Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Férfiak Klubja az ezotéria és a konzervatív családpolitika metszetében küzd a „férfiasság eredeti értékeiért”. Sokat látott családapás keménység és Oravecz Nórá-s lágyság, barkácsolás és életbölcsességek.
Egy oldal, ahol nagybetűvel írják, hogy Férfi és Nő. Egy oldal, ahol a regisztrációt és a tesztek kitöltését a „Kezet rá!” gomb lenyomásával kell megpecsételni. Egy oldal, ahol a kommentelők „komoly vitákhoz értékes hozzászólásokat írnak”. Az korábban már röviden bemutatott Férfiak Klubja nagyjából azokat szólítja meg, akiknek Mex Deluxe-szal az a fő bajuk, hogy nem elég spirituális.
Bemutatkozásuk szerint “a Férfiak Klubja egy olyan közösséget hivatott összekovácsolni, amelyik az eredeti férfias értékek visszaállításán, megőrzésén és örökítésén dolgozva helyreállítja a férfiak önbecsülését és teremtő erejét, illetve új egyezség megteremtését tűzi ki célul férfi és nő között”.
Vészjóslóan hirdetik: „Könyvek százai, bestsellerírók sokasága akarja elhitetni velünk, hogy a férfiértékek elavultak, hasznavehetetlenné váltak, a nők minden területen értékesebbek, hatékonyabbak, a férfiasság véghanyatlásban van, és el fog tűnni!”
Bizonyára sok olvasó találkozott már a nagyszerű #férfiakklubja, #férfias, #férfi hashtagek alatt megosztott néhány mondatos, a fentiekhez hasonló idézeteikkel, amelyek fele-fele részben származnak Bedő Imrétől, a mozgalom alapítójától, illetve különféle híres szerzőktől. Egy korábbi foglalkozásukon a meghívott előadó magát „Lélekszerelő, hagyatékőrző”-ként definiálja, és így mutatkozik be: „Még a régi rendszerben született, ahol 8-12 évet kell várni egy lakásra és 4-6-ot egy Trabantra. Ezzel kapcsolatos elégedetlenség hajtotta abba az irányba, hogy vezetővé váljon, mert talán úgy gyorsítható lesz a folyamat.”
A jelenleg 88 ezer Facebook-lájk azt sugallja, hogy valós piaci résre talált rá Bedő, az egykori üzletember és HÖOK-elnök, aki 2013 óta főállásban az első szervezettebb hazai férfimozgalom ügyeivel foglalkozik. A falkavezér szombat délután Ölvedi Réka „nőinspirátorral” beszélgetett a főként ezoterikus-spirituális vonalon mozgó programoknak helyet adó MagNet Közösségi Házban.
„Nekünk nincs közünk az ezoterikus irodalomhoz, az a női piacot szolgálja” – határolja el magát gyorsan Bedő Imre a közegtől az előadás elején, habár a közönség nagyobb részben harmincas nőkből állt, amit pedig a későbbiekben hallhattunk, sok szempontból közelebb állt Soma Mamagésához, mint a Fight Clubhoz. Én a magam részéről még bikinis lányos slide-ok előtt, böfögések és fingások között előadott szexista poénokat is szívesebben hallgattam volna, mint ezt az esetlenül patetikus ezoterikus-esszencialista ködevést, úgy tűnt, legalább olyan releváns lenne tanulmányokat írni a magyarság eloravecznórásodásáról, mint a férfiak elnőiesedéséről.
Ég és föld, király és királynő
A magát „előgondolkodónak” tartó Bedő beszédhangja pont olyan mély és kimérten határozott, mint egy Férfiak Klubja nevű szervezet vezetőjétől várná az ember. Célja, hogy a férfiakat felébressze, ma ugyanis szerinte csak nekik kell igazodni, megfelelni, mivel a „női értékek évszázadát éljük”. Szerinte például a „gyengébbik nem” kifejezésen nem kell a nőknek megsértődni, mivel értelme éppen az, hogy a férfiakat arra motiválja, hogy tegyenek meg értük minél többet.
Bedő emellett úgy látja, míg a nők életének értelme egyértelmű, az „anyává válási kód” szabja meg, addig a férfiak helyzete nehezebb, neki hozzá kell tennie rendszerekhez, legyen szó közösségről, munkahelyről vagy családról. Erre nevelnek például a magyar népmesék, ahol rendszeresen a legkisebb királyfi férfivé válását követhetjük nyomon, míg végül jutalomként elnyeri a hölgy kezét. A férfi sorsa a teremtés, a nő sorsa a megvalósítás. A férfi táplál, rendszereket, családot, közösséget, viszont csak a nőn keresztül valósíthatja meg céljait. A férfi az ég, a nő a föld, a férfiben levő ideák a nő által valósulnak meg. A férfi mindig ugyanaz marad, a nő mindig változik.
Bedő sakkallegóriával is szemléltette a nemek viszonyát: a játék lényege a király megmaradása, a legnagyobb ereje viszont a királynőnek van, „a király a középpont, de a királynő mozgatja a rendszert”. A király testesíti meg a törvényt, a kereteket, a törvény megvalósulásának viszont a királynő a letéteményese, a király tisztelete a minket megtartó szabályok tiszteletét jelenti.
Bedő szerint a korábbi harmonikus viszony ott borult fel, amikor a férfiak elkezdtek gyárakban, a nőktől távol dolgozni, majd a 20. században a házasság és párkapcsolatok mögött kulturális és egzisztenciális kényszer állt, ma viszont már nincsenek külső kényszerek, a célokat magunknak kell megtalálni, majd delphoi kocsihajtóként kapaszkodni a gyeplőbe.
Múzeum a férfiaknak
A Férfiak Klubja lépten-nyomon hangsúlyozza, hogy az internetes sikert való életbeli szerveződésre szeretné váltani. A honlapon beígért, médiaszemélyiségek és családok részvételével megrendezett Férfiak Klubja Piknik legkorábban csak jövőre valósulhat meg, de a városokra, az országrészekre lebontott sejtes rendszer is előkészületi fázisban van. Ennek kapcsán nemrég jelent meg az egyes köröket vezető „nagykövetek” névsora, de oldaluk szerint léteznek például Férfiak Klubja Attasék is.
Egyelőre „apa-fiú köröket” szerveznek, ahol apák és fiaik közösen gyakorolhatnak olyan férfias tevékenységeket, mint a barkácsolás vagy a bicikliszerelés, az efféle „férfiképző” táborokat, foglalkozásokat szeretnék a jövőben jobban elterjeszteni.
Bedő tervei között szerepel emellett valamiféle, a férfiszerepek kultúrtörténetét összegző, például a különböző kultúrák férfivé avatási szertartásaival foglalkozó kiállítás összeállítása (a „múzeum” szót nem akarja használni, mivel az szerinte idejétmúltságot fejez ki), amelyet tervei szerint egy A38-hoz hasonló, üzemen kívüli teherhajón alakítanának ki.
A lájkolók tízezrei ellenére a gyakorlatban mintha döcögősebben haladna a szerveződés: nem tűnik úgy, hogy a közeljövőben tömegesen fogják az öntudatra ébredt családok az OBI-t megrohamozni, ahogy a nemi szerepekről való gondolkodás terén sem valószínű, hogy elhozzák az (ellen)forradalmat.
Az ezotéria és a konzervatív családpolitika metszéspontjában elhelyezkedő elképzeléseikben hangulatilag inkább az előbbi elem a domináns, talán ennek köszönhető, hogy leginkább egy hóbortos, ártalmatlan szubkultúra érzése lengi őket körbe. Érdekes adalék a nők magas aránya a közönségben, Bedő egy ponton azt is elmondta, hogy volt már olyan programjuk, ahol a kb. 40 látogatóból 35 nő volt.
Szervezhetnének például közös párválasztó bulikat a Magyar Asszonyok Érdekszövetségével, majd mindenki négy fal között gyakorolhatná az Igazi Férfiasságot és Nőiességet.
