Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A kávé mindennapi társunk, sokan kezelhetetlenek, amíg az első csészét el nem kortyolgatják reggel, és el sem tudják...
A kávé mindennapi társunk, sokan kezelhetetlenek, amíg az első csészét el nem kortyolgatják reggel, és el sem tudják képzelni nélküle a napot. Mivel ennyire megszoktuk már, ritkán gondolunk rá különlegességként, főleg nem luxus élvezeti cikként. A legnagyobb fényűzés a szemünkben gyakran az, ha hétvégente ágyba kapjuk a reggeli kávét. Pedig vannak igazán különleges, sokak számára megfizethetetlen, elérhetetlen kávék is: a speciális termesztés, az egzotikus helyszín vagy a történelmi háttér igencsak felsrófolhatja az árat.
A legdrágábbak
Nem biztos, hogy a világ legdrágább kávéja a legjobb - ízlés dolga -, de aki a nem rest egy egzotikus különlegességért akár Ausztráliába is elutazni, a Hervey’s Range Heritage Tea Rooms kínálatában találhat igazi ritkaságot. 2009 novembere óta kínálnak többek között egy olyan kávét is, ami a maláji pálmasodró cibetmacska ürülékének feldolgozásával készül. Kilónként 1200 dolláros, csészénként ötvendolláros árával a cibetspecifikus Kopi Luwak a világ legdrágább kávéja. A kopi kávét jelent, a Luwak pedig a pálmasodró cibetmacska neve Indonéziában. A cibetmacska kizárólag a legjobb minőségű, érett kávégyümölcsöt fogyasztja el. A gyomrában az enzimek lebontják a gyümölcshúst, a megmaradt kávébab pedig a maga természetes módján távozik. Miután összeszedték a macskaürülék-bogyókat, kiválogatják a kávészemeket, megtisztítják majd megpörkölik a kávét.
A Heritage Tea Rooms honlapján az áll, hogy hetente négy-öt ember hajlandó a csillagászati árat egy csésze kávéért kifizetni. Aki vágyik a Kopi Luwakra, de nem akar Ausztráliáig utazni érte, Londonban is megveheti ezt a specialitást például a Peter Jones áruházban, a Sloane Square-en. Más szakértők szerint a sakálürülék is kiválóan megfelel erre a célra - már ha az állat Indiában cselleng a kávéültetvények környékén.
Szent Ilona szigetén, a Saint Helena Coffee Shop-ban (Leisure Park, Jamestown) is legendás kávét találunk. A sziget elsősorban Napóleon száműzetésének és halálának helyeként ismert, de a kávéja is versenyben van a legdrágább címért - a panamai Hacienda la Esmeralde Geisha kávéjával egyetemben, amiért százdolláros árat is adnak fontonként.
A világ tetején
Aki igazán különleges körülmények között szeretne kávézni, erre 3867 méter magasan, Nepálban is lehetősége van, ha az Everest alaptáborba tart - Tengboche kávézójában. Hegyet mászni nem rest utazók posztjai alapján a világ egyik legmagasabb monostora mögötti kávézó teraszán egy hideg félórára mindenki megpihen, aki arra jár. Hatalmas csészében kínálják a teát és a kávét, miközben imát mormoló szerzetesek hangját viszi a szél a vándorok felé. A világ legjobb csokis fánkját lehet ott kapni egyes beszámolók szerint, s míg majszoljuk, gyönyörködhetünk a Tawache, Everest, Nuptse, Lhotse, Ama Dablam, vagy a Thamserku csúcsában. Esetleg nevethetünk a cukrot kunyeráló pónikon. Senki se feledje otthon a fényképezőgépét - arra az esetre, ha szembe találkozna egy jetivel...
Királyi körülmények
Európában is találunk persze igazán meghökkentő helyeket. Az egyik ilyen Bajorországban, a Schloss Neuschwansteinban van. A kastélyt világszerte sokan ismerik - ez a Disney filmek bevezetőjének soktornyú vára -, használták több filmben is (A szökés, Chitty Chitty Bang Bang, Spaceballs, A Grimm testvérek csodálatos élete), csak a legtöbben nem tudják, hogy az épület a valóságban is létezik. Münchentől délre egy kristálytiszta vizű tó fölötti ormon magasodik II. Lajos mesevára. A középkori mondák világát idéző kastély alapkövét 1869 szeptember ötödikén tették le Hohenschwangauban. Az építkezés az állandóan változó tervek miatt hosszasan elhúzódott, 15 évig tartott, míg II. Lajos beköltözhetett. Két évig még folytatódtak a munkálatok, de soha nem láthatta az épületet teljes pompájában, mert mielőtt befejezték voltna, a pszichiáterével együtt belefulladt a Starnberger See-be máig tisztázatlan körülmények között. A pszeudo-uralkodó nem volt hajlandó tudomást venni a való világról, nappal aludt, éjjel uralkodott, és a pletykák szerint Wagner operáinak hatása alatt azt képzelte magáról, ő Lohengrin, a hattyúlovag. Az operák díszleteit is készítő tervezők bevonásával három kastélyt is megálmodott, ebből kettő meg épült meg vad neoromantikus stílusban. Az első, amit az uralkodó nyárilaknak használt, még visszafogottnak tűnik a másodikhoz, a király mese- és mentsvárához viszonyítva. Hohenschwangauban, akinek megfelelő a kondíciója, gyalog is nekivághat a harmincpercesre becsült sétának, de számolják bele azt is, hogy ez után még 300 lépcsőfokot is meg kell mászni. Aki nem szeretne a kétszáz méteres szintemelkedés miatt kifulladni a végére, romantikusabban, lovaskocsival is feljuthat - személyenként öt euróért. Miután bejárta a kastélyt, megcsodálta a hattyúkkal díszített falakat, az impozáns tróntermet, lehetősége van a második emeleti kávézóban egy szíverősítő feketét is inni. Mivel a kávézó a kastélynak abban a szegletében van, amit II. Lajos halála után fejeztek be, művészettörténeti szempontból is különösen érdekes. A falakon jól látni, hogyan készüölnek a freskók, mert néhol csak skiccek, másutt félig-meddig elkészült figurák díszítik. Nem olcsó mulatság, de így is megéri megpihenni és gyönyörködni a fantasztikus kilátásban.
Ha már a környéken jár, Münchenben a Café Glockenspiel is kötelezően ajánlott. A város főterén, a Marienplatzon a Rosenstrassén keresztül, a Vodafone és a Sasou között balra keressék a liftet, ott lehet feljutni az ötödik emeleten levő kis kávézóba. A kávé maga nem mondhatnánk, hogy kiváló, ám ha délelőtt 11-kor (nyáron délben és délután ötkor is) az ablaknál sikerül helyet szerezni, pontosan szemközt ülhetünk a Rathaus tornyába épített harangjáték táncoló figuráival. Legjobban teszik, ha hamvazószerdán járnak arra, és az erszényüket később megmossák a téren levő 600 éves halas kútban. Soha többé nem lesz anyagi gondjuk, ha megteszik, tartja a babona. Akit a történelem különösen érdekel, Münchenben egy jó olasz kávéra az Osteria Italiana étterembe térjen be (Schellingstraße 62), itt megfordult Lenin és Hitler is. Amióta Németországban szigorúan szabályozzák, hol szabad rágyújtani és hol nem, a hely ismét népszerű lett a nemdohányzók körében is.
Mediterrán örömök
A kevésbé extrém pihenésre, tengerpartra vágyók pattanjanak egy késő délután motorra, miután kibulizták magukat Eivissán, Ibiza fővárosában, irány Sant Antoni. Nem kell sokat keresgélni, a város kicsi, elég a tengerpartra lemenni, és megkeresni azt a részt, ahol a legtöbben gyönyörködnek a naplementében ambient és eclectic zenét és a tenger mormolását hallgatva. Maga a Café del Mar kávézó alig több mint tíz négyzetméter, kis túlzással, de előtte a parti sziklákon rengetegen elférnek. Az 1980 óta működő bár egyik sikere a chillout zene, a másik az oldott hangulat, harmadik pedig a lenyűgöző környezet.
A portugál fennhatóság alá tartozó Madeirára, az örök tavasz varázslatos szigetére az elképesztően változatos növényvilág, a bor vagy a szilveszteri tűzijáték miatt érdemes elutazni. Ha egy jó kávét is szeretnénk mindemellé, a fővárosban, Funchalban a Pestana Miranmar (Estrada Monumental 182) hotel terasza az egyik legjobb választás. Ha szerencsénk van, ottjártunkkor egy zenekedvelő japán turista is ott száll meg, és az „As Time Goes By”-t játssza zongorán, miközben kávézunk vagy koktélozunk.
Ferreira de Castro portugál író ajánlására a történelmi hangulatú Golden Gate Grand Cafét is keressük meg Funchalban. Nem bonyolult: a város szívében van. A kikötőből a Santa Catarina parkon átsétálva jutunk el a főtérre, ahol 1814 óta várja a Golden Gate Grand Café a betérőket a galérián étteremmel, a földszintjen kávézóval. Ahhoz képest, hogy ez Funchal egyik legpatinásabb kávézója, nem kifejezetten drága, ugyanakkor számtalan ínycsiklandó portugál sütemény közül lehet választani, mellé pedig „bicas" (eszpresszó) dukál - lehetőleg a teraszon, hogy jól lássuk a nyüzsgő várost. Hajdanán itt találkoztak a világ legkülönbözőbb szegleteiből érkező utazók. Afrika, Amerika „arany kapuja” volt Madeira akkoriban az európaiak számára, és az 1800-as évek hangulatát még most is elcsíphetjük, mi, XXI. századi utazók.
Különleges kávézók Olaszországban
Európában Velencében nyílt az első kávézó 1645-ben a Szent Márk téren. Nem véletlen, hiszen a „mesés Kelettel” a városállam kereskedői üzleteltek elsősorban, és az ital már 1615 környékén megjelent Velencében. Az arabok féltve őrizték a kávétermesztés fortélyát, mégis sikerült kicsempészni. Az olaszok mély sötétbarna, olajosan csillogó kávészemekből készítik a kávét, az igazi eszpresszó ínyencek erre esküsznek. 1720 óta máig is várja a vendégeket a Szent Márk téren a Caffé Florian (az 1-es vagy 82-es vízitaxival lehet eljutni a város szívébe). Az 1775-ben alapított Gran Caffé Quadriban járva pedig ne mulasszák el megnézni a vendégkönyvet: Stendhal, Byron, Honoré de Balzac, Alexandre Dumas is járt ott, Marcel Proust pedig gyakran ebédelt a teraszon az édesanyjával. Élete alkonyán Richard Wagner, aki Velencében halt meg, minden nap 11-kor zavartalanul elkortyolt egy feketét a Gran Caffé Quadriban. Ott járva arra is rákérdezhetünk, melyik asztalnál ült Woody Allen, Marcello Mastroianni, Robert De Niro, Robin Williams, Antony Quinn, Brad Pitt, Pierce Brosnan vagy Sting. A székesegyház közelében betérhetünk egy harmadik elegáns kávézóba is. A Caffé Lavena eredetileg a Regina d'Ungheria, azaz „A Magyar Királynő” nevet viselte. A kávézó a XVIII-XIX. század politikai és kulturális elitjének találkozóhelye volt. Később többször is átnevezték, mígnem 1860-ban Carlo Lavena tulajdonába került, azóta viseli mai nevét.
