Részeg vőfély, csiricsáré asztaldíszek, elveszett menyasszony. Biztos, hogy minden klappolni fog a lagzin? Megkérdeztünk egy rendezvényszervezőt, mitől lesz mindenkinek jó. Még a boldog párnak is.
„A vőlegény annyira berúgott, hogy az éjfélre tervezett tortafelvágás fél kettőre halasztódott, de addigra a hely pincérei is berúgtak és ahelyett, hogy kiszolgálták volna a vendégeket, táncoltak és nem lehetett kérni tőlük semmit. A részeg vőlegény pedig a földön elterülve hallgatta végig a vendégek meglepetésdalát….” Egy csalódott vendég
„Amikor bejött az esküvőmre az étterembe egy párocska, hogy Bocsánat, itt zártkörű rendezvény van? Csak, mert ma van az egyéves évfordulónk és itt volt az első randink. Mondtuk, akkor maradjanak íziben és egyenek-igyanak, mert az jó lesz mindenkinek.” Egy elégedett vőlegény
„El akartam lopni a menyasszony cipőjét, de az asztal alatt annyira kapálózott, hogy izomból fejbe rúgott és eleredt az orrom vére. Mindezt 10 évesen. A vér patakokban hömpölygött, hátán az asztalokkal és a násznéppel, az emberek kétségbeesetten mentették ki családtagjaikat. Volt, aki sosem került elő…” Egy traumatizált vendég
„Mindenfélét játszott a DJ, táncdalfesztiváltól Kraftwerkig. Aztán elraboltak, volt egy hintó, amire felpattantunk csak úgy spontán, és a vendégek eltoltak bennünket.. Hogy mi tartotta ott őket hajnalig? Sokan várták, hogy bulizzanak már, és együtt legyen a társaság. Lehet, hogy ez?” Egy boldog ara
„Tematikus lakodalom volt, a tenger jegyében. Hálót vetettek az asztalokra és a székekre, a cipőm sarka beleakadt és majdnem orra buktam. A műanyag kagylókba vésett ültetési rend sem volt túl ízléses, de úgyis csak azért hívtak meg, mert volt két üres hely, amit be kellett tölteni.” Egy esküvőkerülővé vált vendég
Ne tévesszen meg senkit a fenti 2:3-as arány, nem minden párnak felhőtlen a saját esküvője, és a fenti idézetek ellenére biztos vannak olyanok is, akik vendégként boldogan kelnek egybe násznéppel, pirkadatkor euforikusan tapogatózva táncban lerúgott cipőjük után. Van ilyen, meg másmilyen is. De mi kell egy jó lakodalomhoz? Összeszedtünk hét dolgot Kivágó Róbert rendezvényszervező segítségével, amelyre valamiért nem szoktak odafigyelni, pedig életünk bulija múlhat rajta.
Ültetési rendetlenség
Templom vagy városháza, gyűlnek a meghívottak. Régi ismerősök, rokonok találkoznak, lepacsiznak, összeölelkeznek, megható, örömteli pillanatok. A ceremóniának vége, a násznépet terelik, megérkeznek a lagzi helyszínére, kicsit éhes, kicsit szomjas mindenki, a cipő szorít, a nyakkendőn már lazítanának. Nem úgy, hisz meg kell keresni a helyet a szigorú ültetési rend alapján. Kivágó szerint ez az a pillanat, amivel először el lehet rontani a vendégek hangulatát. „Úgysem lehet mindenkinek megfelelni, a ceremónia során kialakult beszélgetések megtorpannak, mindenki szabályozva érzi magát.” A túlszabályozottság és a felszabadult öröm annak a skálának a két végén található, amelyen a bulit mérik.
Mindenki gurmé?
Jóízű ételek, gyors felszolgálás. Ez a lakodalmi vacsora titka, nem pedig az, hogy mindenki ízlésének megfeleljen a menüsor. Az ugyanis lehetetlen. Egy fontos rokon nem szereti a töltött káposztát? Meg fog sértődni? Egészségére! A rendezvényszervező szerint a túl tudományos étkeztetés a lagzit lerontja, mert túl nagy a hibalehetőség. „Érdekes hagyomány hazánkban, hogy a vendégek maximális kiszolgálása a cél” – véli Kivágó. Ettől viszont görcsös, veszekedős, stresszes lesz nem csak a szervezés, hanem az az esemény is, aminek könnyednek, felszabadultnak és jóízűnek kellene lennie.
Tágas helyek
Férjenek be, és mindenkinek legyen helye. A helyszínválasztásnál Kivágó tapasztalatai szerint sokszor nem veszik figyelembe, hogy egy esküvőn tágasabb helyre van szükség, mint másfél négyzetméter per fő. „Nem csupán a tánctérre kell gondolni, az összezsúfolt asztalok között, ha nem tudnak mozogni a vendégek, óhatatlanul klikkesedésre van ítélve a násznép” - hangsúlyozza. Ez melyik bulinak tesz jót? Semelyiknek.
Az elegancia átka
Ugyanígy az asztalok terítése sem kíván annyi flancot, mint amennyit gondolnak: ültetőkártya, üdvözlőkártya, menükártya, kis ajándék, evőeszköz, tányér, vizespohár, borospohár, pezsgőspohár, vizeskancsó, ja és persze a díszszalvéta. A nők retiküljéről nem is beszélve. Az elegancia átka, hogy csak addig szép, amíg nincs benne az ember. Utána: kényelmetlen, művi, diszfunkcionális. És törékeny.
Itt egy beszéd, ott egy tószt
Az apa elvesztette szeme fényét (ha minden igaz, a menyasszonyt), após feltétlenül elmondaná három zátonyra futott házasságának tanulságait, a legjobb barátnő mikrofonba picsog, a haverok pedig még mindig a legényéletet siratják. Közben a felszolgáló rámol, a tányérok csörömpölnek, a technika sípol. Tetőfokán a hangulat? Nem. És ezzel mindenki tisztában van, mégis hagyják, hogy az unalmas programelemek rátelepedjenek a jó hangulatra. Ha a beszédesek nem bírnak magukkal, akkor se legyen egy hosszadalmas tósztblokk, tanácsolja Kivágó. A többi tervezett programot érdemes feltüntetni a meghívóban, hogy a vendégeket ne érje derült égből villámcsapásként, és az se érezze kellemetlenül magát, aki nem szívesen vonatozik.
Korán reggel ritkán rikkant a...
A vőfély jó megoldás lehet a fenti malőrök elkerülésére. De nem minden esetben. A tradíciók, népszokások lakodalmas feldolgozása csak akkor szerencsés, ha erre mindenki, de legalábbis a többség vevő. Egy tolakodó, modoros, részeg vőfély például nem fog segíteni a hangulat fokozásában, sem abban, hogy a násznépet irányítsa. Pedig valamiféle irányításra szükség van, de ez nem feltétlenül kell, hogy egy borvirágos orrú rikkancs legyen. Ami segítségünkre lehet: a technika csodái. Ahol a zene felerősödik, ott kezdődik a tánc, ahol a fény kigyúl, ott valamit látni kell, ahol lekapcsolják, ott valami izgalmas történik.
Végül és elsősorban: a boldog pár
„Majd csörögjetek rá a Lacira, és megrendeli a taxit” – és Laci történetesen a vőlegény. Ez a legfőbb hiba, amit el lehet követni: a párra bízni bármilyen feladatot. Sőt, Kivágó szerint az esküvő előtt egy héttel nem szabad már zargatni a vőlegényt és a menyasszonyt szervezési feladatokkal. Nekik egy dolguk van: felkészülni lelkileg a nagy napra. És a házasságra.