Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Mekkora szerepet játszanak személyes tapasztalataink, amikor az egészségünkről, sőt az életünkről van szó?
Az utóbbi két évben nem csak Kemenesi Gábor virológus szembesült azzal, mennyire hatástalanná vált a pusztán információátadáson alapuló meggyőzés. De feltételezhetően nem csupán ennek a két évnek vagy a covid-járványnak fontos tanulsága ez. Az emberiség gyaníthatóan mindig is abban hitt inkább, amivel kapcsolatban volt személyes tapasztalata, de legalábbis olyan személyes történet, amibe bele tudta élni magát. Bizonyos jelenségek esetében azonban ez természetesen nem egyszerű.
Van otthon koponya-CT?
Amióta az ember megtette az első lépéseit a bolygón, megfigyelhetővé váltak az emberi anatómia külső és belső jellemzői (elég, ha egy-egy háborúra vagy a későbbi korokban a nyilvános boncolásokra gondolunk). Észrevehettük, hogy az emberi szervek, akárcsak a csillagok, valamiféle rendszert alkotnak. Ám a teleszkóphoz hasonlóan a mikroszkóp, a röntgensugár, az ultrahangos vagy a mágnesesrezonancia-vizsgálat megjelenése ütött igazi rést, mondhatnánk szakadékot a laikus és a szakmai tapasztalatok közé. Elvégre nincs minden háztartásban koponya-CT vagy elektroencefalográf.
Az orvoslás mint az élet és halál tudománya, a szabad szemmel nem látható folyamatok leírásával így vált szépen lassan egyre misztikusabbá a más hivatást űzők számára, akiknek nem igazán maradt egyéb választásuk, mint vagy megbízni a másodkézből kapott tapasztalásokban, vagy elvetni azokat. Ilyen értelemben az orvostudomány, kis túlzással, vallássá vált, csakhogy a betegek számára sorvezető nélküli vallássá. A Biblia első angol és magyar nyelvre lefordított változatai a XVI. században jelentek meg. Az írástudó hívők végre maguk is el tudták olvasni, persze a papok továbbra is segítették őket az értelmezésben.
Az ambulánslapok és zárójelentések még napjainkban is zsúfolásig vannak latin kifejezésekkel és rövidítésekkel, amelyek a többség számára teljességgel érthetetlenek. Pedig éppen az érintettet kellene érdemben tájékoztatni az állapotáról, és nem csupán azért, mert így megnőne a saját egészségével kapcsolatos felelősségérzet és tenni akarás (ezt igazolják az úgynevezett empowerment kutatások). Hanem mert a tudományos ismeretek megosztása laikusokkal (a nyílt hozzáférés) egyes vizsgálatok szerint – ezt találta például a Pew Kutatóközpont által 2019-ben közreadott felmérés – szoros összefüggést mutat a tudományba vetett bizalom mértékével is.
Mi és az információk
Térjünk most vissza a meggyőzés lehetőségeihez! És tegyünk fel egy meglehetősen fontos kérdést: miért van az, hogy az emberek számos esetben inkább hallgatnak egy laikus influenszerre, mint az adott téma szakértőjére? A XXI. század embere elsődlegesen az internetről gyűjt információkat. Csakhogy a webes böngészés során egyre gyakrabban szembesül egymásnak ellentmondó érvelésekkel.
Mi lesz a végtelen információtengerbe merülés következménye? Egyrészt, ahogyan azt a Columbia Egyetem kutatói a Science tudományos folyóiratban publikálták 2011-ben, fokról fokra elveszítjük a késztetésünket, hogy megjegyezzük az információkat (hiszen minden ott van a neten, ami ilyen értelemben úgy funkcionál, mint az emberiség kihelyezett memóriája), így nem is az információ lesz a fontos, hanem annak forrása.
Másrészt óhatatlanul kialakul egyfajta relativizáló hozzáállás: honnan tudjam, kinek van igaza, ha ennyiféle vélemény ütközik egymással? Nincs mese, itt bizony újfent a bizalom és a végtelen keresés opciói között kell választani.
Kiben bízunk?
De kiben is bízunk inkább: az influenszerben vagy a szakemberben? Az egészség (legyen az diéta, testedzés, oltás, szűrés stb.) témájában posztoló influenszerek jellemzően 1.) néhány kiragadott tényezővé redukálják az egészség valójában jóval komplexebb képletét, 2.) egyetlen, nyílegyenes út illúzióját kínálják, amely garantáltan elvezet a testi-lelki jólléthez, 3.) mindezt úgy, hogy látszólag bepillantást engednek saját, privát életükbe, és megosztják személyes tapasztalataikat. Vagyis megközelíthető, érzelmeket kifejező, köznyelvi szinten kommunikáló ember benyomását keltik, akivel könnyebb azonosulni.
Az ismeretterjesztést végző szakemberek ellenben (és persze akadnak kivételek) a kommunikációjukban körülményesek, nehezen engedik el a szakzsargon általi kompetenciabizonyítás kényszerét, nem engedik meg maguknak azt a luxust, hogy leegyszerűsítően beszéljenek egy-egy témáról (vegyük észre a paradoxont: minél körültekintőbben nyilatkozik valaki, annál kevésbé lesz meggyőző), valamint – és ne bagatellizáljuk ennek jelentőségét – egyáltalán nem olyanok, mint az emberek többsége. A tudományos közösség meglehetősen zárt kasztot alkot ugyanis, melyben felülrereprezentáltak a férfiak, és az átlagosnál magasabb társadalmi-gazdasági helyzetűek. Egyelőre 1:0 az influenszer javára.
Olvassa tovább Kapitány-Fövény Máté pszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben hatással, befolyásolással és a manipulációval foglalkozunk.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja – akár a Kamasz különszámot is megkaphatja ajándékba.
