Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Ha a diákok nem lennének alkoholisták, amióta világ az egyetem, akkor nem készült volna el sem a Gyűrűk Ura trilógia, sem a Hobbit, sem a Narnia krónikái. Itt állnánk télvíz idején hobbitok és kentaurok nélkül.
J. R. R. Tolkien, Középfölde megteremtője, és C. S. Lewis, Narnia szülőatyja, a két legnépszerűbb fantasy-történelem szerző, mint oxfordi lakók és egyetemi oktatók megtalálták a maguk sörcsapját a St. Giles utcában. Ez volt a Sas és gyermek kocsma. Tolkien és Lewis társasága, az Inklingek itt gyűltek 1930-tól 1949-ig rendszeresen, legalább egyszer egy héten, minden csütörtökön.
Különlegessége a Sas és gyermeknek, hogy teljes történelmében egyetemi tulajdonban állt. Ma a St. John's College birtokolja, 2003 előtt a University College ingatlana volt . Még a 17. században nyitották meg.
A tavernák, mint egyetemi tulajdonok, nem ritkák a brit diákvárosokban. A középkori-kora-újkori alapítású intézmények, mint jogi személyek és mint hatalmi-politikai központok igyekeztek minél több ingó és ingatlan vagyont felhalmozni, így az oktatáshoz és a vallási élethez tartozó épületek mellett itt-ott egy-egy vendéglátó hely is növelte a kincstárukat. A Sas és gyermekről először 1680-as években tesznek említést jogi dokumentumok, nagyjából egyidős a rivális Bárány és zászlóval az utca túloldalán.
E kocsmának akad egy különterme, a Fehér Nyúl szoba, bizonyára van köze Lewis Carrollhoz és művéhez, az Alice Csodaországban meséhez. Végülis maguk az Inklingek is mesemondók, érthető a vonzalmuk a jellegzetes csodaországbeli polgárhoz, a beszélő füleshez.
Itt, ebben a szobában még felolvasásokat is tartottak, megosztották egymással terveiket, félkész fejezeteket, vázlatokat és részleteket adtak közre műveikből. Néha Guinnessel locsolt rossz májuk adta a témát, és felolvastak egymásnak Amanda McKittrick Ros prózáiból, majd vihogtak, hogy szerencsétlen helyi Sárbogárdi Jolán milyen naivan pocsékul írt. Egészen konkrétan azon versenyeztek, ki bír többet felolvasni anélkül, hogy kitörne belőle a gúnyos kacaj.
Ami közös a szerzőkben, az a rendkívüli irodalmi műveltség (többen egyetemi oktatók), a keresztény világnézet, és az edzett antifasizmus. E három ötvözete teremthette meg a Gyűrűk Ura történetét vagy Narnia felszabadításának gyerekeposzát – aki a könyveket olvassa, vagy csak a filmeket nézi, felismerheti a nagy világégések konfliktusait.
Az Inklingek gyűléseiről egy egészen bizarr irodalmi relikvia ad hírt. Tolkien befejezetlen munkája a Notion Club Papers – teljes elmegyógyászati kórkép, a negyvenes évek közepén dolgozott vele. Ekkor már hosszú évek óta építgette a teljes Középfölde mítoszt, alternatív világot teremtve, nem csupán történeteket. Kevesen ismerjük a Gyűrűk Ura elő és utótörténeteit írásban, de mindannyian tanúsíthatjuk, még a pipafű és hobbit dohányzási szokásokat is kidolgozta.
A Notion Club Papers eltörölt minden határt valóság és fantázia között. Tolkien úgy emlékszik vissza az Inkling találkozókra, mint egy evilági társasági eseményre, ahol az egyik klubtag, Alwin Arundel Lowdham (a név fiktív, a környezet valós) tulajdonképpen nem más, mint a tünde Elendil reinkarnációja. Ajaj.
S ha mindez nem elég, akkor még egy időutazással is megfűszerezte a történetet. Lowdham és barátai nem a harmincas-negyvenes években találkoztak, hanem négy évtizeddel később, vagyis Tolkien korához képest a jövőben. Lesz még min dolgoznia Peter Jacksonnak.
