Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Szürke-film premierjét cselesen Valentin-nap elé időzítették, a nővédő szervezetek bojkottra hívtak ellene. A leginkább szadista erotikus jeleneteiről ismert könyvsorozatról kialakult vélemények skálája a felszabadító női szoftpornótól az elnyomó és erőszakos kapcsolatok népszerűsítéséig tart.
A fiatal és tapasztalatlan bölcsész, bizonyos Anastasia Steele, elmegy a menő és gazdag üzletemberhez, Christian Greyhez interjút készíteni. Beleszeret, a fickónak megtetszik a lány. Kialakuló kapcsolatukban aztán a szexet BDSM-vonalon (a rövidítés a bondage – megkötözés, dominancia, szadizmus, mazochizmusból fogalmakból áll össze) preferáló Mr. Grey testileg és lelkileg alárendeli magának Anát. Ezzel a történettel operál E. L. James - mélységgel vagy irodalmi igényességgel nem vádolható – A szürke ötven árnyalata című könyve, a Szürke-trilógia első része. Ja, és bővelkedik a részletes, szadista erotikus leírásokban. A PC-nek távolról sem nevezhető jelzővel „mamapornóként” is elhíresült (értsd: középkorú női vásárlók körében népszerű) könyv Stephen King szerint viszont inkább „szexuálisan túlfűtött fikció, amit mondjuk 18-25 éveseknek szántak”.
A Szürke eredetileg Alkonyat-fanfictionként íródott, magánkiadású e-könyv, amit túl is nőtt saját népszerűsége: világsiker, szenzáció, toplistavezető lett. Több mint 100 millió példányt adtak el belőle, 52 nyelvre fordították le, az Egyesült Királyságban megdöntötte a leggyorsabb könyveladás rekordját.
Galambos Ádám, a magyar fordítást kiadó Ulpius-ház PR-vezetője azt mondja, itthon a könyvet nyolcvan százalékban nők vették meg, eddig több tízezer példányban. Most jött az újabb hype a filmes fedőlapos kiadásokkal, a trilógiát egybekötve eladó csomagokkal.
„Sokan érdeklődnek újra” – mondja. „Körülbelül négy-öt évente jön ilyen kiugró sztori: mint a Dan Brown-könyvek, az Alkonyat vagy az Éhezők viadala-saga. Szoktak a trendet meglovagoló másolatok is érkezni, de a Szürkét követő többi könyv nem volt ilyen sikeres.” Az elkerülhetetlen filmverzió előzetesét júliusi megosztása óta több mint 55 millióan látták.
Az erőszakos filmek általában nem tagadják az erőszakot
Január végén az Egyesült Állomokban indult a film bojkottálására felszólító kezdeményezés. Az ötven dollár, nem ötven árnyalat kampány Facebook-oldalát azóta több mint tizenkétezren lájkolták, és például angol nővédő szervezetek is csatlakoztak hozzá. A #50dollarsnot50shades lényege, hogy azzal a pénzzel, amit az emberek a Szürke nézésekor mozira és popcornra költenének, inkább – a Szürke által népszerűsített elnyomó kapcsolatok áldozatait segítő – nővédő szervezeteket támogassanak. „Hollywoodnak nincs szüksége a pénzedre, a bántalmazott nőknek viszont igen” – írják.
Itthon a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) és a Patent (Patriarchátust Ellenzők Társasága) egyesületek indítottak az amerikai ötletből saját kezdeményezést a film premierje előtt. „...kimutathatod ezzel azt is, hogy nem kérsz az olyan médiából, ami vonzónak és vágyandónak tünteti fel a nők szexuális és párkapcsolati elnyomását, a manipulációt, és azt, hogy egy nő egy férfi kielégítésének eszközeként definiálja önmagát” – fogalmaznak a Facebookon. Tóth Györgyi, a NANE munkatársa azt mondja, a kampányt egyebek mellett a Szürke hazai népszerűsége miatt kezdték el.
„Érkezett hozzánk olyan kritika, hogy miért nem foglalkozunk más erőszakos és káros filmekkel is, miért éppen a Szürkével van most gond? Egyrészt nyilván nincs kapacitásunk minden ilyen munkával foglalkozni, nem is ez a dolgunk. Másrészt egy random erőszakos film – ellentétben a Szürkével – általában nem tagadja el, hogy erőszak történt.” Hevesi Kriszta szexuálpszichológus a kampánnyal kapcsolatban szintén azt mondja, a Szürke körül fontos faktor a népszerűség.
„Veszélyes, ha a Szürkében látott minták elfogadottá válnak” – mondja. „Könnyen el tud csúszni a dolog afelé, hogy a férfiak és a nők is azt gondolják, ez kell a másiknak. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ez nem egy trend, amiből ha lemaradsz, kimaradsz.”
Tudniillik pornó
A fogyasztóbarátként bugyutára finomhangolt film (kritikánk a filmről itt) nem egyenlő a durvább könyvvel. A Dakota Johnson és Jaime Dornan főszereplésével bemutatott Szürke eddig csúnyán megbukott a kritikánál: az IMDb-n például most 3,6 ponton, a Rotten Tomatoeson pedig 27 százalékon áll. „Az ellenkampányok azelőtt indultak, hogy bemutatták volna a filmet. Túlféltük ezt a történetet” – mondja a filmverzióról Réz Anna, az Üvegplafon házigazdája.
„Azzal teljesen egyetértek, hogy fontos felhívni a figyelmet, hogy a könyv romantikus ideálként mutat be olvasók millióinak egy olyan párkapcsolati modellt, amibe világszerte nők tömegei halnak bele – vagy ha nem halnak meg, borzasztóan szenvednek. De a filmben szerintem történt alapvető zsánerváltás. A könyv maga egy rettenetesen rosszul megírt erotikus regény. Ha az ember annak olvassa, ami – tudniillik pornónak – akkor a lelki finomságok nem is szúrják ki a szemét. Ebből csináltak most romantikus komédiát, hozzávetőlegesen sem szexi tinifilmet.”
Réz szerint mikor egy könyv vagy egy film bántalmazó kapcsolatot ábrázol, nem feltétlenül népszerűsíti is azt. A Szürke filmverziójának esetében szerinte „a csávó nem veszélyes és pocsék manipulátor. Maximum wannabe bántalmazó, szánalmas pöcs”.
Tóth Györgyi szerint viszont a film körüli beszélgetésekről hamar leválik a film vagy könyv vita, és a téma valójában az elnyomó kapcsolatok működése lesz. „Ez a film gazdasági vállalkozás. Próbálták még elfogadhatóbbá tenni. Olyan, mintha azzal kísérleteztek volna, milyen ízű cukorka jön be a legjobban? Sokkal többen körberöhögnék – ahogyan a kritika már tesz is –, ha nem lennénk kondicionálva arra, hogy jól fogadjuk be. Ilyen például a Dexter sorozat verziója is. Az eredeti könyvben a főszereplő élve darabol. Ezt nem lehetett volna eladni” – hoz még példát. A Szürke – film, könyv, játék vagy póló – önálló brandként működik és minden ebből a brandből kijövő termék mögött ott az alapprobléma.
A bojkottal nem egyetértő érvek között az is elhangzott, hogy minden felnőtt ember el tudja dönteni, mit néz, mit olvas és hogyan rendelkezik a saját testével. „Ez szalmabáb-érvelés: a bojkott nem azt jelenti, hogy azt mondjuk, tiltsák be a filmet” – mondja Tóth Györgyi. „A bojkott arról szól, hogy mivel tudatában vagyok annak, hogy a termék értékrendje számomra elfogadhatatlan, nem támogatom.”
A visszaélés ötven árnyalata
A bojkott hangja nem új, a Szürkét évek óta kutatják is. Nemrég jelent meg például a Journal of Women’s Health szaklap vizsgálata, amely szerint a könyvek 18 és 24 közötti női olvasói az átlagosnál 25 százalékkal nagyobb arányban választanak bántalmazó párt. A 50 Shades of Abuse blog az elnyomó kapcsolatokra figyelmeztető jegyeket felsorolva elemezi a szöveget. Ilyen tünet lehet például a „stalking” – vagyis a fenyegető zaklatás, amiben az áldozatot a bántalmazó egyebek mellett folyamatosan követi, megfigyeli, fenyegeti.
Tóth Györgyi azt mondja, a valós elnyomó kapcsolatok és a Szürkében megjelenő viszony között kísérteties a hasonlóság. Ana és Christian története éppen olyan, mint ami miatt általában a NANE-hoz segítségért fordulnak. „Kivéve persze a végét: a Szürke ráerősít a sztereotípiára, hogy a bántalmazó megváltozhat, de ez a valóságban szinte soha nincs így.”
A NANE munkatársa szerint ahogyan a Szürke is eltereli a figyelmünket a valós veszélyekről, úgy a való életben is sokszor reagál félrenézően a környezet. „A kizsákmányoló kapcsolatokban élők körül sokan nyilatkoznak arról, hogy minden a legnagyobb rendben van. Az erőszak észrevétele ugyanis sok feladattal jár.”
A Szürkét a nők tárgyiasítása miatt is elemzik. A nők alárendelt ábrázolása különböző alkotásokban külön szemináriumnyi anyag jobb bölcsészkarokon, szóval a történet egyáltalán nem új, inkább az ingerküszöb kúszik egyre feljebb. A pornóból mainstreambe kerülő képekre csak egy példa a videoklipekben megjelenő női szexualitás ábrázolása (a zeneiparban működő női előadók szerepéről nemrég ment vita például Sinead O’Connor és a mindennap új meztelen képet instagrammoló Miley Cyrus között).
Tóth Györgyi szerint ez a téma évek óta rengeteg munkát ad a nővédő szervezeteknek. „A Pretty Woman is mítoszgyártó film. A valóságban soha nem jön létre egyenlőségen alapuló kapcsolat abból a viszonyból, ahol az egyik fél korábban kibérelte a másik testét. Másik példa az Alkonyat. Bella, a női főszereplő ott is, ahogyan a Szürkében, karakter nélkülire írt, üres, átlagos fiatal nő – így sokan bele tudják magukat képzelni a helyébe. Bella két fiú között őrlődik. Egy vérfarkas és egy vámpír között. Ha nem vigyáz – és erre neki kell figyelnie – mindkét fickó halálos lehet. Sehol egy harmadik alternatíva, mondjuk egy cuki programozó, akinél ő például jobban emel súlyt.”
Pulyka, szexus, zavar
A Szürke körüli viták egyik visszatérő kérdése, hogy mennyiben mutatja be a BDSM szubkultúrát és egyáltalán az jelenik-e meg benne? „Ha valakinek a megszokottól eltérő szexuális vágyai vannak, arra ma a parafíliák elnevezést használják, a stigmatizáló perverzitás helyett” – magyarázza a szexuálpszichológus. „Fontos a kulturális különbségek elfogadása: bizonyos helyeken például a nekrofília volt elfogadott, de például a 19. században párizsi bordélyokba pulykát is tartottak a vendégek vágyainak kielégítésére. A BDSM is egyre inkább beszivárog a mainstreambe, erre példa a Szürke. De a valóságban a BDSM lényege nem a fájdalom, hanem a dominancia és az alárendeltség szerepei – egy behatárolt szerepjáték keretein belül.”
Réz Anna hasonlóan fogalmaz: „A BDSM a szexuális viselkedést határozza meg, nem az élet többi területén jelen lévő viszonyokat. Olyan helyzetben működik, ahol a felek maximálisan tiszteletben tartják egymást, folyamatos és intenzív a kommunikáció. A Szürkében ennek a tökéletes ellentétét látjuk.” A The Guardianen egy a BDSM-ben otthon mozgó szerző korábban arról írt, hogy ugyan a Szürkével a fogalom közelebb került a mainstreamhez (ezzel például Madonna próbálkozott korábban), de sztereotipikus és hamis módon. Tóth Györgyi szintén azt mondja, a BDSM közegből is érkezik kritika, miszerint a Szürke összekeveri a szezont a fazonnal. „Ez látványosan elnyomó kapcsolat, nem a BDSM bemutatása. Egyenlőként próbálja eladni azt, ami nem az.”
A Szürkét védő érvek mellett sokszor elhangzik az is, hogy a könyv valójában felszabadítóan hatott a nőkre. Réz hozzáteszi, „ez a könyv szerintem nem a nők romantikus vágyait, hanem a szexusukat csípte fülön. Volt valami forradalmi abban, ahogyan a Szürkével a pornó fogyasztása legális üzemmé vált”. Hevesi azt mondja, a felszabadító jelleg viszont maximum arra a kis százalékra hathat, akik például különösen rigid és merev nevelés miatt küzdenek szexuális zavarral.
„Három tanácsot adnék azoknak, akik vacillálnak a Szürkével kapcsolatban” – foglal össze Réz. „Egy: ha van kedvük és kíváncsiak, üljenek be, és nézzék meg a filmet.
Kettő: támogassák a NANE-t, a Patentot, az Újrakezdést – azokat a szervezeteket, amelyek a való életben küzdenek a bántalmazás ellen lényegében nulla állami támogatással. Három: aki beleszeretett Jaime bicepszeibe, nézze inkább a Hajsza című sorozatot. Ez feminista szempontból is sokkal felvilágosultabb, és komoly kérdéseket tesz fel a férfiak és nők közötti hatalmi viszonyokról. Ráadásul Jaime is jobban játszik.”
