Amsterdam viszont egy nyüzsgő, elég piszkos, hömpölygő nagyváros, ahol tényleg sok minden engedélyezve van, ami sehol máshol a világon nincs. Csak hogy a legjellemzőbbeket említsem, marihuána, varázsgomba, illetve a kirakatüvegek mögül mosolygó vagy vonagló könnyű nők – és férfiak.

Fenti tapasztalataim ecsetelésébe nem szándékozom elmélyülni. Egy-két érdekességgel viszont talán szolgálhatok. Az egyik, az emeletes házak tetején, pontosabban a tető alatt és a legfelső emelet fölött a homlokzaton található kampók. Mivel ezek keskeny és magas házak, lépcsőházuk szűk, ablakaik viszont tágasak, ezért a költözködést eme kampó segítségével, valamint egy csigás szerkezettel oldották meg. Kellő óvatossággal akár még egy zongorát is föl lehet vonni a legfelső emeletre.

 

A másik érdekesség pedig a lakóhajó; hajókázás során botolhatunk bele ezekbe az összkomfortos lakhelyekbe. A csatornák parkoló-díjának nem érdeklődtem utána, tény azonban, hogy ezt a lakóhely-típust a szükség hozta a hetvenes évek felszökő ingatlanárai miatt. Mára azonban inkább egy hóbort, hisz divat lett, s ezeknek a „lakásoknak” a négyzetméter-ára már nem sokban marad el a hagyományosétól.

Meglepett utam során, hogy a vidékiek nem szeretik Amszterdamot. Szomorúan tapasztalják, hogy a sok turista csak átsuhan rajtuk, és szinte mindenki az Amstel torkolatát keresi fel. Utólag megértem őket. Akit a coffee-shopok vonzanak, az megtalálja azt a legtöbb kisvárosban is. Csak az a különbség, hogy ott nincs annyi turista, s ha biciklizni támad kedvünk, nem kell félnünk, hogy elénk lép egy tétova gyalogos. A nématalföldi vidék pedig tele van szélmalommal – ami Amszterdamban tudtommal egy sincs. És nem győzöm hangsúlyozni azt a fajta zöld színt, amit csak ott, és sehol máshol nem láthatunk!

 

 

Persze, tudom, ha valaki egyszer eljut Hollandiába, szeretné testközelből megnézni a piroslámpás negyedet, de bizton állíthatom: egyrészt vannak múzeumok, amik tartalmasabb élményt nyújtanak - Rembrandt-tól Van Gogh-on át az Erotika-múzeumig; másrészt a holland kisvárosok és falvak igazi felfedezéseket ígérnek, igazi táj-élményt, és vendégszerető embereket. Ha kíváncsiak vagyunk az igazi Németalföldre, nem szabad sokáig horgonyozni az Amstel partján.

Ráadásul Hollandia méretét tekintve egy kicsi ország. Sebességtől és sietségtől függően egy-két hét alatt körbebiciklizhető: Frízföld, Flevoland, Helgoland, Watt-tenger, IJssel-tó, Markeni tó, Északi tenger… Vagy éppen – ez azonban költségesebb mulatság – remekül körbehajózható.  

A’dam-ról a világétrt sem akarok senkit sem lebeszélni, de ha igazi kalandokra vágyunk, és nem elégszünk meg a szimpla turista-élményekkel, garantálom a holland vidéket.