Noha a válság nem éppen pozitívan befolyásolta a gyermekvállalási kedvet, ettől függetlenül is elmondható, hogy egyre több nő dönt úgy, a korábban tervezettnél kevesebb gyermeket vállal, vagy tovább hallogatja az anyaságot. A 30-35 éves nők között soha nem voltak annyian gyermektelenek, mint most. Kezdeményezés azonban van, hogy változtassunk ezen a helyzeten.
„A demográfiai tél időszakát éljük” – fogalmazott Kopp Mária egyetemi tanár, a SOTE Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese a Nemzeti Népesedési Kerekasztal, illetve a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom kiötlője. Mindkét kezdeményezés a kívánt és tervezett gyermekek megszületését kívánja elősegíteni, ugyanis az még nem volna baj, hogy kitolódott a gyerekvállalás ideje, de ezzel együtt drámaian le is csökkent a születésszám.
A népesedési statisztika egyre szomorúbb képet mutat. 2009-ben már nem csak a 20-24 éves nők, hanem a 25-29 évesek szülési gyakorisága is csökkent, a 30-34 évesek termékenységének az elmúlt évekre jellemző enyhe növekedése megállt. A 35-39 évesek viszont egyre gyakrabban szülnek a korábbi évekhez képest, ami annak ellenére is örvendetes, hogy 35 év felett emelkedik a várandóssági kockázatok esélye. Jelenleg a magyar nők átlagosan 28,5 évesen szülik meg első gyermeküket, a másodikon meg többségük oly sokáig gondolkozik, hogy az évek alatt alábbhagy a szülési kedvük.
A kíméletlen munkaerőpiaci versengés csak egy ok a sok közül, miért halogatják a nők a gyerekvállalást. Manapság tovább tartanak a felsőfokú tanulmányok, ezért eleve később önállósodnak a nők, mint húsz évvel ezelőtt. Ezt követően a karrierjükre koncentrálnak, és a szakmai előmenetelben sokan harmincon túl kapnak észbe, hogy elszaladt az idő. Nem véletlenül, hiszen a kimerülésig dolgoznak, napi 10-12 órákat is bent töltenek munkahelyükön, ahol nincs alkalmuk ismerkedni, ezért sokaknál nem vidám szingliségről, hanem kényszer-egyedüllétről van szó. Akik pedig párra találnak, azok sem kötnek mindig házasságot, inkább élettársi kapcsolatban élnek, amibe szintén nem szül bátran a nő.
Kutatások szerint azokban az országokban vállalnak több gyereket a nők, ahol össze tudják egyeztetni a munkát a családdal, ahol szülés után vissza tudnak menni dolgozni részmunkaidőbe vagy távmunkába; nálunk a nők négy százaléka dolgozik részmunkaidőben, szemben a hollandok hetvenöt százalékával. A legtöbb nyugat-európai államban nem jelent gondot visszatérni a munkás hétköznapokba, mert a munkáltatók rájöttek, hogy a kisgyerekes anyák igyekeznek megtartani a munkájukat, ezért megbízható munkaerők. A takaréklángon pislákoló, illetve lefojtott magyar anyai ösztönökre bizonyíték, hogy a közép-európai országokban már enyhén növekszik a születésszám, csupán nálunk csökken. Sajnos a rendkívül rossz helyzetben lévő bölcsőderendszer is okolható a kialakult helyzetért, hiszen nincs elég férőhely. Akinek nem veszik a fel a gyerekét, nem tud visszamenni dolgozni, ha mégis munkába áll, fizetése nagy része rámehet a gyerekvigyázóra. Új bölcsődéket kell építeni, és a munkáltatóknak is létesíteniük kell gyerekintézményeket és családi napközit.
Tény, hogy sokat változott a nők anyasághoz való viszonya: ragaszkodnának hozzá, de dilemmáznak is, miképpen tudják összeegyeztetni a gyereket a munkájukkal. Szívesen megosztanák például a férfiakkal a babázást, akik szakemberek szerint a még mindig jobbára maszkulin társadalmunkban nem mindig jeleskednek a gyereknevelés és a háztartási munkák részvételében. Rengeteg valós társadalmi-gazdasági oka van annak, hogy a nők később és kevesebbet szülnek, de vannak olyan vélemények is, miszerint kifogást mindig lehet találni a várandósság halogatására. Ezért néha jobb lenne, ha ismét ösztönösebben tudnának hozzáállni a nők az anyasághoz, a túlzott tudatosság és racionalizmus végleg elveheti tőlük a (több) gyerekre való esélyt, mert kifutnak az időből.