Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a nőnek magasabb a jövedelme, vagy sikeresebb szakmailag, mint a párja. Ez az új társadalmi helyzet az esetek nagy részében feszültséget okoz. Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus cikke.
Van olyan férfi, akit egyáltalán nem zavar (vagy azt állítja, hogy nem zavarja), hogy a nő visz haza több pénzt, ám a nő nehezen birkózik meg a szituációval. Máskor a nő az, aki szerint nem számít, hogy ő a családfenntartó (vagy azt mondja, hogy nem számít), míg a társát érzékelhetően nyomasztja ez a tény.
Victor Hugo szerint semmi sem olyan kegyetlen, mint az egyensúly felborulása. Egy kapcsolatot az egyensúly és a harmónia tart fent: az anyagiak esetében sem mindegy, hogy az egyensúly felborulásáról van-e szó, vagy anyagi kiszolgáltatottságról. Vagyis a kérdés nem az, hogy ki – mennyivel – keres többet, hanem hogy a megélhetés költségeihez ki mennyivel járul hozzá, illetve mit tesz azért, hogy a pár vagy a család közös megélhetése jobb legyen. Abban a pillanatban, ha akár a férfi, akár a nő a megélhetés költségeihez jelentősen több pénzzel járul hozzá, mint a másik, megérkezünk az eltartás fogalmához.
A hagyományos családmodellről sokat hallhatunk, de az ritkán merül fel, hogy a hagyományos családmodellben hosszú évezredeken át senki sem volt kereső a szó mai értelmében. A javarészt földművelésből élő közösségek, nagycsaládok sokáig az edénytől az öltözéken át az élelemig, a mindennapi élethez szükséges javak nagy részét közösen termelték, tenyésztették, teremtették elő. Nem merült fel, kinek az érdeme, hogy a kaptárból méz kerül az asztalra, hogy az asztal meg van faragva, az asztalon az abrosz meg van szőve.
Nemcsak egy nő szerelmét nehéz pénzzel megvenni – egy férfiét is. Sok férfi a keresete, és az abból finanszírozható státusszimbólumok alapján ítéli meg magát, így ha a nőnek magasabb a jövedelme, megfordul az „evolúciós rangsor”. A szereposztást, amely évezredek alatt alakult ki, évtizedek alatt nem könnyű megváltoztatni. Mivel az eltartott nő sztereotípiája történelmileg ismerősebb és elfogadottabb, mint az eltartott férfié, ezért a többet kereső férfi párkapcsolatában nem is ugyanazok a kérdések merülnek fel, mint amikor a nő viszi haza hó végén a nagyobb összeget.
Több munka, több pénz, több titok
Egyáltalán: párkapcsolati vagy egzisztenciális kérdésről van-e szó? Esetleg a személyiségről magáról? Lássuk be: igenis van olyan férfi, aki élvezi, ha eltartják, sőt életstratégiát csinál belőle – ha felbomlik a kapcsolat, újra olyan társat keres magának, aki gondoskodik a kényelméről. Mert ez a típus a kényelmet élvezi, s korántsem a helyzetből fakadó egyensúlytalanságot, a társas környezet elhallgatott vagy kimondott kérdéseit, megjegyzéseit. Ám a kényelme áraként titkolnia kell, talán még maga előtt is, mennyire sérül az egója ebben a helyzetben. Ez a típus talál rá legkönnyebben arra a nőre, aki nemcsak eltartja, de a „kötényével” még takargatja is ezt a tényt.
Vagyis, nem elég, hogy a nő – több munkával – többet keres, még az ebből fakadó párkapcsolati problémák megoldása, eltűrése és esetleges kompenzálása is rá vár. Magyarul: munka után elhozza a gyerekeket, hazaérve nekilát a főzésnek, és a hétvégén elintézi a nagybevásárlást. Hisz arra inti a jó szándékú környezet, sőt helyenként még az internet is, hogy legyen rendes asszony, legalább otthon vigyázzon a hagyományos szerepekre, ha már ilyen furcsán alakultak a dolgok, hogy nő létére sikeres és eredményes lett.
Átlépve az otthon küszöbét, észrevétlenül váltson jelmezt, maszkot, és lehetőleg gondolkodást is, mert ezzel tehet a családi békéért, ami ugyebár az ő felelőssége. Viselje könnyedén a szerepösszevonásokból adódó terheket, és derűs mosollyal, csinosan, ápoltan, odaadó tekintettel titkolja ezt, engesztelve duzzogó vagy haragvó urát. Nonszensz a balansz: a sok munkával többet kereső nő azért vállalja a házimunka nagy részét, hogy ezzel az evolúciós, történelmi egyensúlyt billentse vissza.
A házimunka hagyományosan nem férfias
Arra is találhatunk magyarázatot, ha akarunk, hogy miért nem segít otthon önszántából a férfi, aki kevesebbet keres későig dolgozó párjánál: a házimunkával még tovább csorbítaná a férfiasságát, így azt a stratégiát választja, hogy teljes passzivitással őrzi történelmi szerepeit. Borul az egyensúly: a férfi nemi szerep fenyegetettsége nő. A női szerepé ugyanakkor csökken: a többet kereső nő könnyebben tud kilépni a számára fájdalmat vagy terheket jelentő kapcsolatból.
Az egyensúly hiánya, ha tartós lesz, gyakran vezet váláshoz. A nő sokszor abba fárad bele, hogy még sajnálnia is kell partnerét, aki állandóan panaszkodik a helyzettel, esetleg – ez még nagyobb csavar – az önmaga iránti elégedetlenség miatt. Vagy azt elégeli meg a nő, hogy a másik felelőtlenül költekezik, hiszen nem érzékeli, hogy életszínvonaluk fenntartása mennyi pénzt, és ennek a pénznek a megszerzése mennyi munkát igényel – tehát eltérő és irreális alapokon nyugvó igények alakulhatnak ki.
Ezen felül nemcsak vigasztalni kell a férfit, amiért keveset keres, hanem a nőnek kell kompenzálnia a szituációt azzal, hogy ő végez minden házimunkát is, nehogy a teregetéssel is csorbuljon társa büszkesége. Erre gondolhatott az Egek ura című filmben (2009) a Vera Farmiga által alakított Alex, amikor George Clooney mellett ülve kijelenti: amikor egy nő többet keres, mint a férfi, az maga a katasztrófa. Robert De Niro és Anne Hathaway 2015-ben már másként értelmezik a kihívást (The Intern): filmjük üzenete az, hogy nincs abban semmi kivetnivaló, ha egy nő céget épít, miközben férje eközben uzsonnát készít a gyermeknek.
Emellett a lelkes apuka viszonyt kezd a gyermek osztálytársának mamájával. Gyakori „mellékjelenség” ez a többet kereső nők párkapcsolatában, és a magyarázatot sokan abban látják, hogy az együttműködés helyett a rivalizálás és a bizonyítási kényszer kezdi el uralni a kapcsolatot. A férfi ilyenkor nem a többi férfival kezd versenyezni, hanem a saját párjával. Egy férfi számára nehezen vagy alig feldolgozható, ha nem ő a családfenntartó. Ha a „vadászzsákmánnyal” nem tud bizonyítani, akkor mással fog – olyan nővel folytat titkos viszonyt, aki mellett többet keresőnek, erősebbnek, okosabbnak, férfiasabbnak érezheti magát. Az elveszett büszkeséget hűtlenséggel, alkohollal, agresszióval próbálja meg kompenzálni. Máskor visszahúzódó és passzív lesz, mindinkább kivonul a közös élményekből, így azok lassan meg is szűnnek – ezzel pedig maga a kapcsolat is.
Nincsenek szabályok
A nő tehát elfojt, a férfi pedig szorong. Az úttörőknek mindig nehéz, és ma még nincsenek szabályok a helyzet kezelésére. A paradoxon feloldására egyelőre kizárólag egyéni utak és receptek állnak rendelkezésre. Mert azért vannak, akiknek sikerül. Bár némelyek „lelassulnak”, ha a feleségük többet keres, másokat éppen ez motivál arra, hogy új lehetőségeket és utakat találjon.
A mai világban oly kevés dolog bizonyos: így az is változó, hogy egy pár tagjai közül ki mennyi ideig keres többet. Bármelyik pozíció vagy munkahely megszűnhet, egy alvó vagy döcögő vállalkozás váratlanul felívelhet, és ahol a pénz az értékrend alapja, ott emiatt átrajzolódnak az erővonalak. A pénz szerepének felértékelődése nemcsak érzelmi következményekkel jár ugyanis: a hatalom és a kontroll megjelenése is függ tőle. A kulcs az lehet, ha nyitottak maradunk az élethelyzetek változásaira, és felismerjük, megnevezzük a kihívásokat – vagyis szembenézünk velük.
Minden felnőtt embernek érdemes törekednie arra, hogy képes legyen eltartani magát azon a színvonalon, amit saját maga határoz meg megfelelőnek. Amíg a családi kassza egyetlen egység, addig nem adhat okot az aggodalomra, hogy egyre több az olyan, gyermekeket nevelő háztartások száma, ahol a nő a családfenntartó. Hiszen szaporodik azoknak a háztartásoknak is a száma, ahol egy férfi nemcsak eltartja a gyermekeit, de el is látja körülöttük a háztartást. A téma, annyi más kényes kérdéshez hasonlóan, társadalmi szinten is nehezen feltárható, de a mindennapokban is kevés olyan pár akad, amelyik konfliktusok nélkül tud róla és a következményeiről beszélgetni. Holott nagy szükség lenne rá, hiszen a párkapcsolat lényegéhez tartozik az érzelmi biztonság és a közös cél.
Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus
