Vasárnap Thaiföldön megint elszabadulnak a locsolócsövek. Ember nem maradt szárazon: se kívül, se belül. De most nem újabb tüntetésre készülnek a különböző színű ingeket magukra öltő csoportok, hanem a barátok, szomszédok, utcabéliek és legfőképpen a forróság ellen vívott barátságos mérkőzésre. Kezdett veszi a több napos, hagyományos thai vizes újév: a Sonkran.
Délkelet-Ázsia ezen szegletében az éveket nem az európai értelemben vett 0-tól, azaz Krisztus születésétől, hanem Buddha halálától számítják. A nap és a hónap ugyanaz mint nálunk, csak az évek számához kell hozzáadni pontosan 543-at. Ma már ebből általában nincs keveredés. Persze elsőre meghökkenünk az előre váltott vonatjegyre írt dátumon, hiszen annak egy része stimmel, csak mintha az évet írták volna el egy jó fél évezr
A helyzet 1940-ig kicsit bonyolultabb volt, hiszen az évkezdet az április 13-15 közé esett, de igazodva a nyugati trendhez, a hivatalos újév dátumát január 1-re tolták. Ezt hozzánk hasonlóan tűzijátékos pompával ünnepelik, mégis az emberek többsége még mindig a legforróbb hónap közepére eső Songkrannak tulajdonít nagyobb jelenséget. Ez az egyik legfontosabb thai ünnep, ekkor szinte az egész ország leáll, mindenki szabadságra megy.
Felkeresik rokonaikat, a gyerekek leróják tiszteletüket szüleik előtt, imádkoznak, és adományokkal halmozzák el a templomokban élő szerzeteseket. A Songkran a megtisztulás és az újrakezdés ideje. Ennek jegyében kitakarítják otthonaikat, és a hagyomány szerint lemossák a házi szentély Buddha szobrocskáit. Majd a jó szerencse és a gazdagság reményében az azokról lecsöpögő vizet a család tagjai egymásra locsolják. Ez a tradíció az évtizedek során jelentősen átértelmeződött és előtérbe kerültek annak játékos elemei.
Már kora reggel elárasztják az utcákat a mindenféle öntöző, fröcskölő és spriccelő alkalmatosságokkal felszerelt fiatalok. Letáboroznak egy forgalmas kereszteződésben, hangfalakból bömböl a zene, táncolnak és kérdés nélkül nyakon borítanak minden arra járót. Valaki lesből támad és színes, mentolos hűsítőporral keni össze a felkészületlen áldozatokat. Időnként utántöltős vízi pisztollyal felszerelt partizán-csapatok tűnnek fel, akik ellen a kerti csapra kötött slaggal veszik fel a harcot.
Olyan meleg van, hogy az aszfaltról szinte sisteregve párolog el a víz. De ez szinte senkinek sem tűnik fel. A tűzszünetekben benyelnek jó pár korty sört, vagy whiskys kólát és egymást ugratva várják a következő menetet. Aztán begördül egy terepjáró, platóján vagy öten állnak körbe egy hatalmas hordót. Benne kisebb jéghely olvadozik. Abból öntik, hintik, spriccelik és zúdítják a vizet, akire csak érik.
BUÉK 2557!
Több képet itt nézegethet, illetve bővebben a témáról itt olvashat.