A család intézménye drasztikus átalakuláson megy keresztül a XXI. században. Az évszázadokig bevett minták nem szűntek meg teljesen, de olyan mértékig kitágultak a határok, úgy megváltoztak a funkciók és a szerepek, hogy a leírásra tett kísérlet is kétes kimenetelű.

És számos kérdés megválaszolatlan. Párosan vagy pár nélkül jó élni? Házasodjak, vagy maradjak az élettársi kapcsolatnál? Vállaljak-e saját gyereket, vagy fogadjak örökbe? Mikor szüljek? Legyen-e gyerekem egyáltalán? Monogám vagy nyitott kapcsolat a nekem megfelelőbb?

Igen, de nem most

Könnyű azt mondani – és mondják is sokan –, hogy a mai fiatalok egoisták, karrieristák, felszínesek, lusták. De valóban azok? Kutatások szerint a megkérdezett harmincas, illetve negyvenes éveik elején járó fiataloknak mindössze a 10 százaléka választja döntés eredményeként a szingli létet, az elsöprő többség tartós párkapcsolatra, családra, gyerekre vágyik, de ezt addig halasztja, amíg csak lehet.

Célszerű várni?

Shutterstock

A pesti szlengben csak „kapcsolatfrásznak” nevezett jelenséget karrierkezdési hipotézisnek (carreer-entry) hívja társadalomelméleti szakirodalom. Eszerint a magas nemházasodási arány csak látszólagos, mivel nem a család intézményének elvetéséről van szó, csak a döntés időbeli kitolásáról. A szociológusok ezt azzal magyarázzák, hogy a munkaerőpiaci karrier kezdetekor nehéz megbecsülni, ki lesz a megfelelő státusú partner, tehát célszerű várni, amíg megleljük azt, akivel érdemes házasodni és családot alapítani.

Így kell élni, úgy kell élni…

A házasság intézményével kapcsolatos általános bizalomvesztés és a jól működő párkapcsolati modellek hiánya bizonyára nagyon fontos tényezője a halogatásnak. Ugyanakkor szerepet játszik a „túl sok lehetőség” problematikája is. Talán profán a hasonlat, de ahogy a hipermarketek végtelen hosszúnak látszó polcai közt elveszve toporog az a vevő, akinek nincs a kezében a bevásárlólista, úgy tévelyeg az életformák választéka között az a fiatal, akinek nincsenek fix támpontjai, vagy éppenséggel túl sok szempontot kell figyelembe vennie.

Az információ villámgyors terjedésének köszönhetően a világban fellelhető összes emberi együttélési mintáról van tudomásunk. A törzsi közösségekéitől a saját családunk mintáin át a legmagasabban fejlett civilizációs társadalmak elképzelt modelljéig. Ezeket a lehetőségeket nem tudjuk azonban tesztelni – ahhoz túl rövid az élet –, de még elképzelni is nehezen. Márpedig jelen vannak az életünkben, és észrevétlenül alakítják a gondolkodásunkat, viselkedésünket, ebből adódóan a párválasztási szokásainkat is. Ha akarjuk, ha nem.

Érdekli, hogyan alakul ki bennünk mégis a kötődés és az elköteleződés? Olvassa tovább Megyeri Zsuzsanna pszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, mely valódi vágyainkkal, legbensőbb motivációinkkal foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, páros belépőt nyerhet a budapesti Frida Kahlo-kiállításra. Aktuális számunkat meg is rendelheti.