Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
1896 januárjában a későbbi Nobel-díjas fizikus, Wilhelm Conrad Röntgen fantasztikus felfedezésének híre tartotta lázban a világot, amelyről ma 120 éve számolt be a bécsi Neue Freie Presse.
Wilhelm Conrad Röntgen 1895 végén fedezte fel a rejtélyes X-sugarakat, vagyis a sugárzást, ami nem csupán számos tárgyon, hanem az emberi testrészeken is áthaladt. A kísérletező kedvű német gépészmérnök, fizikus a történelem első röntgenképet 1985 decemberének második felében készítette a Würzburgi Egyetemen, nem másról, mint felesége, Anna Bertha Ludwig bal kezéről. Korszakalkotó felfedezéséről közleményben számolt be, amely 1896 elején jelent meg. Conrad Röntgen nem csupán korszakalkotó felfedezésével írt történelmet, hanem azzal is, hogy elsőként ő vehette át 1901-ben a fizikai Nobel-díjat.
A röntgensugarak nagy áthatolóképességét kihasználva, már 1896-ban az orvosi gyakorlatban is alkalmazták őket. A mellkas első, röntgensugaras átvilágítása 1896 körül történt. A röntgensugarakat a gyógyászatban először a tüdőbaj megállapítására alkalmazták. Egy eltört kar csontjait 1896-ban röntgensugarak segítségével illesztették össze. A röntgensugarak mind a mai napig nemcsak az orvosi diagnosztikában, hanem az ipari alkalmazásokban, valamint az anyag szerkezetének kutatásában is fontos szerepet töltenek be.
Az orvostudományban és a diagnosztikában forradalmi áttörést hozó találmány még hosszú éveken át nem egy orvos halálát okozta, többek közt a feltalálóét. Az X-sugár Röntgennek egyszerre hozott halált és halhatatlanságot: 77 éves korában nagy valószínűség szerint kísérleteivel összefüggésben lett rákos, ugyanis úgy dolgozott a röntgensugarakkal, hogy nem védte magát ólomköténnyel. (Az ólomköpenyt még évtizedeik nem alkalmazták.)
A röntgensugárzás első áldozata állítólag az amerikai Grubbe volt, akinek egy Crookes- csövet gyártó üzeme volt. Ő 1896 legelején szorult orvosi kezelésre, mert bal kezén a sugárzás következtében kihullt a szőr, a bőre kiszáradt és berepedezett, a körmök elsatnyultak. A sugárzás okozta bőrgyulladás a század első éveiben világszerte az orvosok gyakori betegsége lett, ugyanis ekkoriban még rendszeresen benyúltak (védőkesztyű nélkül) a sugárzás útjába a felvételek készítése során.
A "röntgenkéz" néven ismert tünet együttesnek gyakran voltak súlyosabb következményei. A bőr alatti erek károsodása és a minduntalan kifekélyesedés miatt gyakran vált szükségessé az ujjak amputálása is. Gyakran alakult ki bőrrák is. A sugárzás által kiváltott bőrrákot Frieben német orvos 1902-ben írta le először. Több mint 400 röntgenorvosról tudunk, akinek halála a sugárzás okozta bőrráknak tulajdonítható. Emlékükre a hamburgi Szent György Kórház parkjában egy emlékművet állítottak fel. Az emlékművön 18 magyar orvos neve is olvasható.
A magyar tudósok közül először Klupathy Jenő villamosmérnök, a budapesti Műegyetem gyakorlati fizikai intézetének igazgatója kísérletezett először az X-sugarakkal. Ő az, akinek az első magyar röntgenfelvételeket köszönhetjük. A Vasárnapi Újság részletesen beszámolt a magyar fizikus előadásáról és kivételes képeit is közölte:
1896. január 17-én zsúfolásig megtelt a budapesti Műegyetem fizikai intézetének terme: a kiváló tudósok, egyetemi tanárok, arisztokraták, hölgyek és urak azoknak a kísérleteknek az eredményeit kívánták látni, amelyeket Röntgen világhírű felfedezése alapján itthon is sikerült elérni. Dr. Klupathy Jenő (a vetítőgépekben alkalmazható ívlámpa, később a hangvezérelt elektromos távkapcsolás feltalálója) közel kétórás előadást tartott „a nevezetes találmányról, elmondva annak előzményeit, ismertetve az idevonatkozó fizikai törvényeket, közben-közben pompásabbnál pompásabb mutatványokkal téve még érdekesebbé előadását. […]
Különben megemlítendő, hogy a fiatal magyar tanár, b. Eötvös Loránd támogatásával, mindjárt a fölfedezés első hézagos hírére hozzáfogott kísérleteihez, melyek neki részben még jobban sikerültek, mint Röntgennek, míg a bécsi, berlini, londoni stb. tanároknak a dolog egyáltalában nem sikerült, mely helyekről – és máshonnan is – most tömeges kérdezősködésekkel árasztják el Klupathy tanárt. Az előadás végével olyan dörgő éljenzés és taps jutalmazta az érdekes előadást, a milyet alig hallottak még valaha a fizikai terem falai.
