Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Olaszországban visszük a családot. A csokifagyi mint mérföldkő meredezzék, a vanília rajzoljon záróvonalat az aszfaltra, a toszkán loggiák épüljenek sztracsatellából, a reneszánsz tornyok eper sorbetból. Ha a fagyi hazájában, Olaszországban járunk, és követjük a fenti elvet, minden program gyerekprogram lesz.
A fagyin túl mely sarokpontokhoz ragaszkodjunk még?
- Óvatosan a templom-telítettséggel (avagy rom-, múzeum-, főrét-telítettség): kényelmes megoldás azt gondolni, hogy csak a történelmet érdemes a kölyköknek látn. A történelem fontos, fontosabb mint a foci vagy a Megasztár, és aligha lesz második esély arra, hogy a kölykeink gyerekként ismerjék meg Garibaldi erkélyét Veronában, Julius Ceasar ellen elkövetett merénylet porondját Rómában, vagy a híres mozaikot Herculaneumban, amelyen megbotlott a pucér bácsi, és csak kacag azon, hogy véletlenül pont a pucér nénire esett, aki viszontnevet ezen. De találunk olyan programot is, ami időtlen és értékes.
- Szabadság és sport: Ha pedig maradunk a merőben történelmi állomásoknál 10-ből legalább 6 olyat válasszunk, ahol a fegyelmezett viselkedés felesleges póz. A srácok végre kiszabadultak az iskolából, ne fárasszuk őket azzal, hogy vigyázban kell állni, követni kell valami nagyokos idegenvezetőt, suttogni kell a kiállításon… kell, kell, kell – nem kell! Olyan szobrokat is nézzünk meg, amire fel lehet mászni. Végülis mindjárt itt a pókember premierje.
- Alvás közben utazunk: városról-városra és vidékről-vidékre úgy kirándulunk, hogy a vonaton vagy az autó hátsó ülésén minél több órát alszunk. Idő és pénztakarékos megoldás.
A fentiek alapján olyan helyeket ajánlunk, amelyek lekötik még a legizgágább trónörököst is, és Olaszország-szerte szórva egy-egy éjszakán át tartó vonatúttal köthetőek össze. Vagyis ha estétől-reggelig utazunk, akkor megspóroltuk a szállást, a benzinköltséget, sőt, még a néhány órás utat is. Haladjunk északról dél felé.
Toszkána
Firenze a mi kiindulóppontok és a fagyi születésének helyszíne. Állítólag Bernardo Buontalenti fejéből pattant ki az ötlet, hogy tejszínt keverget jégkásán, és gyümölcsöt ad hozzá. Természetesen a hedonista Mediciek kapták az első kóstolót.
A fagyi inventor Bernardo az firenzei Uffizi építésében és kulcsszerpet játszott. Nyilván az járt a fejében, hogy az épület sok-sok fárasztó kötelességet ad - akkor még nem galériáknak, hanem hivatali helységeknek emelték (a név jelentése: Irodák), ahonnan a Medici hercegek és bürokratáik igazgatták a várost. S ha már ennyi nyomasztó feladatnak és határidőnek adott otthont az épület, akkor az a minimum, hogy fagyival jutalmazzák a szorgalmat.
A hagyomány azóta is megmaradt, hiszen míg desszertezünk az Uffizi falain kívül, a szomszédos loggia tövében egy kőpadon, aközben feldolgozzuk a reneszánsz művészet túladagolásunkat, amit az előző órákban szenvedtünk el falon belül: eredeti Botticellik, Leonardók, Tizianók és a bizarr fal- és mennyezetfestés a galéria szobáiban, a gorteszkek. Nehéz értékelni egyszerű halandóként, hogy az eredeti Vénusz születését láttuk, ez inkább a szakértői szemeknek jelent izgalmakat – de a vonzódás az eredetihez örök, és meg is szeretnénk mutatni a gyerkekenek, nem? Mutassuk, majd menjünk fagyizni. Így tették a Mediciek is, szórakoztatták magukat művészek remekjeivel, majd ha ráuntak, leültek gelatózni.
Egy másik toszkán város: Siena, a szerző szerény véleménye szerint a legizgalmasabb a vidéken. Sötétebbek és szűkebbek utcái, a késő középkor tartósabban szorult meg falai között. Idősebbnek is tűnik rokonainál, dómja román-gót stílusú, és inkább a dominikánus komorság uralkodik rajta, mint a reneszánsz hedonizmus.
Majd kilépünk a főtérre, a kagyló alakú Piazza del Campora, ahol a legkevésbé sem esik nehezünkre, hogy felidézzük a Dekameron, a intrikus hercegek, a középkori párbajok világát. A lóversenyeket el se kell képzelni, mivel július 2-án és augusztus 16-án minden évben megmérkőznek egymással a középkor óta fennmaradt kerületek. Mind a 17 egy-egy lovast állít, akik a téren körbe-körbe vágtáznak. Őszintén, melyik gyereket nem érdekli mindez?
Róma
Forum Romanum, a kimerthetelen, a grandiózus, a baljós, az óriási. Akad hely rohangálni jócskán, történelmi játszótér. Itt-ott diadalíveken történetek és portrék, amit nyugadtabb pillanatokban mint egy képregényt lehet nézegetni. Ráadásul a fórumról most már kényelmesen bejárható a Palatinus domb is, ahol az ókori Rómát imádó reneszánsz nemesek örökölték az antik palotákat és kerteket.
Javaslunk ezen túl még egy szökőkút túrát – éjjel. Nappal a város komplett diliház, a szökőkutak körül megmocccanni sem lehet. Éjjel már nagyobb a csend, és – ugyan már, egyszer-egyszer megengedhetünk egy éjszakai kalandozást – kifejzetten mesés. Mint egy barokk mesekönyv túlzsúfolt illusztrációi, úgy kapaszkodnak egymásba a mitológia hősök, istenek és felemás teremtmények a kutakon: Neptun, a tengeristen kagyló-fogatán, megvadult démonok, csapkodó delfinek… vizuális lakoma. Piazza Barberini, Piazza della Republica, Piazza Navona, Piazza di Spagna, the Trevi Fountain, Piazza della Rotonda, Pantheon, Piazza del Popolo, Borghese Kertek.
Az utóbbiban egyébként találunk még piknikelő pázsitot, biciklikölcsönzőt, bábszínházat.
Campania
Kihagyhatatlan Herculaneum és Pompei. Elsőre talán úgy tűnhet, hogy a római fórum vidéki változatát látogatjuk meg, de mégsem. A fórum politikai negyed, közéleti vidék, mellette a Palatinus azoknak az arisztokratáknak a lakhelye, akiknek magánélete összeforrt a nyílt politikával. Campania városait azonban teljes egészében látjuk. Időutazás, ahol mindent konzervált a Vezúv 79-es kitörése.
Időutazni minden gyerek akar. Közülük leginkább a felnőttek.
Ha pedig elég volt az antik romokból, mindig visszatérhetünk a reneszánsz és barokk pompához. Nem messze a két romvárostól megtaláljuk Casertát, a Versaille-val rivalizáló palotát és elegánsan rendezett kertjét a 18. századból. Az hagyján, hogy a spanyol III. Károly itt érezte jól magát, de még Amidala hercegnő is itt lakott a Star Wars I-ben. Tényleg. Ezt választotta Lucas helyszínként.
