Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Hogy is zajlik az ún. mentális felkészülés az olimpiára, melynek során az élsportolók pszichológus támogatását is igénybe véve győzik le szorongásaikat, gátlásaikat? Faludi Viktória pszichológus tíz éve készít fel sportolókat, Szilágyi Áron kardvívóval is dolgozott, aki ma lép pástra az olimpián. Az ő írását olvashatják, egészen friss minielemzéssel arról, mi történhetett Rióban Imre Gézával, amikor 14-10-ről elvesztette az olimpiai döntőt.
Jó esetben évek állnak rendelkezésre az olimpiai készüléshez, de volt olyan esetem is, hogy csak pár hónap adatott meg. Habár egy mentális felkészítő „probléma” híján is felkereshető, mégis általában akad egy vezető tünet, amellyel nehezebben küzd meg a sportoló, és annak megoldásához kér segítséget. A nehézséget többnyire a versenyszituáció és az ezzel járó szorongások kezelése, a teljesítménynyomás okozza.
Gondoljunk csak bele, milyen gátat jelent a lábremegés egy szertornász számára, vagy egy izgalmi drukkból adódó hasmenés egy úszónak. Az izgalom bizonyos szintje már rontja a teljesítményt, ezen a siker érdekében pedig segíteni kell.
Az első alkalmak idején a sportoló új hozzáállást sajátít el: tudatosabb lesz, megtanulja figyelni önmagát, az így nyert információkat pedig értelmezni. A lélektani munka során valahogy máshogyan kezd „látni és érezni”. Az önismereti tanulás az önmegfigyeléssel kezdődik, ami a pszichológus és a kliens bizalmi légkörén alapul. Mivel a titoktartás kötelez, ezért bátran beleengedhetik magukat ezekbe az alkalmakba, ahol mindenről szó esik, úgy a magán-, mint a sportolói életről.
Zsilip, fókusz
A pekingi olimpia előtt az egyik sportolónak súlyos gyásszal kellett megküzdenie, nála a mentális munka tehát elsősorban a gyászfeldolgozáson alapult, el kellett sajátítania azt a technikát, amellyel az olimpia idejére megtanulta „elvágni” (azaz zsilipelni) az érzelmeit, és kizárólag a versenyre koncentrálni.
Hogyan lehet kizárni az előzményeket (az előző versenyszám kudarcait, vagy éppen sikereit), hogyan lehet a fókuszt újra megtalálni? Ehhez adhat segítséget például a mentális tréning, amely egy más – relaxált – tudatállapotban végzett képzeleti munka (imagináció). Szituációk, versenyhelyzetek, kidolgozott mozdulatsorok elképzelése, részletes elemzése. A sportoló nyugalmi állapotban felidézi korábbi versenyemlékeit, gondolatait, érzéseit, majd azokat képzeletben úgy alakítja, hogy a versenyhelyzetben ismét fel tudja idézni és felhasználni a cél érdekében. A kutatások alapján a képzeleti gyakorlás hatékonyan segíti a végrehajtást. Egy-egy versenyszituáció felidézése fokozza a versenyző kontrollérzését.
Szakmai kommentár Imre Géza riói elvesztett döntőjéhez |
A vívás egyszerre technikai és taktikai sport, koncentrációt és rengeteg figyelmet, mentális erőfeszítést igényel. Egy-egy asszóra előre fel kell készülni: mit és hogyan fog csinálni a vívó, milyen az ellenfél, milyen stílusban vív, stb. Tehát minden tus egy mentális “túlélő”- megmérettetés. A lendület, a ritmus nélkülözhetetlen, el kell találni az ütemet, a vívás tempóját, tudni kell gyorsítani, lassítani, miközben feszült figyelmet kell fordítani az ellenfél rezdüléseire is. Történhet közben bármi, a vívónak a helyzetben kell maradnia, hiszen hiába a sok tus előny kiszámíthatatlan, hogy az ellenfél nem vált e taktikát. Apró, precíziós mozdulatokon is elcsúszhat egy találat. A nagy tuselőny is megfordulhat, mint ahogy ezt láttuk Imre Géza és a koreai Park asszójánál. Sok minden magyarázhatja, hogy veszíthet valaki 14-10-es vezetésről, lehetett egy blokk, egy ütemkiesés, egy zavaró gondolat, egy apró figyelemhiány, és ne felejtsük el a mérhetetlen nyomást, az olimpia teljesítménykényszerét, a fáradtságot, hiszen aznap már a sokadik asszót vívták. A kontrollálhatatlan helyzetekre nem lehet felkészülni, csak arra, hogy a vívónak állandóan alkalmazkodni kell. Pszichés teher a vezetés és az is, hogy az ellenfél egy kiszámíthatatlan, ún. kellemetlen vívással operáló fiatal párbajtőröző. Lelkileg nagyon felkészült vívóban is felléphet egy másodperces gát, amelyre tudatosan nem is fog emlékezni, hiszen verseny közben “módosult” tudatállapotban van. |
Amikor egy vívó a kézremegésével nem tudott mit kezdeni, a mentális felkészítés során megtanulta saját testét uralni izgalmi állapotban is. Sokszor elképzelte azt, hogy nem remeg a keze, hogy biztosan fogja a fegyverét, és határozottan irányítja mozdulatait. A gyakorlások pedig eredményhez vezettek, a remegés elmúlt.
Szelepeket találni
Az olimpia egy sportoló életében a legnagyobb megmérettetés: egy-egy pillanaton múlik minden. Akkor és ott formában kell lenni, úgy testileg, mint mentálisan. A stressz mértéke óriási, a sportoló megküzdési módszereinek pedig elégségesnek kell lennie. A mentális felkészítés során szelepeket keresünk, amelyek segítségével levezetődik ez az energia, és jó esetben a teljesítmény szolgálatába áll. Van, aki zenehallgatással, van, aki vezetett meditáció hallgatásával, beszélgetéssel, sétával vezeti le. Hogy kinél mi válik be, azt ki kell kísérletezni. A mentális felkészülés során erre is sor kerül.
Az élsportoló a testével dolgozik, vagyis a fókusz jobban irányul a test állapotára: a mindennapi életmód kontrollja, a test feletti uralom egy sportoló életében elengedhetetlen. Hangsúlyozott szerepet kap tehát a mentális felkészítésben a test. A testi szükségletek visszaszorítása nagy önfegyelmet igényel, az evés is fokozott kontroll alatt áll. Sok energiával és lélekjelenléttel lehet ezeket a szigorú szabályokat betartani, ezért az élet más területein kell megtalálni azt a tevékenységet, amely „engedi” a kontrollvesztést: ebben segíthet a képzeleti munka. Egy másik kognitív technika, a figyelemelterelés (étkezési időben más tevékenység) például segíthet.
A fenti példák csak kis szeletei a mentális trénerek munkájának. A mentális felkészítés eredményességének mutatója nem feltétlenül az olimpiai érem. Én akkor vagyok elégedett, ha a sportolók megtanulják élvezni a sportjukat, és a kudarcot éppolyan jól kezelik, mint a sikert. Mit jelent „jól kezelni”? Ha a versenyző boldog, amikor versenyezhet.
| Faludi Viktória |
Faludi Viktória akkor lett ismert pszichológus, amikor a londoni olimpia után kiderült, hogy ő készítette fel Szilágyi Áron kardvívót a 2012-es győzelem előtt. Fő szakterülete a krízisek feldolgozásának elősegítése. Életvezetési nehézségekkel, kapcsolati zavarokkal, párkapcsolati konfliktusokkal, alkalmazkodási nehézségekkel, önértékelési problémákkal kapcsolatban nyújt segítséget. Elsősorban személyközpontú technikával és szimbólumterápiás (relaxáció) módszerekkel dolgozik. Társszerkesztője A sport pszichológiája - Fejezetek a sportlélektan és határterületeiről I. című kötetnek. |
Faludi Viktória könyvéről itt olvashat. Honlapját itt, Facebook oldalát pedig itt találja.
Hasonló cikkeket a HVG Extra Pszichológia legfrissebb számában olvashat, mely test és lélek egymásra hatásával foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – kiadónál! Ha érdeklik a pszichológiai témák, lájkolja a HVG Extra Pszichológia Facebook oldalát!
