Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Végtelen utak, túlértékelt masszás és egy alternatív Siófok - legyen szó borotválásról vagy közlekedési morálról, Nepál még az utolsó pillanatokban is képes meglepetéseket okozni. Nepál és Tibet hétköznapjait bemutató sorozatunk utolsó része következik.
A Phewa-tó partjáig lenyúló Pokhara Nepál Siófoka. A vízparttal párhuzamosan futó utcában egymást érik az ajándékboltok, az éttermek és a szállások. A bárok tetőteraszairól európai fülnek is ismerős dallamok szólnak, az egyet fizet, kettőt kap pancs-koktél akció pedig a társaság méretétől függően akár egész éjszaka is tarthat.
A fényárban úszó utcában csak egy kis fülkét foglal el a borbély műhelye. Egy borotválás ötven rúpia. Egy üdítő ára. A jólfésült bajszos már invitál is, leültet. Látványosan új pengét tesz a lehúzóba majd vadul habozni kezdi a jó két hetes szőrt. Gyorsan és ügyesen dolgozik, miközben az utcáról kíváncsi tekintetek villognak befele. Törlés, arcszesz egy izmos bokszolót ábrázoló bizarr üvegből, majd megkérdezi lesz-e fejmasszázs, mert az extra. Mármint feláras. Mehet, mert ügyes és mert jól esik. Aztán hozzájön még egy nyak, egy hát és egy derék masszázs is, majd mosolyog, kérdezi jól esett-e, végül pedig közli, hogy ezerötszáz rúpia lesz a vége. Egymásra nevetünk és megindul a vad alkudozás.
A várost északról az Annapurna és a Manaslu láncai őrzik. Szürreális látvány ahogy a lakóházak, az azokat övező rizsföldek és a kisebb zöld dombok mögül előbukkannak a nyolcezresek. Az ember szinte várja, mikor cserélik le a háttér sínen futó díszletét, annyira valószínűtlen az út menti panoráma.
A Pokharát Katmanduval összekötő 200 kilométeres aszfaltcsík, utazzunk akár busszal, autóval vagy motorral, hat óráig tart. Nem akar elkopni a távolság, mintha hosszában megnyúlna a tér, mintha gumiból lenne az út, melyen néha-néha rántanak egyet, hogy még több jármű férjen rá. Gáz, duda, fék a kötelező sorrend bármely forgalmi szituációban. Előznek jobbról, kerülnek balról, innen szakadék, onnan sziklafal, a sofőr pedig úgy vezet, mintha egy hetek óta gyepált videojáték utolsó szintjének teljesítésén fáradozna.
Eltökélt, dinamikus, mégis kicsit óvatos, gázt ad, fékez és dudál mindenre, legyen szó köszönésről, vagy figyelmeztetésről. Aztán öt perc múlva egy szerpentin alján bedugul a forgalom és az eddig összegyűjtött értékes percek tovaszállnak. Nem mintha bárki is számolná őket. Megérkezünk, amikor megérkezünk.
Repülő indul holnap is.
