Egy kapcsolat élő és folyamatosan változó rendszer. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy a párkapcsolatunk éppen milyen fázisban van, könnyebben elkerülhetjük a buktatókat, és nem lepődünk meg a változásoktól.
A kapcsolatba való belépéshez mindenekelőtt elengedhetetlen egy nulladik fázis: a felkészülés szakasza, vagyis amikor nyitottá és késszé válunk arra, hogy belemenjünk egy kapcsolatba. Ebbe tartozik a vágy/hiány megélése, az ismerkedés képessége, az intimitásra való képesség, illetve a nyitottság.
Ha ez megvan, és a kapcsolat kialakult, akkor – a legtöbb rendszerezés szerint – négy szakasz áll előttünk. Ezeket a szakaszokat a következő nevekkel címkézhetjük fel: Szimbiózis-szerelem, Leválás-differenciálódás, Gyakorlás és Újrakezdés (újraközeledés). Nézzük végig, miről szólnak ezek az időszakok, és milyen tipikus veszélyeket rejtenek magukban.
Szimbiózis-szerelem
A legtöbben úgy gondolják, hogy a jó párkapcsolat elengedhetetlen alapja a kezdeti szerelem, mert olyan erőforrásként működik, amihez válság idején is vissza lehet nyúlni: felidézésével újraéledhet a vonzalom és a szenvedély. Ha ez az „aranytartalék” nincs meg, előfordulhat, hogy hiányolni fogjuk a szerelmet, akár a kapcsolaton kívül kezdjük el keresni. Ha van kezdeti szerelemélmény, akkor úgy érezhetjük, hogy „hazataláltunk”, hogy nem tudunk a másik nélkül élni, „megtaláltuk az igazit”.
Ilyenkor a párok minél többet szeretnének együtt lenni, mindent együtt csinálni. Ezt az időszakot a határtalanság és összeolvadás, a „MI” érzése jellemzi. Ezért nevezik ezt a szakaszt szimbiotikus fázisnak. Két hónaptól két évig tarthat, átlagosan fél évig. Ilyenkor azt éljük meg, hogy mennyi közös van bennünk, az egyformaság örömében tobzódunk. Emellett hajlamosak vagyunk csak a pozitívumokat látni.
Milyen nehézség adódhat?
1. Érdemes óvatosnak lennünk: a szerelem módosult tudatállapot, a „rózsaszín felhőben” nem biztos, hogy a realitást látjuk: sok torzítás és projekció színezi a másikról alkotott képet. Tudatosítsuk, hogy a másik megismeréséhez hosszabb időre van szükség.
2. Belekeveredhetünk méltatlan helyzetekbe. A kivetített tulajdonságok, a pozitív torzítás miatt előfordulhat, hogy nem vesszük észre, ha számunkra romboló kapcsolatba kerültünk. A barátok és a rokonok már rég figyelmeztetnek, de nekünk csak sokára esik le, hogy a partner nem nekünk való.
3. Ha valamelyik fél tart az összeolvadástól, mert fél, hogy elveszíti önmagát, akkor emiatt távolságtartóbban viselkedhet, mint amit ebben az első időszakban „megszoktunk”. Talán el is tűnik, elérhetetlenné válik. Aki túlságosan fojtogatónak éli meg a másik igényeit, hamar lezár vagy visszalép, és a kapcsolat nem tud tovább fejlődni.
4. Ha valakiben erős az elutasítástól vagy az elhagyatottságtól való félelem, akkor az összeolvadással kapcsolatban is szorongásokkal van tele, hiszen nagyot sérülhet, ha túlságosan beleengedi magát. Emiatt a legkisebb távolságtartást is képes elutasításnak értelmezni. Ilyenkor a fájdalommal, félelemmel, akár a harag érzéseivel mérgeződhet meg a kezdeti szerelmi szakasz.
5. Van, aki szerint ez a szakasz maga a lényeg, úgy gondolja, végig ilyennek kellene maradnia a kapcsolatnak, és csalódik, ha ennek vége. Ilyenkor szakít, és újabb szerelmet keres.
Szeretne ennyi mindent tudni a többi fázisról is? Olvassa tovább Cserny Virág és Pintér Judit Nóra párkapcsolati tanácsadó pszichológusok cikkét, mely a HVG Extra Pszichológia Plusz párkapcsolati különszámban jelent meg. A tartós párkapcsolat titkairól beszélgetünk Dr. Belső Nóra pszichiáterrel és Füredi Krisztián szexuálpszichológus-párterapeutával a következő HVG Extra Pszichológia Szalonban.
Ha most előfizet a HVG Extra Pszichológia magazinra, 20% kedvezményt kap vagy ajándékba kapja a Most élj! című könyvet.