Az Y-generáció, vagyis az 1980 és 1995 között született nemzedék tagjai közül manapság egyre többen alapítanak családot. A nemzetközi trendeket és a közösségi médiát figyelve feltűnhet, hogy az Y-anyák egészen máshogy állnak a gyerekneveléshez és az anyasághoz, mint felmenőik. A kutatások is alátámasztják, hogy az Y-anyák nagyon tudatosak, nyitottak és vagányak, és a közvélemény is támogatja őket ebben.
Az Y-anyák pontosan tisztában vannak azzal, hogy addig nem is várandósak igazán, míg be nem jelentették a Facebookon. Amúgy is nagy szakértői a szelfikészítésnek, de a gyerek születése után kezdődik az igazi szelfizés: természetesen a gyerekükkel pózolnak a Facebookot elárasztó fotóikon. Az Instagram-fiókjukat pedig végképp gyermekük fotóinak szentelik.
Nem véletlen, hogy az Y-generációs anyák Facebook és Instagram ismerősei többet tudnak a gyermek fejlődéséről, mint azok a családtagok, akik nincsenek fönt a legnagyobb közösségi oldalakon. Az Y-anyák közül a lelkesebbek még baba-mama blogot is vezetnek, és a Pinterest ad nekik ihletet a gyerekszoba berendezéséhez és a gyerekzsúr-dekorációhoz.
Rossz hírünk van azoknak, akik azt gondolják, hogy az anyának semmi más dolga nincs azon kívül, hogy évekig kinyúlt pólóban és mackónadrágban üljön otthon a gyerekével. Maximum naponta egyszer elmehet babakocsit tologatni a környéken, és leterelheti a gyerekét a játszótérre. Nyilvános szoptatásról pedig ne is álmodjon!
A Y-anyák ezt egészen máshogy gondolják. Számukra a stílus és a megjelenés ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, mint gyermekük születése előtt. Gyerekeiket is imádják öltöztetni, nem egyszer összeöltöznek velük. Az Y-anyának már amúgy is van pár divatos tetoválása, az anyaság pedig egy újabb remek lehetőség arra, hogy gyermeke tiszteletére magára varrasson még egyet. Ez a legtöbbször a gyerek születési dátuma, neve, vagy a kettő egyszerre.
Szemléletük sokkal nyitottabb, mint szüleiké: az Y-anya nem érzi korlátozva magát attól, hogy gyermeke született: csemetéjét ahová csak lehet, magával viszi. Mi sem természetesebb, mint beszerezni egy utazó kiságyat, beülni a kocsiba, felülni a repülőre, vagy más járműre, és kirándulni, nyaralni, akár már egy pár hónapos babával is.
Az Y-anyák arra tanítják gyerekeiket, hogy ők is legyenek nyitottak, merjenek kérdezni, és ne féljenek felfedezni a világot, ami tele van izgalommal és kihívásokkal. Bár ez nem csupán rájuk jellemző, gyerekeiket jó értelemben véve kezelik partnerként, próbálnak minél többet szórakozni velük, például nem egy anya vásárol rollert vagy biciklit a gyereknek és magának is.
Egy friss amerikai felmérés szerint az Y-anyák szüleikhez képes sokkal erősebben hisznek abban, hogy egyszerre tudnak anyaként és munkaerőként is helyt állni. Szilárdan meg vannak győződve arról, hogy képesek arra, hogy jó kapcsolatot alakítsanak ki a gyerekeikkel, és nem félnek attól, hogy a kötődés, a gyerekükkel való kapcsolat sérül attól, hogy az anya dolgozik.
Ezzel párhuzamosan Jean Twenge, San Diego State University pszichológia professzorának átfogó kutatásából kiderül, hogy az elmúlt négy évtizedhez képest még sosem volt ennyire pozitív a dolgozó anyák megítélése az amerikai társadalomban.