Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Hogyan lehet hasonló sorsunk, mint a szüleinknek, még akkor is, ha mindent megteszünk, hogy elkerüljük? Van-e ebből menekvés, és ha igen, hogyan?
Az 1986-ban Svájcban elhunyt Szondi Lipót a családi tudattalan jelenségére egy asszony terápiája során figyelt fel az 1940-es évek elején. A pszichiáter, pszichoanalitikus feltételezte, hogy az őseinktől kapott genetikai örökségünk tudattalanul befolyásolja a sorsunkat.
Méghozzá úgy, hogy életünk fontos területein hogyan fogunk majd választani. A családi tudattalant „a néma ősök várócsarnokának” nevezte, és négy területét különböztette meg: a társ, a hivatás, a világnézet, sőt a betegségek és a halálnem megválasztását.
Az említett fiatalasszony tünetei öt évvel az esküvője után jelentkeztek. Álmatlanság és fejfájás mellett az a félelme alakult ki, hogy megmérgez másokat. Ezért a nagyobb társaságokat is elkerülte.
A családfa megrajzolása közben derült ki, hogy hasonló paranoid gondolatai a férje édesanyjának is voltak. A férje tudattalanul olyan társat választott, akinél az anyjához hasonló tünetei „lettek”. Vajon ezt a választást mi befolyásolta?
Sorsszerű párválasztás
Szondi feltételezése az volt, hogy a férfi anyja és menyasszonya egymás úgynevezett génrokonai. A férfi az anyja tüneteit látensen örökölte. Ezek a leendő feleségében is megvoltak, és a látens tünetek később a nőben manifesztálódtak. Vagyis a férfi párválasztását tudattalanul ezek a látens gének befolyásolhatták. Tehát két ember, aki hasonló látens öröklési hajlama van, kölcsönösen vonzza egymást.
Szondi kutatásai során több száz házasságot elemzett, és családfakutatással rengeteg rokoni adatot gyűjtött össze. Ezek alapján kimutatta, hogy a családi tudattalanból eredő választások generációkon keresztül ismétlődhetnek. Elmélete a maga korában úttörőnek számított, de a későbbi genetikai kutatások megkérdőjelezték annak megbízhatóságát. Hiszen a családon belüli kivételes képességek és/vagy betegségek gyakoribb előfordulása közös környezeti tényezőre is visszavezethető.
A transzgenerációs hatás
A családi minták tehát tudattalanul is hatnak ránk. Ezek aztán befolyásolják a magánéletünket, a párválasztásunkat, a gyereknevelési szokásainkat, sőt a hivatásbeli döntéseinket is. Így még a dédszüleink élete, munkássága, sőt az átélt traumái is hatással lehetnek ránk, még akkor is, ha velük már nem is találkoztunk.
Hogyan adódnak tovább a családi hagyományok az egyik generációról a másikra? A transzgenerációs hatás az a viselkedésminta, amit a szüleinktől kapunk. Ők pedig azt adják tovább, amit meg ők „tanultak” a szüleiktől. Persze ez a tanulási folyamat leginkább nem szavakkal, hanem gesztusokkal, helyzetekre reagálásokkal, metakommunikációval adódik át generációról generációra, akár hetedíziglen.
Olvassa tovább Bárdos Katalin pszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelynek témája: szabadulás a múlt fogságából.
