A kétkeresős családmodell nem csak azért vált itthon „népszerűvé”, mert – a kor szelleméhez igazodva – a nők legtöbbje karrierre is vágyik, hanem mert a magyar családok zöme nem engedheti meg magának, hogy huzamosabb időre kiessen a munkából az egyik kereső fél. Nem csoda hát, hogy az, lesz-e majd helye a gyermeknek valamelyik bölcsődében, a fiatal pároknál már a családtervezés időszakában is sarkalatos kérdéssé válhat. Ezt a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének e témában végzett felmérése is alátámasztja. Pongrácz Istvánné, az intézet igazgatóhelyettese arról beszélt az egyik reggeli tévéműsorban, hogy a kellő számú bölcsődei férőhely is fontos tényezője lehet annak, hogy több gyerek szülessen Magyarországon. Mint mondta, annak idején a nagyüzemek, gyárak saját bölcsődéket üzemeltettek, ahol a szülő egész nap biztonságban tudhatta a gyerekét, még rohannia sem kellett, hogy este időben elhozza a csemetét. „Jó lenne, ha a multinacionális cégek is rájönnének – ebben támogatni lehetne őket valamilyen módon –, hogy fel kellene éleszteniük ezt a jól bevált rendszert” – véli Pongrácné egyfajta megoldást javasolva a jelenlegi, nem túl rózsás helyzetre.

Az eset, miszerint egy kismamának már a babavárás során fel kell vetetnie a bölcsődei várólistára születendő gyermekét, az ország egyes részein és a főváros több kerületében sem mondható ritkának. Körülbelül 33 ezer gyerek járt tavaly bölcsődébe – Magyarországon 300 ezer 0-3 éves korú kisgyermek van –, de ez is csak úgy lehetséges, hogy a bölcsődék 120-130 százalékos kihasználtsággal működnek. Különösen Észak-Magyarországon és a főváros kerületekben nagy a helyhiány: a XI. kerületben például, ahol ugyan 110 százalékos kihasználtsággal működnek, mégis több mint kétszáz gyerek vár az elhelyezésre. De gond van azokban a gyorsan fejlődő, sok lakóparkot építő kerületekben is, ahová az új lakások miatt sok fiatal költözött. Azonban nem mindenütt ennyire rossz a helyzet. Turzó Marianna, a Csepeli Egyesített Bölcsődék intézményvezetője azt mondja, ők minden kerületi gyereket el tudnak helyezni. A felvétel is folyamatos, elutasítás nincs, rövidebb-hosszabb időt viszont általában várni kell. Vannak olyan kritériumok – ezeket a gyermekvédelmi törvény pontosan felsorolja – amelyek megléte előnyt jelent, s ez felgyorsíthatja az elhelyezést.

Ahogy Turzó Marianna sorolja, ilyen például a szociális rászorultság, vagy ha a szülő betegsége okán nem tud megfelelően gondoskodni a gyerekről, de az is, ha egyedüllő szülő kéri a gyerek felvételét. „Sajnos, egyre gyakrabban fordul elő, hogy az édesanyának már az egyéves, vagy a még kisebb gyereke mellől kell visszamennie dolgozni, mert a egyedül marad. Egyre több a széteső család” – teszi hozzá az intézményvezető, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a bölcsődéknek nem csak a kevés férőhely, hanem az is gondot okozhat, hogy a gyerekek után járó normatívát csak abban az esetben kapja meg 100 százalékban egy intézmény, ha mindig minden gyerek a bölcsiben van. Márpedig a korosztályra jellemzőek a gyakori hiányzások, így ha év végére – mondjuk – csak 70 százalékos jelenlétet mutatnak a számok, a normatíva egy részét a bölcsődének vissza kell fizetnie.

A folyamatos helyhiány felszámolásához országszerte tíz-tizenötezer új férőhely létesítésére lenne szükség. Az ország 3200 településéből csupán 250-ben működik bölcsőde, s bár hivatalosan minden 10 ezer fölötti lélekszámú településen lennie kell saját fogadóintézménynek, ezt nem mindenhol képesek megvalósítani. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen egyetlen bölcsődei férőhely létesítése egymillió forintba kerül, de a már működő intézmény fenntartása sem kevés pénzt emészt fel. Egyfajta megoldás lehet a gondra, ha egyre több családi napközi jön létre, amelyeket – ha az adott önkormányzat is támogat némi pénzzel – mindegyik félnek jó lehet: a szülőnek, hiszen van hová vinnie a gyerekét és az önkormányzatnak is, hiszen nem kell bölcsödét kialakítania és fenntartania. Mint ahogy a Magyarországi Családi Napközik Közhasznú Egyesületének honlapján olvasható, a családi napközit legtöbbször az ellátást nyújtó a saját háztartásában alakítja ki, de előfordul az is, hogy külön házban, lakásban működik a szolgáltatás. Tegyük hozzá: a családi napközik kialakításának és működtetésének feltételei korántsem olyan szigorúak, mint egy bölcsőde esetén.

Ugyanakkor azt se felejtsük, hogy a családi napközik jóval magasabb térítési díjat kérnek, mint a bölcsődék. Míg ez utóbbiak esetében havi 6-8 ezer forintot kell fizenie a szülőnek – ez gyerek étkezésének nyersanyagköltsége – addig a családi napköziben 40-70 ezer forint között mozog a havi gondozási összeg. (Nem is beszélve a magánbölcsődékről, ahol akár 80-100 ezer is le kell szurkolni havonta.) A számokat végignézve sok anyuka jut arra a következtetésre, hogy ha nem tudja bölcsődében elhelyezni a picit, akkor mégiscsak az a legkifizetődőbb, ha otthon marad. Ez igazságtalan rendszer – erre a tavalyi Népesedési Kerekasztal is felhívta a figyelmet. Javaslatuk szerint – az intézmény típusától függetlenül – általánossá kellene tenni, hogy a szülők térítést fizessenek, a munkáltatókat pedig rá kellene bírni, hogy ehhez a díjhoz – béren kívüli juttatás formájában – járuljanak hozzá. Az így felszabaduló költségvetési forrásokat az intézményrendszer bővítésére és a rászorulók térítési díjának mérséklésére használhatnák.

A rendszer piacosításával növelhető lenne a férőhelyek száma, hiszen a már említett tíz-tizenötezer hiányzó helyet nem lehet egyik pillanatról a másikra kialakítani, még uniós támogatásból sem. Hazai forrás bölcsődeépítésre a jövőben sem lesz – mondta Soltész Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkára mondta egy korábbi interjúban. Az Európai Unió viszont a 2007–2013-as költségvetési időszakban közel 17 milliárd forintot ad erre a célra, ezért a kormány 6600 új férőhellyel számol. Hosszabb távon pedig azt szeretnék elérni, hogy a 2014-től induló új uniós költségvetésbe is bekerülhessenek a bölcsődelétesítési és – felújítási támogatások.