Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Ha kreatív emberekre gondolok, nemcsak kiváló alkotók jutnak eszembe, hanem azok is, akik rendkívüli kreativitásukról tettek tanúbizonyságot, hogy miképp enyhítsék szenvedésüket egy-egy szomorú eset, sőt tragédia után.
Súlyos veszteségeket (például munkahely elvesztése, egészségkárosodás, vetélés, válás, haláleset) követően nem igazán a kreatív erők jellemeznek minket, épp ellenkezőleg: rövidebb-hosszabb ideig energiátlanok, gyengék vagyunk, sokszor képtelenek még a napi rutin elvégzésére is. Később az erős szenvedésnyomás hatására sokan többnyire kimozdulnak ebből, sőt olyan kreatív megküzdési módokat találnak ki, amin maguk is elcsodálkoznak.
Festett kavicsok
Művészeknél gyakran látjuk, hogyan születnek a fájdalmukból megindító alkotások. De laikusok is – akik korábban nem írtak verset, novellát, nem festettek, mintáztak, nem szereztek zenét – felfedezhetik gyászuk fájdalmában alkotó énjüket. Biztatni szoktam a hozzám fordulókat, hogy legyenek kreatívak az önsegítésben, próbálják felszínre hozni reperatív, önhelyreállító képességüket. Ez alkotás is lehet, amelybe a fájdalmukat beledolgozzák, de bármilyen ötlet is, általuk kialakított érzelemszabályozó stratégia, amivel a szenvedésüket hatékonyan tudják csillapítani.
Kislánya halála után egy édesanya fájdalomleplet varrt magának selyemből, bársonyból. „Az érzéseit szimbólumok formájában rávarrta a lepelre. Néha beburkolózik vele, merengve ül füles foteljában. Az idő múlásával újabb és újabb érzelem kerül a lepelre. Ezeket tiszteli, mert ezek az ő megszenvedett, transzformáló fájdalmai, amelyekből először fura alakzatok, ördögi lények, majd égig érő fák, égitestek fakadtak. Egy év után már a remény virágai is felkerültek, amelyek a szivárvány színeiben pompáznak” – írok róla Gyászkísérés című könyvemben.
Olívia, a kisgyerekeit nevelő fiatalasszony aggasztó mentális állapotba került édesanyja halála után. Felmerült a gyógyszeres kezelés lehetősége, azonban megtalálta a módját, hogyan csökkentse az esténként rátörő szorongásrohamokat. Kavicsokat kezdett festeni, és képes volt úgy elmélyülni benne, hogy kikapcsolt az agya.
Zoltánnak, miután megelégelte a terméketlen panaszkodást vállalkozása csődje miatt, az átkeretezés ötlete segített. Felismerte, hogy a tényeken már nem tud változtatni, tehát a hozzáállását kell átalakítania. Felhagyott azzal, hogy kudarcként tekintsen a csődre, elkezdte egyetlen állomásként, leckeként értékelni. Az irodájában lévő flipchart táblára összeírta, mi mindent tanult, mit kapott a vállalkozásától. Nap mint nap kézbe vette a filctollat és gazdagította a listát. Néhány nap múlva ebből a listából váratlanul kiemelkedett egy szó, ami világosságot gyújtott a fejében, és már tudta, merre menjen tovább.
Olvassa tovább Singer Magdolna író, gyásztanácsadó, mentálhigiénés szakember cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben a valósággal, realitással, történeteinkkel foglalkozunk.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
