Plázs travelline.hu 2011. január. 10. 08:48

Útlevél nélkül léphetünk be a paradicsomi szigetre - videók

Bár olvasható más személyes bemutató a Travelline oldalán, ez a különleges sziget megérdemli a figyelmet, főleg...

Bár olvasható más személyes bemutató a Travelline oldalán, ez a különleges sziget megérdemli a figyelmet, főleg ilyenkor tél közepén, amikor az ember örömmel veszi az irányt melegebb éghajlat felé (a kifejezés nemesebbik értelmében természetesen). Madeira varázsa csak személyesen érvényesül igazán, bár számtalan fotó és videó bizonyítja szépségét, maga az élmény nem adható át szavakkal vagy fényképekkel. Már maga az érkezés is külön csoda: a Boeing 777  ráfodul a tenger felett épített, cölöpökön álló kifutóra. A négyezer méter mély tengert 9 évig töltötték föl, hogy 2006 júniusától le tudjon szállni itt bármilyen óriásgép. a repülőtér belenyúlik az óceánba, és ez oly lélegzet elállítóan gyönyörű, hogy már a csomagok érkezésekor eldönti az ember, ide bizony visszatér.

Szállodánk, a Porto Mare Funchal olyan, mint az álom: 7 éjszakára 75 euró/ nap/fő reggelivel de az utazási irodák ennél jóval olcsóbban kínálják a 4 csillagos luxust. A 8 napos utat repülővel és reggelivel 100 ezer forintból megúszhatjuk, ha ügyesen foglalunk. Ráadásul a legtöbb helyen (kivéve a piacokat persze) már bankkártyával is fizethetünk, ez pedig egy ilyen messzi helyen igencsak megkönnyíti az érkezést, és a bejelentkezést a hotelbe.

A szubtrópusi szigetről azt hinnénk, hogy a kiránduláshoz elég egy esőkabát, de az idegenvezető felvilágosít, öltözzünk rétegesen, mert a tengerpart után a mediterrán égövön keresztül a mérsékelt, majd 1200 méter fölött a hegyvidéki éghajlat vár ránk. A fennsíkon, a 10 fokos „fagy” és a Levadák, Madeira vízgyűjtő rendszere vár. Ezek az eredetileg cukornád ültetvényeket (ma a banánligeteket) öntöző csatornák másfél ezer km hosszúságban keresztül-kasul, pókhálószerűen behálózzák a szigetet, összegyűjtve az eső- és harmatvizet egyaránt. A Levadákat levezetik a kézzel művelt fajakra (teraszokra), itt nincs ám traktor, kombájn meg egyéb gép. Az édesvízzel csínján bánnak. A földművesek maguk döntik el, hogy az összegyűjtött vízből kinek, mikor jut a földjére. Negyedórányi vizet kap mindenki, egyesek reggel, mások késő este locsolhatnak. De hogy mindig más legyen a beosztás, a sorrendet évenként változtatják.

A négy éghajlati övben négyféle növényvilág található, lent a banánliget, fölötte szőlő, majd zöldség, gyümölcs, és legfölül a tehenek, ami ugyan nem növény, de fűből lesz. A fennsíkon próbáljuk ki a Fonchat, azt az italkülönlegességet, amely facsart narancs, citrom pálinka és méz keveréke. Ha valaki ebből megiszik egyet, jókedvű lesz, kettőnél énekelni kezd, a harmadiknál hibátlanul kezd portugálul beszélni.

Szintén magával ragadó élmény egy ebéd Porto Mare Madeirán. A tengerből kicsíptek egy darabot, s megépítették az egyik legszebb tengeri strandot  az étterem lábánál. A természetes medence úgy alakult ki, hogy hajdanán a vulkánból kitörő s lefolyó láva hirtelen kihűlt a tengervízben, s az üszkösen fekete sziklatömbök között létrejött egy úszómedence. Dagálykor a zátonyokon átcsapó, majd apálykor kifolyó tengervíz gondoskodik a fürdővíz tisztaságáról. A medencét lebetonozták, körbeépítették, de az alján ott úszkálnak a halak. Sőt, az óceánra is kihajózhat, akiinek kedve szottyan egy kis nyílt tengeri fürdőzésre.

Madeira szigete egy magyar turistának IV. Károly miatt is érdekes lehet. Funchalból függővasút (Telefericos) visz fel az uralkodó utolsó lakhelyéhez, valamint a Miasszonyunk templomához, a királyi sírhoz. Az egyszerűen berendezett múzeumban természetesen magyarul is tájékozódhatunk a király végnapjairól, bőséges fotókiállításon láthatjuk, hogy ha nem is főúri, de mégis magas színvonalú életet élhetett itt a száműzött. Az egyszerű kastélyt pompás botanikus kert övezi, erről a többhektáros csodáról, a növényzetről, virágokról regényeket lehetne írni.

Visszafelé a madeirai szánkóval közelítjük meg a lakott területet. A fonott kosár alakú fatalpakon suhanó szánkót kötélen rángatja két szalmakalapos madeirai legény. De nem havon, hanem normális aszfaltúton húzzák-vonják, az amúgy irányíthatatlan közlekedési eszközt. A meredek kanyargós lejtőn 40-50 km-es sebességgel száguldunk lefelé, időnként kifordulunk, majdnem az árokban kötünk ki, de akkor a vastag falú egyencsizmában lévő szekérnökök egyenesbe hozzák a járművet - érdekes élmény.

Ami viszont igazán zűrös ezen a szigeten, az a közlekedés. A taxik és a buszok egyöntetűen sárgák, de a buszmenetrend itt ismeretlen fogalom. A buszjegy viszonylag olcsó, s a buszon is váltható. A taxiórás taxik sem drágák, habár nincs is olyan nagy távolság, ami megdrágítaná a közlekedést. A hiénákkal viszont vigyázni kell, ha a sofőr nem kapcsolja be az órát, az eredetileg 3 eurós útból hamar 10-12 eurós fuvardíj lesz. Viszont az utazási irodánk által kínált 45 eurós kirándulásokat 15-ért kínálják a helyiek, tehát tényleg érdemes figyelni...

Mivel a sziget a schengeni övezethez tartozik, így a Magyarországról érkezőknek semmiféle igazolvány nem szükséges a belépéshez, ráadásul a kényelemről sem kell lemondani: van térerő mindenhol, a legtöbb helyen ingyen wi-fi jár a vendégnek, és a piacon kívül mindenütt örömmel elfogadják bármelyik bankkártyánkat. Ennél ideálisabb paradicsomi szigetet nem is találhatnánk, nem igaz?

Gáti László