Jóllehet a hét alapérzés egyike és fontos evolúciós szerepet tölt be, az undorral csak a közelmúlt kutatásai kezdtek behatóbban foglalkozni.
Az undor például korántsem csak a finnyáskodás jele, hanem sokszor a szervezetre esetlegesen leselkedő fertőzésveszély váltja ki. A legtöbben ugyanis a rohadt ételeken, romlott húson kívül például a vér, a genny, a hányadék, az emberi ürülék vagy a sebészeti beavatkozásra, a szexuális erőszakra utaló képek láttán kezdenek szédülni és öklendezni.
Amíg más alapérzéseknek, így a félelemnek, a haragnak vagy az örömnek a megnyilvánulásairól és a személyiségre gyakorolt hatásairól könyvtárnyi irodalom született, az undort csupán az utóbbi két évtizedben kezdték behatóbban kutatni. Az összegyűlt tudományos eredményeket mutatták be a minap Németországban rendezett undorkonferencián, ahol nemcsak tárgyuk evolúciós szerepéről értekeztek a kutatók, hanem egyebek mellett arról is, hogy az miként hozható összefüggésbe a morális ítélőképességgel vagy a társadalmi csoportok közti feszültségekkel.
A teljes cikket a HVG e heti számában olvashatja.