A munkaadók a jelen körülmények között a tervezett, erőltetett ütemű – a termelékenységtől messze elszakadó, sem a gazdasági növekedéssel, sem az inflációval nem indokolható – bérnövelésből eredő bérköltség növekedést nem tudják saját erőből kitermelni és megfizetni. A tervezett 1000 eurós minimálbér és az 1 millió Ft-os átlagbér elérését 2028-ig abban az esetben tartjuk elfogadhatónak (reálisnak), ha megfelelő kompenzációt (tehercsökkentést, támogatást) kapnak a vállalkozások, továbbá a tervezett bértételek a bérmegállapodásban rögzített gazdasági növekedéshez, inflációhoz és termelékenységi mutatók eléréséhez kötöttek.
Tekintettel arra, hogy a kormányzat folyamatosan kommunikálja az elkövetkező évekre vonatkozó béremelési terveit, a VOSZ is kialakította álláspontját a tárgyalásokra. Javaslataink és ezek hátterét jelentő érvrendszer a vállalkozói visszajelzések alapján, az alábbiak szerint foglalható össze:
Az elmúlt évtizedben az ún. „magas nyomású gazdaságpolitika” érvényesült hazánkban, amely a termelékenység növekedésénél lényegesen erőteljesebben növekvő bérszínvonalat jelentett. A kormányzati szándék és nyomásgyakorlás a minimális bértételek erőltetett emelésén keresztül a termelékenységtől elszakadó bérdinamikát eredményezett.
A 2017-től kezdődő bérmegállapodási ciklus az erőltetett bérnyomás mellett a közterhek (élőmunkát terhelő adók, járulékok) jelentős csökkentésével járt: a szociális hozzájárulási adó 27%-ról 13%-ra csökkent, és mérséklődött a TAO és a KIVA is. Mindez a 2010-es évek második felére jellemző, dinamikusan növekvő gazdasági és keresleti viszonyok mellett, fenntartható gazdaságpolitikai rendszert eredményezett, növekvő lakossági, vállalati és állami bevételekkel, továbbá a foglalkoztatási helyzet javulásával. Ez a „támogatott bérverseny” így is hozzájárult a vállalkozások egészséges evolúciójához: az alkalmazkodni képtelen cégeket új, versenyképesebb vállalkozások kezdték felváltani, de ez mégsem okozott tömeges cég bedőléseket, vagy zavart a foglalkoztatásban.
Mára azonban a COVID válság és az egymást követő energia-, kamat-, hitel-, árfolyam-, inflációs- és háborús válságok visszavetették mind a vállalatok növekedési lehetőségeit, mind a keresletet, mind a fogyasztást, mind a termelékenységi potenciált. A társas vállalkozások száma a KSH adatai szerint 2022. vége óta folyamatosan csökken, mára 21 ezerrel kevesebb regisztrált cég van, tehát havonta átlagosan 1000-rel kevesebb cég alakul, mint amennyi megszűnik. A 2024. év 3. negyedéves VOSZ Barométer vállalkozói hangulatindex értéke ismét csökkent, a fizetésemelést elutasító cégek száma eddig nem látott, 81%-os szintet ért el:
A VOSZ Barométer adatai alapán, mára a vállalkozások felének ellenálló képessége minősíthető alacsonynak, amit jól mutat, hogy a cégek tartalékai is mélypontra estek:
Ilyen körülmények között az erőltetett bérfelzárkóztatás folytatását különös körültekintéssel és alapos egyeztetés mellett lehet csak végrehajtani, ellenkező esetben a versenyképességi romlás tömeges cégbezárásokhoz és a munkahelyek elvesztéséhez vezet. A termelékenység ugyanis csak lassan változik és csak hosszabb távon fejleszthető. Ezért, ha gyors bérfelzárkóztatást tűzünk ki célul, az a bérköltségeket gyorsan növeli, amelyet nem tud ellentételezni a piaci árbevétel növekedése, akkor a munkaadók részére ezzel párhuzamosan, gyors könnyítést (ill. támogatást) kell beépíteni a rendszerbe, hogy az elszabaduló költségek ne tegyék veszteségessé (vagy a versenyképes szint alattivá) a gazdálkodást. Az élőmunkaterhek csökkentése – további vállalkozói tehercsökkentések mellett – már bizonyította hatékonyságát, ezt célzott juttatásokkal (pl. kkv-k számára kidolgozott bérfelzárkóztatási támogatással) lehet kiegészíteni.
A vállalkozók hangsúlyozzák: a kötelező legkisebb bértétel független a dolgozó képzettségétől, de a munkaadó helyzetétől is: a leghátrányosabb helyzetű kistérségben, a legkevésbé termelékeny vállalkozásnak is ki kell fizetnie, így ezek szenvednek a minimális bértételektől! A versenyképes cégek és ágazatok ugyanakkor lényegesen magasabb bérszínvonalat nyújtanak, ezeket nem rázza meg annyira a minimális bértételek emelése, mint az elmaradottabb területeken működő társaikat (bár a bértorlódás ezeknél is okozhat problémát). Ezért támogatjuk, hogy az egységes, országos garantált bérminimumot egy jól átgondolt és kidolgozott program végrehajtásával váltsa fel az egyes gazdasági ágakra, vagy ágazatokra kidolgozott „bértarifa” rendszer, amelyben érvényesülnek az adott terület sajátosságai. A gazdasági ágak, vagy ágazatok sajátos viszonyait – eltérő szakképzettségi követelményeit, munkaköreit, termelékenységi- és hozzáadottérték-termelő képességeit – figyelembe vevő rendszerben úgy lehet magasabb „ágazati garantált bérminimumokat” kínálni, hogy nem „zavarják egymást” az egyes gazdasági ágak, ágazatok.
A VOSZ a háromoldalú tárgyalások mielőbbi folytatását várja, ahol a korábbi évekhez hasonlóan áttekinthetjük a tervezett béremelések részletes hatásvizsgálatára vonatkozó modellszámításokat és megállapodhatunk a bérfelzárkóztatási folyamat mérföldköveiről és feltételrendszeréről.
Ezt a cikket nem a hvg.hu szerkesztősége készítette. Bővebben a PR cikkről itt olvashat: (link)
