Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A pénz nem számít, csak hogy mennyire selymes a homok, mekkora a víz sótartalma, s hogy mennyire kék a horizont.
Maya-öböl, Ko Phi Phi Leh, Thaiföld – Pancsolda DiCaprioval
Igen népszerű késő-20-as és kora-30-as női világjáró körökben, ugyanis itt áztatta rongyosra nagylábujját Leonardo DiCaprio a 21. század hajnalán bemutatott filmjében, melynek fantáziadús címe: A part. A szabadságra kiéhezett jóvágású fiatalok Ko Phi Phi szigetcsoportra menekülnek, esznek, isznak, mulatnak, elhódítják egymás párjait, és ez az egész swinger party addig tart, amíg a freudi szerelem mellett fel nem bukkan a freudi gyilkolás néhány rosszarcú thai kalóz személyében. A bekezdés elején megjelölt niche-közönség a premier idején késő tini, legfeljebb korai húszas éveit fűszerezte a tropikus kalandtörténettel.
Ko Phi Phi Leh nem a legnagyobb sziget, de a stáb tagjai a Maya-öböl partját találták a legmegfelelőbbnek, 200 méternyi gyöngyházszínű homokkal fedett partjával. De csak megfelelőnek, nem tökéletesnek, ezért amikor terepszemlére érkeztek, bejelentették, hogy buldózereznének egy picit az aljnövényzetben. 60 méteres pálmafákra támadt szükségük, a tropikus sziget nem elég tropikus, gondolták. Rövid környezetvédelmi lincselés után letettek a tervükről, de a zöld aktivisták azóta is átkozzák őket, mivel tömegturizmus lepte el a földi paradicsomot.
Most már mehetünk, ez több mint tízéves történet, a csúcsforgalom alábbhagyott. Élvezhetjük a vidéket szabadon. Tapasztaltabbak azt mondják, a nyári behajózás veszélyes. Ez egy viharos évszak, az öbölbe belépő kompot a hullámverés játékként dobálja jobbra-balra, könnyen csapódhat falnak a rátarti vendég.
Bulgária, Nesebar – Nosztalgia a Vörös Riviéra után
Nosztalgikus közhely. Rendszerváltás előtt a blokk állampolgárai a Vörös Riviérára utaztak. Hiába a gúnyos imperialista jelző, Nessebar és a Napos Part csodaszép. A 30-as generáció gondtalan, sőt tengerparti nyarakra emlékezve kiváltságos gyerekkorának kikezdhetetlen eleme.
A part nem fehér, inkább sárga homokkal borított, az éjszakák fülledtek, nappal forróság – már ha nyáron megyünk, merthogy télen igencsak kihalt és szürke a vidék. Mára nemzetközibb, akad zselátó, pizzéria és miegyéb, hiszen a látogatók olcsó nyugati szolgáltatást keresnek, nem kelet-európai emlékképeket. Kár, mert a gépfagyi íze, egészen pontosan két választható íze, már-már kiveszni látszik a világ cukrásztörténelméből.
Nessebar 3000 éves település, városiasodása a 12.-13. században indult. A rengeteg faház az ottomán hódítás időszakából származik, de dúskál ortodox templomokban is. Mint egy orosz mesekönyv illusztrációja, úgy fest a „Fekete-tenger Gyöngye”, a vasfüggöny leomlásával már csak „Bolgár Riviéra”. 1983-ban a UNESCO a Világörökség Részeként ismerte el. Aki erre jár, hozzon nekem fehér papírsárkányt, 25 éve nagyon divatos játékot, műanyagból van és csattog a szárnya. Nem kaptam, mert spártai nevelésben részesültem, ezért grillcsirkébe hullattam férfikönnyeimet. Partvidéke arról is híres, hogy itt láttam először meztelen nőt.
Key West, Florida – Itt bunyózott Hemingway
Kevésbé strandoló vidék. Ugyan találunk lapos, homok fedte partot, heverészhetünk a karibi nap alatt, de sok örömünk nem lesz benne: rettenetesen párás, nyáron 38 fokos hőséggel alig-alig elviselhető. Miért utazunk Florida fokára mégis? A fülledt idő az éjszakai órákat tette éberré, mehetünk duhajkodni, ahogy Ernest Hemingway tette. Bár ő inkább bunyózni és szkanderezni járt a kocsmákba. A Nobel-díjat nem ezért kapta, hanem mert írt róla.
Ha mégis szeretnénk egy-egy napot csendes városjárásnak szentelni – többet ne, mert nincs annyi látnivaló – akkor nézzük meg a híres író házát, Whitehead Street 907-es szám alatt. Könnyűszerkezetű, óriás verandás épület. Az 1930-as évek alatt az öreg halász itt írta a Búcsú a fegyverektől és A Kilimandzsáró hava könyveket. Ezen túl volt egy hétujjú macskája, akinek körülbelül 60 utóda ma is a környéken rohangál. Valamiért a macskakérdés olyan fontos lett, hogy az angolszász sajtó hol cáfolni, hol bizonyítani próbálta a családfa történetét.
Akad még egy kiváló mulatság: búvárkodás a Vandemberg elsüllyedt csatahajó roncsai között. Nem is egyszerűen elsüllyedt, hanem direkt, turisztikai célból elsüllyesztett II. világháborús romról beszélünk. Ez egy divat – a világon itt-ott szándékosan és mérnöki pontossággal küldik a tengerfenékre a kiszolgált hajókat, hogy víz alatti sportkalandra induljanak a turisták.
Mnemba, Zanzibár – Magánsziget az Indiai-óceánon
A búvár, akinek elég nagy az oxigénpalackja, átúszhat Mnemba-szigetig, Afrika keleti partvidékén szétszórt Zanzibár szigetcsoport egyik tagjáig. De mielőtt átúszik, foglalja le az egész szigetet, vagy legalább egy házikót hatalmas terasszal. Az üzemeltető legfeljebb 20 főt fogad, nekik viszont a mesterkonyhán túl teljes könyvtárat, vitorlás kalandot, búvárkodást, delfinnel úszást, tengeri kajakozást is leszervez. A luxusturizmusban partszafari névre hallgat a szolgáltatás. És mivel a pénz nem számít, ezért 6000 dollár körül foglalhatunk szállást.
A sziget felülnézetből úgy néz ki, mint a kék tengerre ejtett videolejátszó ikon. A vízfelszín alatt köríves zátony, rajta a nagyjából háromszögletű sziget. 5 perc alatt átérünk egyik sarkából a másikba, kerülete nem több mint másfél kilométer.
Ipanema part, Rio – Párás, fülledt, erotikus
Történelmi vidéken járunk: a tanga szülőpartján. Olyan zarándokhely ez a nyugati kultúrember számára, mint Veronában a híres erkély, melynek tövében Shakespeare Júliájának állítottak szobrot – egyszer mindenképpen ellátogat ide, és a riói karneválra. Ha ezt egy utazással szeretnénk letudni, érdemes az európai téli hónapok végére időzíteni a kirándulást.
A volt portugál gyarmat minden szempontból más klímájú és mezőgazdaságú, mint az öreg kontinens, a hús ünnepét mégis olyan mohósággal, dőzsöléssel, túlburjánzó erotikával köszöntik, mintha féléves fagyot és nélkülözést búcsúztatnának. Az előbbit nem ismerik, az utóbbi pedig örök, főleg a brazil favellákban, de a hagyomány nagy úr, a karnevál meg remek mulatság.
A februári síszünet persze túl rövid ahhoz, hogy csak úgy oda-vissza röpködjünk az Újvilágba. Ezért lehet, hogy elmulasztjuk a felvonulást, és karnevál hiányában is találunk elég szambázót, akiknek mozgását nagyjából egy régi centrifugán reszkető aszpikként írhatjuk le. A tudósok D’Alambert vibrációs matekképletével próbálják megfejteni titkát, de mi inkább a szambaiskolákat javasoljuk, ott érdemes körülnézni. A nebulók nem csak a táncról, hanem minden kellékéről és filozófiájáról is tanulnak.
A szakértők 5 tantárgyat különböztetnek meg mint a szambakultúra és hírnév alapkövét: öltözködés (aki nem táncolhat, az varr, olyan ez az iskola számára, mint egy lovagi címer); lokálpatrióta büszkeség (az iskolák kerületekhez kötődnek, nacionalista lelkülettel versenyeznek egymással a mozgó színpadokon vagy az aszfalton); kiegészítők (tollak, gyöngyök érmék); mozgástehetség és koreográfia; buliszellem avagy show avagy partidinamika.
