobják, hanem összeragasztják, és a repedéseket arannyal töltik ki. Így a tárgy új értéket kap tökéletlensége és története által, éppen úgy, ahogyan az emberi életek nemesedhetnek a törésvonalak mentén.

A lelki traumák, kudarcok azzal gazdagíthatnak minket, hogy új képességeket, szokatlan megoldásokat, megküzdési módokat tanulhatunk általuk. Ezt a folyamatot nevezi a pszichológia poszttraumatikus növekedésnek. A sebezhetőség szebbé és hitelesebbé teszi az embert.

Onkopszichológiai praxisomban nem egy olyan emberrel találkoztam, aki a műtéti hegeit nem akarta elrejteni, hanem szép tetoválással emelte ki. Aki arannyal tölti ki sorsának törésvonalait, az erősebb, bölcsebb, boldogabb emberré válhat.

A félelem elválaszt

Rendelje meg online!

Aki viszont az érzelmeit elrejti, az bezárja a szívét, és eltávolodik a többi embertől. Pedig a kapcsolatok adnak valódi jelentést az életünknek. Vajon miért szégyelljük az érzelmeinket és a valódi vágyainkat?

Úgy vélem, részben rossz társadalmi kondicionálás eredményeképpen, miszerint „erősnek kell látszani”, de emögött mélyen gyakran ott rejlik az a sötét gondolat, hogy „nem vagyok elég”. Aki szeretetre érdemtelennek hiszi magát, az fél a megszégyenüléstől, örökké szeretethiányban szenved, és mindezt próbálja különféle pótlékokkal tompítani. Ők a társadalom túlsúlyos, szenvedélybeteg, depressziós részének legnagyobb hányada.

Ördögi spirálba kerülnek, amelyben a szeretetéhség mellett eltompul az örömkészség, a hálaérzés is. Weöres Sándor így ír erről Teljesség felé című művében (A vágyak idomítása): „Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.”

Érzelmi kockázatvállalás

Brené Brown amerikai szociológus, szégyen- és sebezhetőségkutató szavaival élve „a szégyen olyan, mint egy kényszerzubbony”. Lekötözi a lelket, megöli a kreativitást, elszigetel az emberektől.

A szégyenből, amelyet a titok, csend és ítélkezés táplál, kinő a könyörtelen belső mérce és a perfekcionizmus kényszere. Addig nem lehetünk önazonosak és boldogok, ameddig tökéletesnek akarunk látszani, és az a legfontosabb motivációnk, hogy mit gondolhatnak rólunk mások.

Nógrádi Csilla pszichológus cikke teljes terjedelmében a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban jelent meg, amelyben kapcsolatainkkal foglalkozunk.

Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!